Szimpatika

Szent Valentin püspök – akinek tiszteletére a szerelmesek napját a Valentin-napot ünnepeljük, az epilepsziások védőszentje is. A világon mintegy 40 millióan élnek ezzel a betegséggel. Mivel sok hírességről – szentekről, írókról, művészekről följegyezték, hogy gyakran voltak epilepsziás rohamaik – a szentek és a zsenik betegségének is tartották a betegséget, amit a köznép egyszerűen csak nyavalyatörésnek nevez. Magyarországon 60-70 ezerre tehető a számuk.

Az epilepsziás roham öntudatvesztéssel, látványnak is elriasztó merevgörccsel és szájhabzással jár. Sokan gondolják, hogy az epilepsziás beteg nem alkalmas semmiféle önálló munkára, életvezetésre. Holott az epilepsziások 65-70 százaléka – a korszerű gyógymódoknak köszönhetően – tünetmentesen élhet. Az epilepszia a modern orvostudomány eszközeivel korán felismerhető. A nem genetikai eredetű betegségnél a finom képalkotó eljárásokkal meg lehet találni kialakulásának okát. Az örökletes fajtáknál pedig egyre inkább tisztázódnak a meghatározó gének, megismerhetők a kockázati tényezők. Szakemberek igen sokat remélnek a génterápia lehetőségeitől és a születés előtti diagnosztika fejlődésétől.
Vannak már olyan gyógyszerek, amelyek az említett drasztikus és látványos rohamokat megelőzik, megszüntetik, tehát az epilepsziások nagy része beilleszkedhet a társadalomba, családot alapíthat, dolgozhat, teljes értékű emberként élhet. A betegek kezelése korszerű neurológiai szakrendelőkben és epilepszia-centrumokban folyik. Önsegítő csoportok segítik az orvosok és pszichológusok munkáját, és alakulóban van a rehabilitáció számos formája. Sajnos az epilepszia most is a gyermekkor első számú neurológiai betegségének számít. Évente 5 ezer új epilepsziás megbetegedést regisztrálnak, s ennek a felét gyermekeknél. Bár az epilepszia – a visszatérő görcsrohamokra való hajlam – a leggyakoribb agyi zavar az agy elektromos túlműködése következtében, – az elmebetegséghez semmi köze nincs. A tudomány mai állása szerint szülés előtti és alatti károsodás, valamint balesetből adódó fejsérülések, magzati és csecsemőkori fertőző betegségek lehetnek e betegség kiváltó okai. A gyógyszeresen jól beállított epilepsziás beteg esetében igen ritka a rosszullét. Ha mégis roham közeleg, azt a beteg legtöbbször maga is érzi és jelzi, keresi a számára biztonságos helyzetet. Igen ritka, hogy bevezető tünet nélkül alakul ki roham. A környezetnek nyugodtan ki kell várni azt az – általában – egy percet, amíg az esetleges roham elmúlik és rendeződik a beteg állapota. Ha hosszabb rohamról van szó, akkor az e célra alkalmazandó "rohamgyógyszert" kell használni. Pszichikailag megnyugtató a beteg és környezete számára is, hogy adott esetben kéznél van a segítség. Ha nem múlik a roham, vagy ismétlődik, akkor mentőket kell hívni.