Kedvenc gyerek – Anyaszemmel

2011. 06. 22.
Szerző: Szonda Györgyi
Minden gyerekünknek volt (vagy éppen most van) nagyon APÁS időszaka: a nagyfiamnak azért, mert ő az első gyerek, a lányoknak azért, mert lányból vannak és szerelmesek az apjukba, Bencém mindig is rettentő apás volt, a kicsi inkább anyás, kivéve, ha Apa elmenni készül otthonról... Ezért, mikor csütörtök reggel elindult Bence fiam kettesben Apával a brassói vonathoz, mindennel próbálkoztam, hogy ne vegye a szívére, nem kerítettünk nagy feneket az utazásnak, de persze a gyerek nem hülye, csak kicsi.
Látta ő, hogy táskákat pakolok, hogy szendvicseket készítek, ezért ki is jelentette, hogy ma Apával indul el a bölcsibe. Így aztán az összes testvére őt próbálta lefoglalni, míg Apáék elindulnak, de mégis szívet tépő ordításba kezdett: Apááávaaal, apááávaaal...
Öt perc után már én is vele sírtam, mert azt már megszoktam, hogy Apa néha elutazik, de hogy Bence is?

Abban a pillanatban megbillent a családi felállás, és nem is szoktuk meg négy nap alatt, mindenkinek furcsa volt a hiányzó testvér. Persze, volt már mindegyik erdei iskolában vagy táborban, és általában nem egy időben, de ez most más volt, talán attól, hogy tudtuk,
Bencének mi nem hiányzunk, hiszen ott van vele Apa a nap huszonnégy órájában. Talán a tesók irigyelték is az öccsüket, bár közös döntés volt, hogy menjen csak ő, de mégis... A csajok csak azért voltak ilyen belenyugvók, mert tudták, hogy pár hét múlva Bécsbe megyünk csak velük, Sissi múzeum, vásárlás, és sem báty, sem öcs. Ádám a maga tizennyolc évével örül, ha nincs szülői (apai) felügyelet alatt, de a kicsi még erősen igényli, főleg esténként, a megszokott „heten vagyunk” érzést. Azért persze remekül elvoltunk ebben a pár napban, volt állatkert, pizzarendelés, Dávidkámmal minden este vonatos könyveket nézegettünk, mutogatta, hogy hol ül Apa és hol Bence. Vasárnap este pedig első szóra vette a cipőjét és a piros-zöld tárcsáját, és indultunk a pályaudvarra. A lányok délután bevallották, hogy már hiányzik Bencus, és tényleg így volt, mert egyszer csak egy „ÚJRA ITTHON” felirattal díszítették fel az előszobát. Még a nagyfiam is itthon téblábolt, sőt, velünk jött Apáék elé!
Ami Bencét illeti, szuperul érezte magát csak az apjával, de alig szállt le a vonatról, már az ajándékokat pakolta elő, amit a testvéreinek vett a szentgyörgyi vásárban, és kézen fogva jött velük az autóig…

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!