Szimpatika – Anyaszemmel: tanulás, tovább

Soha nem tudom eldönteni, mi lenne jobb a gyerekeknek: ha hagynám őket az utolsó pillanatig „nyári üzemmódban“, vagy az utolsó héten szép lassan térjünk át a korábbi lefekvés, a rendezett iskolatáska és a napi feladatok világába.

Választásuk persze nincs nagyon, hiszen én, túl a gyakorlati előkészületeken, már gondolatban is a tanévre koncentrálok, ezért az utolsó napokat mindig itthon töltjük, és mindenki kiveszi a részét az íróasztal-rendezésből és a több tucat füzet és könyv becsomagolásából. Jó kis év elé nézünk idén, hiszen Ádám fi am érettségizik,

Bori lányom felvételizik a gimibe, Bencémmel meg kell küzdjünk a megállapított „disz“-problémákkal, Dávidkám nagy háromévesként elkezdi az óvodát, egyedül Rozinak lesz nyugis éve negyedikesként. Szerencsére a gimnáziumi felvételik lezajlanak januárban, így utána már csak a leendő főiskolás vagy egyetemista nagyfiamért kell majd izgulnom.
Nem könnyű ez a továbbtanulás- téma sem tizennégy, sem tizennyolc évesen, hogyan segítsük őket, merre tereljük, mit javasoljunk, mit ne? Ádám még nagyon vacillál, bár a kedvenc tárgyak mentén, mint informatika, matematika, történelem, médiaismeret, kommunikáció, Bori pedig teljes gőzzel készül a német után az angol és a spanyol nyelvek elsajátítására, persze csak olyan gimiben, ahol hagyományosan híres a színjátszókör… Szóval úgy néz ki, hogy még pontosabb és szorosabb időbeosztásra lesz szükségünk, hiszen az eddigi különórák mellé bejön még felvételi előkészítő is két szinten, különórák matekból Borinak, fejlesztő gyakorlatok Bence fiammal, tételek átbeszélése Ádámmal…
Fogalmam sincs, hogyan fér be ennyi minden a zongora, hegedű, gitár, tánc, foci, korcsolya rubrikák mellé, a napi tanulás, pihenés, bicajozás, játék, olvasás, közös vacsi napirendbe. Persze majd belerázódunk, mint minden évben, csak most még nehéz elképzelni ezt az „őrületet“ az édes semmittevés utolsó napjaiban.