Szöktetés a konyhából – Apaszemmel

2012. 06. 10.
Szerző: Küttel Dávid
Nálunk április–május hónapokban valóságos fesztiválhangulat van a családban. Jó, nem egy szokványos méretű rokonságról beszélünk, viszont nálunk is meg kell ülni a jeles napokat, nem lehet azokon átsiklani, még akkor sem, ha akár mindennapra is esik egy szülinap. Mindenkinek jár a tisztelet, hogy egy évben egyszer megünnepelje a család.

A tavaszi időszak családi ünnepeit pár mondatban összefoglalnám, Önök is átláthassák az egész naptárunkat.

Áprilisban volt Zsófi húgomnak és fiának, apámnak, anyai nagymamámnak a születésnapja, illetve a húsvét, ami nálunk szintén családi ünnep. Májusban lesz Bence és Ádám fiam szülinapja, de másik testvéremet, Rékát, illetve kislányát is ebben a hónapban köszöntjük. Nyilván nem minden a mi lakásunkban történik, de az én gyermekeimhez kötődő jeles napokat, vagy például a húsvétot nem úszhatjuk meg vendégjárás, főzés, kiemelt készülődés nélkül. Ez nálunk minimum 20 főt jelent – az esetleges hiányzók nélkül! Ebben az időszakban a megszokott hétvégi és hétköznapi teendőkön túl sokkal több nehezedik Györgyire. Persze, ő jó háziasszonyként mindig a tökéletesre törekszik, hiszen azt szeretné, hogy mindenki nagyon jól érezze magát nálunk. Plusz a család női tagjainál bevett szokás a „süti-verseny”, ami lényegében arról szól, hogy minden felnőtt nő – kismamáktól a dédmamákig – süt valamit. Szóval kész konyhai maraton az anyák és nagyanyák számára ez az időszak.

Karácsonykor azt találtam ki, hogy a fentiek miatt ebben az időszakban elrabolom a feleségem a gyerekektől, és elviszem Párizsba. Ezt addig a pillanatig nem hitte el nekem, amíg le nem foglaltam a repülőjegyeket. Egy távoli ismerősünk lakását kaptuk meg rezsi-költségen 4 napra, ami miatt szintén egy picit izgult, hiszen én szerveztem. Erre már csak az tett rá egy lapáttal, amikor Daniel a párizsi reptéren visszahívott és közölte tört angolsággal: kicsit megcsúsztam, kulcs a lábtörlő alatt, én majd este benézek hozzátok és mindent megmutatok! A kulcs ott volt, a környéket imádta Györgyi, a 4 nap pedig hihetetlen volt.

Úgy éreztem, jár neki (nekünk!) ennyi idő, amikor csak ketten vagyunk. Amióta Rozi megszületett, talán egy vagy két estét töltöttünk kettesben valamilyen baráti összejövetel vagy kultúrprogram miatt, de akkor is este ment a rohanás, hogy az éppen „ügyeletes” nagyi hazaérhessen éjfél körül.

Én tehát önhatalmúlag eltoltam a karácsonyt, előrehoztam az anyák napját, és 2 szülinap és a húsvét között gyermekeim anyját elvittem Párizsba.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!