Szimpatika – Szex egy robottal

Nem csak élő embert lehet szeretni. Az a gondolat, hogy az ember egy élettelen alkotásba vagy szerkezetbe is szerelmes lehet, igen régre nyúlik vissza. Ezt példázza a görög mitológiában Pygmalion, a szobrász története, aki beleszeret az általa alkotott elefántcsontszoborba, melyet Galateának nevez el. Aphrodité végül életet ad a szobornak, és így összeházasodhatnak. Körülbelül negyven évvel ezelőtt történt, hogy egyetemi hallgatók különleges vonzalmukról számoltak be, melyet egy ELIZA nevű számítógépes program iránt éreztek. ELIZA-t úgy tervezték, hogy kérdéseket tegyen fel a program felhasználójának, és ezáltal mintegy pszichoterapeutaként működjön. A nagymellű, szexi számítógépes játékhősnő, Lara Croft is osztatlan sikert aratott a férfiközönség körében. A játék felhasználói közül igen sokan panaszkodtak arról, hogy emésztő szerelmet éreznek a különleges adottságokkal rendelkező Lara iránt.


Levy szerint a robotok egyre inkább emberszerűek lesznek, és egyre inkább kapcsolatba is lépnek az emberrel. Míg korábban a robotok személytelenül, például gyártósorok összeszerelő masináiként működtek, ma már gombnyomásokkal gondozhatjuk virtuális házikedvencünket, a tamagocsit, de akár szaladgálós, ugatós robotkutyát is tarthatunk otthonunkban. Amint a robotok küllemükben és viselkedésükben egyre emberibbé válnak, Levy szerint az ember–robot szerelem is hamar megjelenik. Pszichológusok összegyűjtötték, melyek a szerelem kialakulásának alapvető okai és feltételei. Ezeknek szinte mindegyike érvényes a robot–ember kapcsolatra is. Az egyik tényező például, hogy hasonló legyen a két fél személyisége és ismeretanyaga, tudása, a robotba könnyedén beprogramozható. Szintén fontos, hogy az ember tudja, hogy a másik szereti őt – a szeretet megnyilvánulásait is bele lehet táplálni a gépbe.
Henrik Christensen, az Európai Robotkutatási Hálózat megalapítója kijelentette, hogy várhatóan öt év múlva megvalósul az emberek és robotok közötti szexuális kapcsolat. Levy szerint ez igen valószínű. Már ma is kaphatók kifejezetten élethű guminők és -férfiak – egy „példányról" annak idején a National Geographic Online is tudósított –; igazán nem nagy lépés ezekbe néhány elektronikus szerkentyű beszerelése, hogy a baba mozogjon és hangokat adjon ki. Levy azt írja, nem az a kérdés, megvalósul-e az ember–robot házasság intézménye, csak az, hogy mikor, hol és milyen formában. Legvalószínűbbnek azt tartja, hogy a 2050. év környékén a közismerten liberális szemléletű Massachusetts államban engedélyezik először, hogy gépeknek örök hűséget fogadjunk.
Természetesen nem mindenki számára vonzó a lehetőség, hogy robottal házasodjon, a többség megmarad a hús-vér kapcsolatoknál. Létezik egy réteg azonban, amelynél igen valószínű, hogy élni fognak a lehetőséggel: ők azok, akik nehezen alakítanak ki személyes kapcsolatokat, mert szégyenlősek, pszichés problémákkal küzdenek, vagy egyszerűen csúnyák, esetleg különösen rossz természetűek.
Az ember–robot kapcsolatok persze felvetnek egy sor etikai és szociális kérdést is. Ilyen például az, hogy a robottal folytatott szexuális viszony alapot jelent-e a féltékenységre, megcsalásnak számít-e, ha valaki egy párkapcsolat mellett robotszeretőt tart. Az is nagyon fontos kérdés, hogy hogyan hat ez a jelenség a társadalmi szerkezetre, és miképpen befolyásolja a gépek térhódítása az emberek közötti kapcsolatokat.

Forrás: National Geographic