Irány a bölcsi! – apaszemmel

2011. 02. 25.
Szerző: Küttel Dávid
Az új esztendő nálunk is hozott új kihívásokat bőven. Dávid elindult a közoktatás rögös lépcsőin felfelé, nem mondhatnám, hogy zökkenőmentesen. Egy bölcsődei vagy óvodai beszoktatás sosem megy olajozottan, és én mindegyik gyereket sajnáltam az elején. Persze tudom, hogy muszáj, de hát akkor is...
Az iskola sokkal egyszerűbb, bár emlékszem, amikor Ádám kezdte az iskolát, szeptember 2. hetében hívatott az igazgató, hogy a gyerekem összeveszett a nyolcadikasokkal, és csúnyán beszélt. Szó szót követett, és mivel a nagyokat intővel büntette az igazgató néni, ezért neki is egy intőt kellett kapnia. Hazaértünk, Ádám megkérdezte, mi az az intő? Nem tudtam rá kielégítő választ adni – sajnos, azóta sem veszi komolyan a beírásokat.

Mai fejjel már teljesen másként éltem meg Bence iskolakezdését, Dávid bölcsődei indulását pedig már tényleg érett apukaként tudtam végigkísérni. Reggelente én viszem, ha tehetem, megyek érte, és minden apró mütyürnek, rajznak örülünk, amit ő készít. De télen legalább 40 perc egy öltözködés! JAJ! Öltözködés! A ruhakészítő cégeknek szívesen tartanék továbbképzést, hogyan NE szabjunk gyermekruhát, kezeslábast, kisinget, és az ötujjas kesztyűről pedig nem is beszélek. Amikor egyszer a reggeli indulásról írtam, meg arról, hogy kezdődjön kilenckor az iskola, akkor egy fontos adatot nem is említettem. Nálunk decembertől februárig egy átlagos elindulás 4 gyerekkel (köztük egy két és fél éves) és legalább 1 pár ötujjas kesztyűvel minimum 30 perc. A 30 percben pedig nincs benne egy esetleges összeveszés Borival, ami 13 éves korára való tekintettel kéthetente egyszer nem lehetetlen. A baj csak az, hogy –akárcsak idősebb nőtársainál – ez a veszekedés nem tervezhető; de maradjunk az öltözködésnél!
Bencénél az óvodában mindig én voltam az első apuka, aki felöltöztette a gyereket, és „lesajnálóan" néztem a többi apatársamat, milyen lassúak. Meg is állapítottam kellő önbizalommal, hogy a lányos apukák sokkal lassabban öltöztetik a gyereküket, mint a fiús apák. Azok a fiús apukák, akik lassabban öltöztetik a fiúkat, pedig látens lányos apukák. Na, ez volt 5 éve. Most én vagyok a leglassabb, és ha sokat beszélgetünk, néha a gyereken felejtem a benti nadrágot, illetve már szandálban is hoztam haza valamelyiket az oviból – januárban! Na, ennyit a gyakorlatról és a korról. A lányos öltözésről pedig majd legközelebb, hiszen kislányt öltöztetni, az egy külön szertartás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!