Szimpatika – Készítsünk legyezőt!

A legyező egyszerű, energiatakarékos, mégis hatékony személyi hűtőalkalmatosság, mely egyszerre több funkciót is szolgál. Magyar neve a bosszantó kis rovarok elhessegetésére utal, de alkalmas a hőség enyhítésére, arcunk elfedésére, sőt, üzenetek közvetítésére is.

A legyező egyike lehet a legősibb eszközöknek, hiszen a tűz őrzésénél fontos szerepe volt a levegő megmozgatásának. A régészek valószínűleg csak azért nem emlegetik gyakrabban, mert a természet kiváló legyezőket biztosított, nem volt szükség mesterséges előállításukra: a tollak és a nagyméretű levelek hosszú „nyelükkel” és nagy felületükkel remek legyezők lehettek.

Japánban és Kínában nagy múltja van a papírlegyező készítésének. A praktikusan minden használati tárgyat kicsire csomagoló japánok találták ki a legyező összehajtogatásának módját, és ez a módszer nem sokat változott az évszázadok során. A legyező számukra fontos szimbólum, nem véletlen, hogy különböző szertartások elengedhetetlen része. Gyönyörűen díszítik, így kisméretű zseb-festményként is funkcionálnak. A női nemhez való szoros kötődését cáfolja, hogy vannak vasból készült katonai legyezők is, melyek támadásban, védekezésben és a seregek irányításában is segítettek.

Európában a kora középkorban szinte ismeretlen volt a legyező: csak katolikus szertartásoknál használták egy időben a flabellumot az oltárnál, a rovarok távoltartására. Annál nagyobb erővel tört be és hódított az Ázsiával való kereskedelem fellendülésekor, és elképesztő luxus változatainak használata a XVIII. századra alapvető követelmény lett a társas összejöveteleken – a spanyol dámák kifinomult legyezőnyelvéről ma is jelennek meg gyűjteményes leírások. A nyelv egyszerű, bár egy hosszabb beszélgetés nem lehetett túl legyezőbarát: folyamatosan kellett nyitni-csukni, és különböző pózokba emelgetni a beszédes tárgyat.

A legyező anyaga lehet papír, selyem, bőr vagy vékony falemez, a váza fa, fém vagy műanyag, de régen készült teknőcpáncélból és elefántcsontból is. Bár fillérekért lehet nagyon szép kínai legyezőket kapni, a saját legyező elkészítése kellemes kis nyári időtöltés (gyerekeknek is)! Ezek a legyezők a legtöbb háztartásban fellelhető maradék anyagokból – tapétából, csomagolópapírból, szalvétából és szalagokból – készülhetnek. Ha hirtelen van szükséged egy kis plusz levegőre, vagy ha dekor célokra vagy ajándékba szeretnél egyedi és személyes darabokat készíteni, vágj bele bátran!

Egyszerű, összecsukható legyező zsírpapírból

Hozzávalók:
120 cm x 11 cm-es uzsonnacsomagoló papír (zsírpapír)
2 spatula

szigetelőszalag
ragasztó

A hagyományos japán-kínai összecsukható legyező mintájára készült ez a darab. Egyszerű, tartós, és remekül tereli a levegőt.
A két spatulát tüneményes gyerekorvosunktól kértem el, de később kiderült, hogy gyógyszertárban is lehet kapni. Először a hatás kedvéért felfestettem néhányszor japánul a nevemet a csomagolópapírra (egy magyar fordítóprogram segített a megfelelő jelek megtalálásában). Mikor megszáradt a festék, szigetelőszalaggal megerősítettem a papír szélét (ez nem kötelező, de hasznos, és jól is mutat), és legyezőhajtogatással rétegeztem a papírt. Az alsó véget összefogtam, és szigetelőszalaggal körberagasztottam. A két spatulát sötétre pácoltam (szintén nem kötelező), és az alatt a hely alatt, ahol összefogtam a legyezőt a ragasztószalaggal, felragasztottam kétoldalt a pálcákat. A pálcák lelógó része lett a kész legyező fogója.

Asztaldísz és legyező szalvétából és evőpálcikából

Hozzávalók:
1 szalvéta
1 pár evőpálcika
2 bambusz fogpiszkáló
20 cm szalag

A legyezők gyönyörű dekorációs kellékek is, partik nagyszerű kiegészítői. Ezt a négyfunkciós változatot kínai vacsorához találtam ki: azon kívül, hogy legyezgethetjük vele magunkat a tálalásig, evőpálcika és fogpiszkáló, valamint szalvéta is egyben.
A szalvéta csúcsán, ahol nem nyílik, ollóval kis vágást ejtettem, ebbe dugtam kétfelé az evőpálcákat, majd fogpiszkálóval rögzítettem őket.
Kis szalagot kötöttem rá, ami díszít is és tart is.

Illatos legyező szalagokból és az isteni levendulából

Hozzávalók:
7 szál hosszú szárú levendula
maradék bársony- és szaténszalagok, csipkék
átlátszó cérna vagy textilragasztó

Ez a legyező inkább lakásdekoráció, mint használati tárgy. Elkészítése egyszerű, az eredmény pedig nagyon mutatós, ráadásul legyezgetéskor fenséges illatot áraszt a levendulának köszönhetően.
Elsőként egy lenből készült szalagcsipke-maradékot választottam, ebbe egyenlő távolságban befűztem a levendulaszálakat, ezzel rögzítettem is őket. A végüket összefogtam szalaggal, majd le-fel bújtatva a szálak közé szőttem a szalagokat és csipkét. A két szélén másfél-másfél centit hagyva egyenesre vágtam a kilógó szalag- és csipkevégeket, visszahajtottam, és átlátszó cérnával levarrtam.
Érdemes kipróbálni az átlátszó cérnát, mert a használata rendkívül futurisztikus: a tűbefűzéssel kezdődnek a különös élmények, és végig mintha a „császár új ruháját” varrná az ember… De azt is megértem, ha nem bajlódsz a varrással, hanem egy mozdulattal odaragasztod a visszahajtott széleket!

Kellemes hűsölést kívánok!