Szimpatika – Kedvenc gyerek – Apaszemmel

Bence születésnapján munka miatt el kellett volna utaznom Sepsiszentgyörgye. Ilyen még nem történt, hogy bármelyik gyermekem születése napján ne lettem volna otthon. Nemcsak a család felé volt nehéz a beismerő vallomás, hanem komoly fejtörést okozott önmagam számára is... – fontosabb a munkám, mint a családom? Ekkor, amolyan „vészmegoldásként”, felvetettem az ötletet feleségemnek: mi lenne, ha elvinném magammal Bencét?

Négy nap az életünkből (utazással együtt), soha nem voltam még ennyit kettesben Bencével, ő még nem is nagyon hagyta el az országhatárt, és tovább soroltam az érveket. Ráadásul napi két óra dolgom lenne odakint, de lemondani nem lehet. Eldöntöttük, Bence eljött velem. Ádámmal is csináltunk ilyet nem egyszer, hogy csak ketten mentünk ide-oda, a lányokkal is voltak már külön programjaim, de persze egy határon túli kirándulás nagyon nagy dolog, főleg Bencének. 13 órás vonatút Brassóig. Először aggódtam, mit fogok kezdeni a nyolcéves gyermekemmel, aki nem bír a fenekén ülni 1-2 óránál többet.
Hát, fantasztikus volt! Kétórás autóskártya-csata, majd egy tizenkét menetes malomparti, utána büfékocsizás, és közben átléptük a határt. Arad, Segesvár, Déva, Szeben és hasonló történelmi városok, mindegyikről egy-egy izgalmas beszélgetés és egy kis történelem 8 éves fejjel. A végtelennek tűnő vonatozás Brassóban ért véget, és addigra már csak ketten voltunk. Ketten a vonaton, és ketten a mi közös élményeinkkel, újdonsült titkainkkal.
Az állomáson szentgyörgyi irodánk vezetője már várt ránk, aki nem csupán munkatárs, hanem Bence egyik legjobb „felnőtt” barátja is! Náluk laktunk ebben a pár napban, és onnan jártunk dolgozni. Bence egy pillanatot sem töltött nélkülem, jött velem megbeszélésre, sajtófogadásra és a szerkesztőségbe is. Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem prezentációk és szürke tárgyalások vártak rám, hanem az 550 éves város jubileumi Szent György Napok rendezvénysorozatának utolsó négy napja.
A rendezvény gyerekszemmel talán még izgalmasabb volt, mint nekünk, felnőtteknek. Mindenhol a friss kürtőskalács illata, árusok, színpadok, népi mesterek és portékáik. A munka mellé tehát belefért a csavargás, vásározás, fagyizás, és rengeteg beszélgetés. Egy ötgyermekes családban gyereknek lenni nem lehet mindig egyszerű, hiszen mindenkinek kijár néha egy pici idő „egyedül” apával és anyával.
Bencével tett külön kiruccanásunk miatt volt is lelkiismeret-furdalásom a többiek felé, de Bori megnyugtatott, hogy ez a pár nap nagyon sokat fog jelenteni Bencének, ha csak ketten leszünk. Nagyobb testvérei már többször utaztak külföldre osztállyal, néha velünk, vagy csak velem, de Bence életében ilyen még nem volt, és Bori, Rozi, Ádám szerint is ez jár Bencének. Dávid, aki nemsokára hároméves lesz, már nem egészen így gondolta, és ennek az indulás napján jelét is adta: egy soha véget nem érő pusziosztás után elkeseredett sírásba kezdett: Apaaaa, engem is vigyél magaddal…!