Szimpatika – Hogyan választ a nő?

De az majd csak később lesz.

Először még kamaszodni kezd, Ekkor beleszeret abba a férfiba, aki leginkább hasonlít a papájára. A szerelem plátói, tárgya lehet egy híres énekes, a szomszéd lány bátyja, de a negyedikesek osztályfőnöke is. A szerelem lényege ekkor az ábrándozás. Helyzetek elképzelése, amelyben a nővé érő lányt ostromolja a férfi, esetleg több férfi is, de az álmodozás még képzeletben sem jut el a szexualitásig.


Aztán jön a "járni kéne már valakivel" korszak. Ekkor mindegy, hogy a hím egyed pattanásos, szemüveges, netán pösze, a lényeg, hogy lássák a többiek, nekünk már van pasink. Ebből a próbálgatós korszakból aztán, mint villámcsapás, kinő az első igazi szerelem. Hogy ki lesz az illető, akinek a lány odaadja magát, kiszámíthatatlan. Ha szerencséje van, az első együttlét, ha nem is jó, legalább egyenrangú, és nem megalázó. Ha így történik, az első szerelem kitart egy ideig, és a gyakorló időszak végén jöhet a valódi párválasztás. Ha a lány nagyon szép, baj van. Mert válogat. Ha nagyon okos, akkor is, mert önmegvalósít. És telnek az évek, szaporodnak a ráncok meg a diplomák. A független férfiak fogynak. Család, gyerek, férj meg sehol. És eljön a pillanat, amikor már úgy tűnik, hogy a magyar anyák kizárólag nős férfiakat szülnek. S már csak a maradékból lehet válogatni. Jobban jár tehát, aki nem különösebben szép, és Nobel-díjra sem aspirál. Mert ő még időben kerít férfit magának. Akitől gyereket szül, és aki tíz év múlva megcsalja őt, azzal a válogatós bombázóval, akinek hasztalan csapta a szelet tizenévvel ezelőtt. A félrelépés jót tesz az asszonynak, aki fogyókúrázni kezd, lecseréli a ruhatárát, felcsíp valakit bosszúból. Majd elválik. Rosszul teszi. Két gyerekkel átlépvén a negyvenet már csak a szerencse, vagy a megalkuvás sodorhatja olyan új párkapcsolatba, mely jobb, mint az előző volt. Ha nem válik el, a sérelem, bár örökre megmérgezi a házasságot, idővel elhalványul, miként a szépség és a vonzerő is.