Szorongás az érthetetlentől

2009. 03. 02.
Szerző: Popper Péter
Miért vonzódik az ember a misztikumhoz, az ezotériához? A régi zen buddhista filozófustól, Lin-csitől egyszer megkérdezték a tanítványai, hogy miért fontos a tanítás. Ő erre azt felelte: mert vigasztalás. Ez kemény válasz, ami sok mindent megkérdőjelez. Rengeteg ostobaságot tanítanak az embereknek, akik ezáltal hamis utakra tévednek.
Nem ismeretes olyan kultúra, mely ne hozta volna létre a maga ezotériáját. Minden vallásnak létezik egy olyan része, ami a lelkipásztorok tevékenysége révén kikerül a nyilvánosság elé (ezt nevezik exoterikusnak), az ezote-rikus részt pedig csak a kiválasztottaknak tanították, zártan kezelték. A mostani „pénzért ezotériát” mozgalom – megérkezik a mester lökhajtásos gépen, és a sportcsarnokban összegyűlt embereknek 35 ezer forintért még a titkos nevüket is megsúgja – szélhámosság, üzlet.

Hamis az az ezotéria, ami az emberek között látványos hatásra törekszik. Hamis minden szellemi út, ami az embert elviszi a saját kultúrájától: ha valaki Magyarországon nem találja meg a saját szellemi útját, az Tibetben sem fogja. Az a tanítás sem igaz, ami gőgös-sé teszi az embert, és nem tűri el a kételkedést, a humort. Utóbbi-akkal egyébként maga a Biblia sem marad adós. Humor és kételkedés nélkül nincs hit, csak fanatizmus, ami percek alatt agresszivitássá válhat.


Freud azt mondja Egy illúzió jövője című könyvében: az ember eliszonyodik a természetnek az egyén sorsa iránti közönye miatt. Haldoklik, vagy éppen a tigris eszi őt, s a nap ugyanúgy süt. Ez rettenetes kiszolgáltatott-ság. Az ember arra gondol, volt már ilyen nagy hatalmaknak kiszolgáltatva, de ezekkel lehetett beszélgetni, barátságosnak lenni, kérlelni őket. A gyerekkorról, a szülőkről van szó. A természet közönye feletti eliszonyo-dás miatt kivetítjük a gyerekkor élményét a természetre, és szellemi erőket helyezünk a jelenségek mögé: így születik meg a vihar istene, vagy a mennyei kovácsműhely, ahonnan lepattan a szikra, majd erdőtüzet okoz, és így tovább. A vallás a gyerekkori élményvilág kivetülése a természetre, mondja Freud. Szerinte ez az oka an-nak is, hogy mindig családmodellben képzeljük el kapcsolatunkat a felső erőkkel: van egy nagy atya vagy anya, akinek a gyermekei vagyunk.

Néhány emberben van olyan érzés, hogy valami közünk van a végtelenhez, az emberen-túlihoz, a felfoghatat-lanhoz. Ez néha felerősödik, néha gyengül, néha egy természeti szépség vagy műalkotás is kiválthatja. Jobb híján elnevezték óceániai érzésnek. Azt tapasztalták, hogy csak az lehet hívő, vallásos ember, aki ismeri ezt az érzést. Vajon honnan ered ez? – kérdezték Freudtól. A materialista Freud azt válaszolta, hogy amikor a kisgye-rekeinek mesélt, a 10 éves lánya, megkérdezte: „Apa, ez igaz?” S maga felelt rá: „Ugyan, ez csak mese!” Azóta is töpreng, hogy lehetséges, hogy amire egy tízéves kislány rájön, arra az emberiség évezredek óta nem döbben rá, vagyis, hogy a mítoszok mesék. Itt kell még ismeretlen tényezőknek lenniük.


Érteni akarjuk a világot ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk élni. A modern ember ugyanis az ősi korok emberéhez hasonlóan csupán használja a környezetét, de csak nagyon felszínesen ismeri: olyan hatalmas mennyiségű tudás halmozódott fel, hogy kultúránknak csak egészen kicsi hányadát tudnánk reprodukálni például egy elhagyott szigeten.

Minden nem értésből szorongás támad. A 20. század éppen ezért ismét tele lett mítoszokkal: új típusú szovjet ember, amerikai életforma, német élettér, fajelmélet és a többi, közepes tehetségű politikusok mitizálása Hitler-től kezdve Sztálinon át Rákosiig vagy Ceauşescuig.

Aztán tanúi lehettünk e mítoszok összeomlásának. Az európai ember nem viseli el az ürességet. „Horror vacui” – az ürességtől való eliszonyodás. A formálissá vált vallásos hitet inkább a hiszékenység váltotta fel. Soha eny-nyi csakravezető, tenyérjós, halottlátó, fényátadó, léleksebész nem rótta a világot, mint manapság.


A mítosz álmagyarázat. Azt az illúziót kelti, hogy értem a világot, holott nem. Aki pedig a legkönnyebben ért-hető és leghihetőbb mítoszt tudja adni az embereknek, komoly politikai hatalomra is tehet szert.

A mi ezoterikus tudásunk körülbelül ma is azon a szinten áll, mint a neandervölgyi ősemberé. Csak elmélete-ink, hiteink, fantáziáink vannak, de úgy teszünk, mintha a valóság tudása állna mögöttük. És mégis: nem tud-juk, van-e Isten, angyal, mennyország, pokol, üdvözülés és kárhozat, de az a helyes, ha úgy élünk, mintha len-ne. Ha ugyanis egy társadalom nagyon elszakad az ezotériától, az emberfeletti hatalmak létezésében való re-ménykedéstől, az tapasztalható, hogy néhány generáció alatt erkölcsileg teljesen lezüllik.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!