Szimpatika – Fali virágtartók és egyebek filcből

A filcanyag jó szigetelő, tűzálló, könnyen formázható és sokféle színben, méretben, vastagságban, tömörségben gyártható, sőt, ma már poliészterből is elő tudják állítani. Ennyi előnyös tulajdonság láttán nem csoda, ha reneszánszát éli mind az iparban, mind az öltözködésben, mind pedig a lakberendezés területén.

Felbukkan kalapként és mellényként, bútorlábon parkettavédőként, mobiltartóként, papucsként, hajcsaton díszként. Készítenek belőle jurtát, sálat, szőnyeget, ujjbábot, de láttam már natúrtermékeket árusító üzlet falát bezöldítve filczsebekbe ültetett levendulával…

Erről jutott eszembe, hogy jön az ősz, a balkonról lassan be kell költöztetni a növényeket, és a filc talán otthon is segíthet a zöldítésben.

Az egyik legnehezebb kérdés ilyenkor: hova tegyük a felszaporodó cserepeket a lakásban?

Nos, percek alatt összedobhatunk mutatós fali virágtartókat – filcből.

Bátran szabhatjuk, ragaszthatjuk, lyukaszthatjuk: a filc nem foszlik, könnyen kezelhető, ezért kezdőknek és gyerekeknek is a leghálásabb alapanyag egy kis barkácsoláshoz.

A filcből készült virágtartónál a biztonság kedvéért, hogy a fal ne legyen vizes, használjunk a cserép alá alátétet (lehet egy üres konzervdoboz is). Ennek körméretét alapul véve tervezzük meg egy nagyobb újságpapírra a szabásmintát: elöl középen legyen a varrás, hátul pedig az akasztós rész. Ide akkora lyukat vágjunk, hogy fel lehessen akasztani a kampóra a kész virágtartót. Szabjuk ki az alját is a tartónak. Színes fonallal varrjuk össze először középen, aztán a fenekét. A filcet előlyukaszthatjuk, és akkor a gyerekek is segíthetnek az összeállításban – nagy sikerélmény lesz nekik, és a munkájuk remélhetőleg sokáig fogja díszíteni a falat.

A kész virágtartót díszíthetjük elütő színű filccel, filctollal, egyszerű hímzéssel, lyukasztással, kivágott mintákkal…

Mi kell még a szobanövénynek? Locsolókanna, permetező…

Folytassuk filccel, és hasznosítsuk újra a felhasználható hulladékokat!

Felöltöztethetjük a kiürült ablaktisztítós flakont, hogy csinos párásító kerüljön a szobanövényünk mellé. (Használat előtt alaposan mossuk ki!)

Mérjük le a flakon legmagasabb és legszélesebb részét, és szabjunk ki egy téglalapot a filcből.

Hajtsuk félbe és varrjuk össze. A flakon nyakánál alkalmazzunk szűkítő varrásokat, és alakítsunk ki helyet a hüvelykujjunknak is, hogy kényelmesebb legyen a fogása. Csavarjuk le a szórófejet, húzzuk fel a kész öltözéket (díszítsük kedvünkre), és csavarjuk vissza a tetejét. Alul fűzzünk át két helyen egy madzagot, hogy ne csússzon ki a flakon a ruhájából.

Kiürült fém italos dobozból remek locsolókannát gyárthatunk – mi másból, mint filcből.

A filc magas faggyútartalma miatt vízálló, úgyhogy semmi további tennivalónk nincs, elég egy csőrt kell kialakítanunk, ami elvezeti a vizet a növény tövéhez.

Az öntözőkanna készítésekor tehát a doboz méreteit vegyük alapul, és szabjunk fület és csőrt hozzá. Az összeállításnál használjunk ragasztót (is), mert a nagy öltések mentén könnyen elillan a víz.

A kannát is az elütő színű fonal díszíti, de kihímezhetjük, vagy kaphat más varrott, ragasztott díszítést is.

És végül, a filcbe öltöztetett dísznövényeink és hozzájuk illő kellékeink mellé hasonló ruhát kaphat a váza is – az alap, természetesen, az eldobásra ítélt műanyag palack lesz.

Két részből szabjuk ki a borítást, melyet a palack nyakán keresztül húzunk majd fel. Engedjük szabadjára a fantáziánkat mind a formát, mind a díszítést illetően! Alkalmazhatunk ragasztott vagy varrott filcrátétet, hímzést, festhetünk, rajzolhatunk, de hagyhatjuk hosszúra a váza nyakát, és vághatunk levélformákat a filcből, amik ráhajlanak majd a kész vázára.

Ha elhervad a virág, felszámolhatjuk a „vázát”, és laposra hajtva a fiókban pihenhet a filcruha a következő csokor érkeztéig.