Szimpatika – A ház, amely nem fogyasztja, hanem termeli az energiát

Miben különbözik az Odooproject keretén belül létrejött ház egy olyantól, melyre csak úgy rászerelték a napelemeket?

Egyrészt, mi ezt a házat már az első vonalhúzástól úgy terveztük, hogy a működtetése során a nap energiáját a leghatékonyabban kihasználja, másrészt a különbség esztétikai: az építészek alapvető célként tűzték ki, hogy ennek a háznak a karakterébe legyenek beleillesztve a napelemek, ne csak mint technológiai szükségszerűség kerüljön rá, ami az építészeti tervezés során még nem játszik szerepet. A napelemek a ház, a forma, a külső megjelenés szerves részei.

Lakható lenne ez az épület?

Igen, illetve azzal a megkötéssel, hogy ennek a konkrét háznak kiállítási pavilonként kell most leginkább működnie, ami sok-sok kompromisszummal járt, például igazán privát terek nincsenek benne, és az alapterülete sem túl nagy – a benne levő megoldások azonban más alaprajzra is alkalmazhatók. Akit ezek a kiállítás és a verseny szempontjából szükségszerű megkötések nem zavarnak, akár már holnap be is költözhetne.

Mi volt a legfontosabb szempont a tervezés és az építés során?

A verseny a fenntarthatóságról szól, tehát ez volt a legalapvetőbb szempont. Az azonban már egy elvi döntés, hogy ezt hogyan, milyen módszerekkel szolgáljuk. Az Odoo esetében nem az volt a cél, hogy a minimális energiaszükségletet minél nagyobb és modernebb gépesítéssel érjük el, hanem hogy minél több passzív megoldást alkalmazzunk már a tervezés során is. Például: egy zömök formának lényegesen kisebb a hővesztesége, mint egy kiállókban és beugrókban gazdag háznak. A nagy üvegfelületeken beáramló napsugarak télen javítják a hőérzetet, kevesebbet kell fűteni. Sok ilyen apró tervezési döntést hoztunk, melyek már a folyamat legelején csökkentik a szükséges gépesítés mértékét. A ház karakteres találmánya azonban a déli tájolású oldala. Itt a nyári fallal a napenergia-hasznosítás szempontjából kulcsfontosságú felületet megdupláztuk: a napelemekkel aktív, energiatermelő módon, az üvegfelületekkel pedig passzív módon. Az egész tervezés egyébként végig egyfajta kettősséget hordozott magában, hiszen egyrészt egy energiahatékony épületet kellett terveznünk, másrészt a verseny 150 oldalnyi szabályzatának is meg kellett felelnünk.

Az építészetileg meghatározó gondolat, ami végigkísérte az egész projektet, az életformaváltás volt. A mindennapjaink meghatározó részét belső, mesterségesen szabályozott klímájú terekben töltjük, alig éljük az életünket a szabad levegőn. Erre adtunk egy megoldási javaslatot az úgynevezett nyári fallal, valamint a fal és a ház által közrezárt terasszal. Ez a terasz csupa üvegfelülettel, tolóajtókkal kapcsolódik a házhoz, tehát ha eltoljuk az ajtókat, teljesen egybenyitható. A nyári fal terasz felé néző része gyakorlatilag egy hatalmas beépített szekrény: egyrészt gépészeti egységek találhatók benne, másrészt pedig használati tárgyak: beépített tűzhely, mosogatókagyló, kanapé, könyvespolc, íróasztal.

Milyen költsége van egy ilyen háznak? Hogyan teremtették elő az építéshez szükséges összeget?

A verseny sajátossága, hogy minden költséget szponzoroktól kell összegyűjteni. A kezdetekkor ez az egyik legnagyobb feladat volt, tekintve az utóbbi idők gazdasági körülményeit. A ház hozzávetőleges költsége 100 millió forint, de ehhez hozzátenném, hogy a verseny szigorú szabályai jelentős költségtöbbletet okoztak, így ha ugyanezt a házat szeretnénk elkészíteni úgy, hogy hétköznapi használatra megfeleljen, akkor ez az ár jelentősen csökkenne. A technológiák költségét még így is igyekeztünk a passzív energianyereséget hozó megoldásokkal csökkenteni, például az, hogy a hűtésre használt, álmennyezetben keringetett vizet éjjel a lehűlt napelemekre csorgatva hűtjük le, pár szivattyún kívül szinte nem kerül semmibe.

A projektet a BME hallgatói kezdeményezték; milyen élménnyel fejezte be a csapat a munkát?

Auth Adrián, az egyik csapatvezető az előző versenyen látogatóként tapasztalt élményei által vezérelve kereste fel az építészkar dékánját két évvel ezelőtt, azzal az akkor még szinte őrültségnek tűnő ötlettel, hogy induljon egy BME-s csapat is ezen a versenyen, tervezzen, építsen és vigyen ki egy házat. A kialakult maroknyi kis csapat kitartása és sikeres pályázata elég meggyőzővé vált, és majdnem két évvel a kezdés után meg is valósítottuk: a ház felépült, kivittük és kiállítatjuk.

A ház már megérkezett Madridba – mi lesz a sorsa a verseny után?

A tervek szerint, miután hazahoztuk, a BME kertjében lesz kiállítva, oktatási-kutatási célokat szolgál, illetve a szponzorok használhatják még bemutatóteremként, vagy akármilyen saját, protokolláris céljaikra. Én, személy szerint, örülnék annak, ha minél több laikus látogató is eljönne majd és megnézné, főleg gyerekek, fiatalok, hiszen ez a ma némiképp avantgárdnak tűnő ház, mire ők odaérnek, hogy saját otthonról spekuláljanak, jó eséllyel már klasszikussá válik. Mondják, hogy amilyen ízekkel gyerekkorában megismerkedik az ember, felnőttként is azokat fogja keresni. Talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy ez az építészet esetében is hasonlóan működik.