Mire vágynak a nők?

2011. 06. 03.
Örök téma a médiában és a hétköznapokban, hogy mit vár el egy párkapcsolattól a férfi és a nő. A saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, hogy az igények sokszor eltérőek, ami a mindennapos súrlódásokon túl akár az adott kapcsolat végromlását is eredményezheti, ha nem figyelünk oda. Geist Klára tanácsadó szakpszichológussal, pár- és családterapeutával beszélgettünk a nemek eltérő elvárásairól, először a nők igényeit véve górcső alá.

Gyakran mondják, hogy a két nem képviselői teljesen eltérő elképzelésekkel és várakozásokkal állnak a párkapcsolatokhoz. Általánosságban igaz-e ez?

 

Kicsit túlmisztifikálják ezt a dolgot. Az alapvető igények egyeznek érett, felnőtt személyiségeknél. Talán egyfajta hangsúlyeltolódásról lehet szó. Az intimitásra, szexualitásra, barátságra, együttműködésre, anyagi és gazdasági biztonságra való igény a kapcsolatok alappillére. Ám amíg a nők inkább érzelmi és egzisztenciális biztonságra vágynak ösztönösen, az utódok felnevelése érdekében, addig a férfiak szexualitásra, barátságra, gondoskodásra való igénye erősebb. Vizsgálatok szerint,sok magyar férfi egyetlen barátja, bizalmasa a házastársa, élettársa. A nők számára a szexualitás az érzelmi és testi intimitás, összetartozás része, míg a férfiaknál az érzelmi összetartozás, intimitás is cselekvésben, „akcióban”, szexualitásban kerül kifejezésre. Ezt a kétféle fókuszt kell összehangolni a kapcsolatban.

 

Mennyit változtak a standard nemi szerepek a párkapcsolatokban az elmúlt évtizedek folyamán, és mik voltak a fő állomások ezen az úton?

Egyre inkább összemosódnak a férfi és női szerepek. Igazából azt gondoljuk, azok a kapcsolatok működnek jól, ahol megfogalmazódnak, átláthatóak a felek szerepei, még akkor is, ha eltérőek a hagyományostól, ám KÖZÖS egyezségen alapulnak, s a kapcsolat rendelkezik kellő rugalmassággal, tehát szükség esetén a pár tagjai képesek egymást helyettesíteni időlegesen, bizonyos szerepekben.

Tapasztalatai szerint mely igények eltérései okozzák a legtöbb feszültséget a házasságokban?

Azok a tényezők, amiket csak türelemmel és szeretettel elfogadni lehet, de megváltoztatni nem. Ilyenek a temperamentum, mely nem változtatható. Ezzel szemben a szokások alakíthatóak. A szex iránti nyitottság, érdeklődés szintén nem változtatható, ezzel szemben a szexben való fesztelenség, kultúra alakítható. Az értékrendbeli kérdések, például a hit vagy bizonyos vélekedések nem alakíthatóak, de a viselkedés változtatható. A családból hozott minták a nemi szerepekkel, szülői szereppel kapcsolatban stabilak, csak nagy tudatossággal alakíthatóak. A hűségre, monogámiára való képesség és az ezzel kapcsolatos elvárások szintén nem változtathatók.

Igaz-e, hogy a férfiak szexualitása 17-18, a nőké pedig 32-33 éves korban „járatódik csúcsra”? Mitől függ, hogy sikerül-e összehangolni ezeket az eltérő igényeket a kapcsolatban?

Kevésbé az életkor számít, inkább egyfajta kialakult szexuális viselkedés. Összeillő pároknál működik a „kémia”, és a szex iránti nyitottság, érdeklődés, fesztelenség összhangban van. Szerencsére a férfiak szexuális aktivitása egészen az idős korig nagyjából egyenletes. A nőké a változó kor kor környékén csökken, így legalább húsz-huszonöt évig a kortárs férfi és nő szexuális aktivitása nagyjából összhangba kerülhet.

Nyilván általánosítani nem lehet, de mégis: melyik nem képviselői érnek meg inkább előbb arra, hogy gyermeket vállaljanak?

Inkább a kapcsolat érik meg rá. Ha mindketten érett, felnőtt személyiségek, erős az egymás iránti kötődés, sikeres párnak érzik magukat, egyénileg is fejlődnek, működik a problémamegoldás, és adott a családi minta, spontán módon megjelenik a gyermek iránti vágy. A nők bizonyos kor után gyakrabban fantáziálnak gyermekről, míg a férfiak inkább a meglévő gyermekhez tudnak kapcsolódni.

Beszéljünk most csak a nőkről! Igaz-e az a vélekedés, hogy a nőkben a fészekrakó ösztön a kapcsolatok fő mozgatórugója?

Közhely, de tény, hogy a nő társat, valakihez tartozást keres. Régen rossz, ha a gyermekének keres apát. A gyermekvállalásnál már fontos tényező azért, hogy érzelmi és egzisztenciális biztonságban érezze magát a férfi mellett.
Változnak-e a biológiailag kódolt tulajdonságok a női nemet érintő társadalmi változások, jelenségek (így például a feminista mozgalmak vagy a szingli-kultusz) hatására?

