Mindenki más tüneteket produkált, ezért egy egész gyógyszertári készlet gyűlt a konyhapulton, a lázmérőben fogyni kezdett az elem, és minden éjszaka másik gyermek küzdött a vírusokkal a szülői ágyban. Ádám fiam minden nap hozott friss gyümölcsöt és kétszáz papírzsepit a suliból hazafelé, Apa pedig átvállalta a bevásárlást. Így én maradhattam főállásban ápolónő-anyuka.
Vasárnap hajnalban hagyott el, mikor olyan fejfájásra ébredtem, hogy mozdulni sem tudtam, csak szorítottam két kézzel a fejemet, és szívem szerint ordítottam volna. Nem vagyok fejfájós típus – talán ha kétszer fájt a fejem életemben –, ezért aztán teljes pánik fogott el, hogy mi lehet ez. Szoptatós anyaként azt is felmértem, hogy csak egy-két esélyem van a gyógyszereket illetően… Nos, ezek az esélyek elszálltak délutánra, mikor a lázcsillapító csődöt mondott, és már a lázam is ment fölfelé, egészen 39,9-ig. Hűtőfürdő, priznic, mindeközben pedig szétrobbant a fejem – maga volt a középkori kínzókamra! A következő szoptatásig sikerült levinni a lázamat 38,8-ra. Sokak szerint ilyenkor nem szabad szoptatni, de a legújabb kutatások szerint nem lesz semmi baja a babának, sőt, így ő is megkapja az anya vérében termelődött ellenanyagokat, így ellenállóbb lesz a betegséggel szemben. Drága férjem és a gyerekeink próbáltak segíteni, hoztak teát, betakartak, főztek, mosogattak helyettem, de tudtam, hogy aggódnak, mert még sose láttak betegen.
Hétfő reggel annyira rosszul voltam, hogy alig érzékeltem, ahogy Apa elindítja a napot: öltöztet, zsebpénzt oszt uzsi helyett, mellém teszi Dávid babát, odaadja a homeopátiás golyókat, hátha hatnak, majd a fülembe súgja, hogy úton a segítség, majd engedjem be Anyukámat. Hála nekik, délutánra már jobban voltam, és az esti vacsora-fürdés-altatás szertartásában már részt is vettem. Korai volt… A következő reggelre újult erővel tört rám a kínzó fejfájás, megvallom, magam is kezdtem aggódni, egészségügyi tanulmányaimnak köszönhetően már rémeket láttam, ezért miután a gyerekeket bevitte, apa engem is elfuvarozott az orvoshoz, ahol végre fény derült gyászos állapotom okára: arc- és homloküreg-gyulladás. Mivel náthás egyáltalán nem voltam, ez eszembe sem jutott, de mindig tanulunk újat…
Az antibiotikumnak köszönhetően szerencsére viszonylag hamar helyreállt a családi rend, Anya visszaállhatott a csatasorba, és nekiállhatott a betegséggel vívott két és fél hetes háború romjainak eltakarításához.
