Szimpatika – Apa! Vegyél nekem...

Mindezt úgy kritizálom, hogy egy olyan cégcsoportot vezetek, mely forgalmának legjelentősebb része a kommunikációs piacról származik. Így nem egyszer veszek részt megbeszéléseken, ahol az adott megrendelő vállalat számol a fiatalkorúakkal, sőt, a kisgyermekekkel is mint CÉLCSOPORT! Ezzel még önmagában nem lenne baj, de a megvalósítás már nagyon sokszor gyalázatos, és minőségről pedig a mai világban már nagyon ritkán beszélhetünk. A gyerekcsatornák reklámjaitól pedig megőrülök, hiszen már a dán építőjáték-gyártó is fegyveres szuperhősöket kínál, az egyik vezető mobilcég pedig Hannah Montanával hirdeti a portékáját... ÉN meg hülye vagyok, ha nem veszek a gyereknek ilyet!

Kollégáimmal már régen beszélgetünk arról, hogy milyen jó lenne, ha az iskolában tanítanának médiaismeretet, ezen belül pedig „reklámértelmezést”! Szeretném továbbá azt is, ha lenne alapfokú gazdasági oktatás – mikor és hogyan vegyek fel hitelt stb. Nem arra gondolok, hogy minden pedagógus képezze ki magát banki tanácsadásból és reklámpszichológiából, de kis kiadványokkal lehetne segíteni a helyzeten – akár online is, hiszen akkor nincs nyomdaköltség. Ne adj isten, hozzánk hasonló ügynökségek bevonásával (társadalmi munkában!), lehetne hívni néha szakembereket is, előadni.

Mi társadalmi munkában időről-időre eljutunk iskolákba, és már az alsó tagozatosoknál megdöbbentő nyitottságot és érdeklődét tapasztalunk a témában. A gimiseknél pedig nagyon jó látni, ahogy akár 45 perc alatt szembesülnek csak azzal a pár apró dologgal, hogy mi van rajtuk, illetve milyen márkájú telefont szeretnének és jelenleg mit használnak, és általában az derül ki, hogy még a zenekarokat is az alapján hallgatják, hogy mennyit vannak a tévében, vagy mit ír róluk az újság. Nagyon kevés dologban döntenek minőségi alapon, és még kevesebb helyzetben az ár–érték arány szerint. Persze mi, felnőttek, ha jobban magunkba nézünk, akkor meglepődünk egy-egy vásárlás alkalmával, hogy miért is vettük le azt a valamit a polcról, de ezen már csak önmagunk segíthetünk. A gyermekeinknek viszont alanyi jogon járna a tisztességes tájékoztatás, felvilágosítás, ennek pedig a legjobb helyszíne az iskola lehetne.

Bocsánat, de nem bírtam ki szó nélkül.