Szimpatika – Rend a lelke mindennek. Új gardrób – Anyaszemmel

Nagyon eredeti és látványos megoldás volt, de egy ekkora családban használhatatlan, mert folyamatosan csak pakolt rá mindenki, nem látszott más, mint egy óriási kupac kabát, táska, ernyő, bármi... – mindez a bejárattal pontosan szemben!

Elegem lett. Így amikor a kék-sárga áruház küldött egy hírlevelet, melyben álmaink szekrényeit ígérték sok százalékkal olcsóbban, gondoltam, itt a nagy alkalom, bezárom a káoszt egy gardróbszekrénybe, és máris rend fogadja a hozzánk belépőt! Mérőszalagot ragadtam, gondolatban ide-oda tologattam a meglévő bútorokat, majd elővezettem Apának zseniális tervemet, aki nem hűlt el egyáltalán, sőt, egyre lelkesebb lett. Felcsillant a szeme, hogy ez a megoldás javítana azon a tényen is, hogy tetőtéri lakásunk ferde falai miatt kettőnk összes ruhája egy kétajtós gardróbban próbál elhelyezkedni...

Megterveztem, berendeztem szuper belső kiegészítőkkel, listáztam a tételeket, szereztünk tetőcsomagtartót is a szállításhoz, majd óriási lelkesedéssel kezdtem sorolni az eladónak, hogy mit is szeretnénk, de az első szónál félbeszakított: „Az nincs.” Le voltam sújtva, majdnem el is sírtam magam, hogy ez meg hogy lehet? Most van időnk összeszerelni, bepakolni és csak ez felel meg, más színt nem akarok!

Öt perc után, lehiggadva, egy másik kollégához álltunk be a sorba, és kiderült, hogy ebben a méretben mégis kapható – igaz, csak az egyik elem, a másikhoz viszont minden belső van raktáron. Hurrá! Fél gardrób is valami, majd a hiányzó elemeket megvesszük később.

Természetesen az akció lejárta után már újra lehetett kapni az addig hiányzó méretet, így aztán Bencével és a két kicsivel elindultam az áruházba, hogy este végre össze tudjuk rakni az új szekrényt. Nos, szerencse, hogy kilencéves fiam is elkísért, mert lehetetlen egy majdnem ötéves és egy majdnem kétéves gyerkőccel egyedül megszerezni az önkiszolgáló raktárból egy 240 cm hosszú, közel 50 kg-os csomagot úgy, hogy van már egy teli sárga szatyor cucc! Ennél már csak az autóba pakolás manővere lehetett érdekesebb látvány...

Persze, nem úsztuk meg két látogatással a bútoráruházat, az utolsó simítások és az új ötletek miatt még kettesben, Rékámmal is jártunk ott, és mivel a srácok Apa mellett kitanulták az elmúlt napokban a szekrényépítés csínját-bínját, nagy szakértelemmel segítettek felfúrni az utolsó polcokat...