Szimpatika – Eső helyett esernyő!

Kis esernyőtörténet

Esernyő vagy napernyő funkciójú tárgyakat már több ezer éve használ az emberiség – igaz, sokáig csak a kiváltságosoknak jutott belőlük, és a mindenkori gonosztól való védelmet is elvárták tőle az időjárási kényelmetlenségek orvoslásán felül.

Mai babonánkat, miszerint „vigyél magaddal esernyőt, hogy ne essen”, megelőzte több másik, pl. bizonyos vidékeken fekete esernyő alatt járva vetették a hajdinát, hogy olyan fekete legyen, mint az esernyő.

Az összecsukható esernyőt több mint négyezer éve találták fel Kínában. Kína amúgy is az (es)ernyő egyik szülőhelyének számít, és nem meglepő módon ma is ott készül a legtöbb belőle.

Az ernyő („áthuzat”) anyagának impregnálása viasszal és különféle olajokkal is kínai találmány, valamint a selyem felhasználása az esernyőkészítésnél, mellyel jelentősen könnyítettek a súlyán.

Az esernyő vázában valójában sok változás nem történt az eltelt hosszú idő alatt: az anyaga bambuszból fa majd halcsont lett, míg végre forradalmasították az esernyő súlyát és árát – és ezzel együtt a népszerűségét – a fémváz kifejlesztésével; aztán tökéletesítették a teleszkópos nyéllel a tárolhatóságát.

Az esernyő európai elterjedése a 18. század végére tehető (nemcsak az árával és a súlyával, az előítéletekkel is meg kellett ehhez küzdeni). Az biztos, hogy 1848-ra hazánkban már nagy tömegek tudtak beszerezni belőle, gondoljunk csak a márciusi forradalom képeire, és Széchenyire, aki tréfásan „esernyős forradalomnak” nevezte az eseményeket.

A ’48-as rajzok fekete esernyőihez képest sokat változott a mai kép: az ernyők színesek, és anyaguk selyem vagy pamut helyett ma már a legkülönfélébb anyagokkal impregnált poliészter.

Várható, hogy mind a váz, mind az ernyő fejlődni fog újrahasznosított anyagok bevetésével – legalábbis addig, amíg nem sikerül kifejleszteni a viharban ki nem forduló, tartós, ámde olcsó változatokat.

Addig is mit tehetünk esernyőnk tartóssága érdekében?

Gyorsjavítás

Néhány apró trükkel meghosszabbíthatjuk esernyőnk élettartamát.

Leggyakoribb baleset, hogy a kifordult esernyő küllőjén szétesnek a szegecsek, az ernyő leszakad a vázról.

Ha munkába menet hagy cserben az esernyőnk, egy gemkapoccsal gyorsan szervizelhetjük mindkét problémát, amíg tű, cérna nem kerül a kezünk ügyébe.

Ugyanilyen jó megoldás a biztosítótű is.

Ha pedig eltört az küllő végén az ernyő rögzítéséhez kialakított lyuk, egy párizsi kapocs felvarrása segíthet a rögzítésben.

A végképp reménytelenné vált esernyő fogantyúját, ha leszerelhető, tegyük el, hátha a következőnek épp ez lesz a gyenge pontja.

Díszítés

És ha már tartóssá tehető az esernyőnk, érdemes díszítéssel egyedivé varázsolni az olcsó, egyszínű darabokat.

A dekorálást nyitott esernyőn végezzük, használjunk vízálló anyagokat, és terítsünk szét jó sok újságpapírt a munkafelületen. Érdemes először egy menthetetlenül kidobásra ítélt esernyőn kipróbálni a technikákat.

Az ügyes kezűeknek lakkfilcre vagy vízálló festékre van csak szükség ahhoz, hogy mintákat rajzoljanak, fessenek az esernyőre.

De mit tehetnek a szabadkézi rajzban kevésbé ügyesek?

Szalvétatechnika

Az esernyő díszítésére kiválóan alkalmas a szalvétatechnika. Érdemes textilhez ajánlott ragasztólakkal dolgozni, ez vízállóvá teszi a felületet, de rugalmas is marad a kezelés után.

Ügyeljünk arra, hogy az ernyőre kent ragasztóalap ne legyen nagyobb a kiválasztott mintánál, lehetőleg ne maradjanak fénylő foltok a minták körül – vagy a ragasztás végeztével kenjük le az egész ernyőt egy réteg lakkal.

Sablonfestés

Mérjük le az ernyő egy cikkelyét, és tervezzük meg a mintát egy ekkora csomagoló-, vagy újságpapírra.

(Ötleteket „lophatunk” csomagolópapírról, indiai kendőkről, illusztrációkról…)

Fóliából vágjunk ki mintát – a lyukak lesznek színesek az ernyőn.

Rögzítsük a fóliát az ernyőn, és festékszprével óvatosan fújjuk le a lyukakat.

Száradás után hangsúlyozhatjuk a minták kontúrját erősebb színű lakkfilccel.

Nyomtatás

Krumpliból, szivacsból faraghatunk nyomdát, hogy az esernyőnket kidekoráljuk valami szívünknek kedves motívummal. