Szimpatika – Gyerek-öngyilkosságok – nincsenek tisztában a halállal

A gyerekpszichológusok elmondása szerint már hat-hét éves kortól érkeznek a szakemberekhez olyan gyerekek, akik öngyilkossági szándékot emlegetnek. Ebben a korban még föl sem fogják, hogy a halál végleges, visszafordíthatatlan állapot. Azt hiszik, hogy az öngyilkossággal kilépnek egy helyzetből, és aztán valami más következik. Tíz év körül lesz csak annyira érett a személyiség, hogy megérti, a halál megmásíthatatlan.

Magyarországon minden ötödik gyerek neurotikus. Nem tud a közösségbe beilleszkedni, képességi alatt teljesít. Fáradékony. Éjjelenként bepisil, erősen rágja a körmét, iskolás korában is szopja az ujját, grimaszol. Az ilyen gyerek rendszerint magába húzódó, örömtelen. Többségük soha nem jut el szakemberhez, soha nem kap segítséget. Valahogy végigbukdácsolja az iskolát és szenved. A társadalom, a környezet pedig csak a legsúlyosabb tragédiák után kezd el – ha egyáltalán elkezd – gondolkozni azon, hogy valami nagyon nincs ott rendjén, ahol a gyerek boldogtalan.
Az öngyilkosságot elkövető, de szerencsésen életben maradt gyerekek később egyáltalán nem értik, hogy mi történt velük. Nem tudnak magyarázatot adni tettükre. Nincsenek tisztában a halállal. S ezt nem is lehet csodálni. A kereskedelmi televíziók egymással versengve vetítik az úgynevezett akciófilmeket.. Egy fél perces műsorelőzetesben minimum tíz ember meghal. A hősöket örökké lelövik, de ők mindig túlélik a dolgot. Folyik a vér, elborítja képernyőinket a tűz, a robbanás, a lövöldözés. A gyerekek pedig nézik. Vagyis hétköznapivá válik a problémák erőszakos módon történő megoldása.
Az öngyilkosságot elkövető gyerekek sokszor egyszerűen csak boldogtalanok, de mert ezt nagyon nehéz elmondani, hát többnyire hallgatnak. Aztán ha nem bírják már kis életük megvallhatatlan érzelmeit tovább cipelni, valami végzetes dologra szánják el magukat. S akkor már késő. A gyerekkori érzelmi, viselkedési és magatartászavarokat pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus és gyerekorvos együttműködve képes csak gyógyítani. Sajnos Magyarországon csak kevés gyerek jut el olyan intézménybe, ahol valamennyi szakember rendelkezésre áll.
A rendőrség tapasztalata szerint az ilyen tragédiák hátterében többnyire családi, szociális, életvezetési problémák húzódnak. Vagy az elhanyagoltság, vagy a túlzott szigor kergeti a gyereket az ilyen végső megoldás felé. Tehát a társadalom, a szűkebb környezet biztosan felelős.
Felelősségre vonni mégis csak ritkán sikerül bárkit. Az, hogy egy gyereket szeretet nélkül nevelnek, sajnos nem büntetőjogi kategória.