Szimpatika – Tévedés a glikémiás indexen alapuló fogyókúra

GI-indexe elsősorban a szénhidrátot tartalmazó élelmiszereknek van, a szénhidrátokat ugyanis a szervezet szinte kivétel nélkül szőlőcukorrá alakítja. Ugyanakkor a máj képes szőlőcukrot előállítani más, elsősorban a fehérjelebontás során keletkező vegyületekből is (glükoneogenezis), így szénhidrátot nem/alig tartalmazó ételeknél is mérhető lehet a közvetett vércukoremelő hatás. A vérben megjelenő szőlőcukor hatására a szervezet inzulint termel, hogy a sejtek képesek legyenek a szőlőcukor felvételére. A hirtelen vércukoremelkedés átmeneti inzulin-túltermelést okoz, aminek következtében az étkezés után 1-2 órával átmenetileg leesik a vércukorszint (jojó-effektus), ami éhségérzetet (és kísértést) okoz. Ismert, hogy pl. főtt tészta után nagyon hamar megéhezünk, még akkor is, ha a tápanyagbevitel több mint elégséges volt.

dr. Tihanyi László belgyógyász, kardiológus, szakorvos szerint (https://cukorbetegseg.drtihanyi.hu) a korábbi elmélet és gyakorlat kizárólag a glikémiás indexen alapult, más tényezőt nem vizsgált. Amelyik tápláléknak alacsony volt a glikémiás indexe, arra ráfogták, hogy fogyasztó hatású, amelyiknek meg magas, arra azt mondták, hogy hizlaló.

A nézet meglehetősén népszerű volt, azonban az elvégzett kísérletek nem igazolták. Ennek az elméletnek az a legnagyobb hibája, hogy az alacsony glikémiás indexű ételek nem olyan inzulinreakciót váltanak ki, mint az várható lenne. Márpedig nem a vércukorszint-emelkedés az elsődleges, hanem a vércukorszint által kiváltott inzulinelválasztás. Az inzulinelválasztást azonban nem csak a vércukor szint emelkedése határozza meg. Számos alacsony GI-ű étel magas inzulinkiválasztással jár, míg sok magas GI értékű étel pedig alacsonnyal. Így az alacsony glikémiás indexű tej, joghurt, narancs, hal, marhahús is lényeges inzulinemelkedést okoz. Az elhízáshoz pedig a folyamatosan magas inzulinszint vezet!

Hasonlóképpen vélekedik az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA), amely nem talált döntő bizonyítékot a glikémiás index és glikémiás terhelés testtömeg-csökkentésben, valamint metabolikus tényezőkön alapuló krónikus betegségekben betöltött szerepét illetően, így közlésük szerint ez a terület további vizsgálatokat igényel.