Általában azok a nők köteleződnek el bizonyos szélsőségek felé, ahol a női szereppel egyébként is gondok vannak, konfliktusos a szülőkkel való viszony, vagy nincs stabil identitás.

Milyen lépcsőfokokon mennek keresztül a női párkapcsolati igények a szellemi-testi-pszichikai fejlődéssel párhuzamosan? Mi a magyarázata annak, hogy a fiatal lányok sokkal könnyebben szerelmesednek bele ismeretlen emberekbe, sztárokba, mint a fiúk?
Nagyjából a fiatal felnőttkor küszöbéig a társkeresés fázisa zajlik mindkét nemnél, és ebbe belefér a partnerek gyakori váltogatása, ami később már éretlenségi jel. A vágyak, a fantáziálás mindkét nemnél jelen van, ám a lányoknál az érzelmi vonulat az erősebb.  Ebből fakad a sztárok imádata, netán a romantikus regények iránti rajongás. Eközben a kamasz fiúknál a fantáziálás is inkább a testiségről szól, hisz ez a szexuális aktivitás csúcsa: ezért lapozgatnak például pornóújságokat, és így tovább. Mivel a mai világ túlerotizált, túl sok inger éri a fiatalokat, a legtöbbjük érzelmileg éretlenül sodródik bele olyan szexuális élményekbe, amik jócskán túlhaladják az életkornak megfelelő szexuális kíváncsiság mértékét. Sok rossz családi hátterű fiatal lány érzelmi biztonságot, összetartozást keresve a szexualitással „fizet” partnerének a kapcsolatért, holott a testiségre még nem állna készen.

Mennyiben határozza meg egy nő későbbi elvárásait, hogy milyen volt a viszonya az apjával? Létezik-e az Oidipusz-komplexusnak női változata is?

Igen, leírják az Elektra-komplexust is: a kislány édesanyjával rivalizál apja kegyeiért, és a konfliktus később az anyával való azonosulással – mint női szereppel – oldódik fel. Érdekesség: egyes irányzatok vitatják, hogy létezne Oidipusz- vagy Elektra-komplexus. A legtöbb kortárs kapcsolati probléma hátterében egyébként megtaláljuk az apához fűződő konfliktusos viszonyt, így az abuzáló apát, a nem-funkcionáló apát, az apa hiányát.

Mennyiben térnek el az egyes nők abban, hogy mikor válnak éretté a ténylegesen komoly, stabil kapcsolatra? Mi az eltérések oka?

Az eltérés oka mindig a szocializációban, személyiségfejlődésben, érésben keresendő. Legtöbbször a kötődési stílus magyarázza, ha nem képes az illető stabil kapcsolatra. Ambivalensen kötődők szenvednek leginkább párkapcsolati problémákól, míg az elkerülők szinte nem képesek kapcsolatot kialakítani. Ha egy ambivalensen kötődő nő biztonságosan kötődő partnert talál, akkor képes a kapcsolatban „gyógyulni”, érni, hacsak viselkedése nem rombolja szét párkapcsolatát.

Mit vár el a nők többsége egy stabil kapcsolattól, mi a legfontosabb számukra például egy házasságban?

Mint említettem, az érzelmi és egzisztenciális biztonságra való igény, a valakihez való tartozás igénye erősebb, mint a férfiaknál. Ha hinni lehet a kutatásoknak, a nők a havi ciklus termékeny napjain az alfahím-tulajdonságokat (dominancia, jó génállomány) megtestesítő férfiakhoz vonzódnak, akikkel jó genetikai állományú utódot nemzhetnek, míg a későbbiekben a családapa típust választják, akivel utódaikat biztonságban felnevelhetik.

Ön szerint igaz-e az a gyakran hangoztatott nézet, amely szerint a nők esetében a szexualitás nem tartozik a legfontosabb tényezők közé egy kapcsolatban?

Inkább megint hangsúlyeltolódásról van szó. A nők számára a szexualitás az érzelmi és testi intimitás, összetartozás része, miközben a férfiaknál az érzelmi összetartozás, intimitás is cselekvésben, „akcióban”, szexualitásban kerül kifejezésre. Kutatások szerint a nők szervezetében kétszer annyi oxitocin termelődik az ölelés hatására, mint a férfiakéban. Ez még inkább érthetővé teszi az intimitás igény eltérését. Ezt a kétféle fókuszt kell összehangolni a kapcsolatban.

Tapasztalatai szerint tényleg kevésbé hajlamosak egy kapcsolatban félrelépni a nők, mint a férfiak?

A nők érzékenyebbek a meglévő párkapcsolat érzelmi minőségére, jobban megfontolják a félrelépést, és érzelmi alapon teszik azt. Ám ha félrelépnek, pontosan a nagyobb mértékű oxitocin-termelődés miatt inkább elkezdenek kötődni, ragaszkodni az új partnerhez, és rendszerint nem is képesek visszatérni a meglévő kapcsolatba.

Kapcsolódó oldalak
www.mipyn.hu
www.terapia-parkapcsolat.hu

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!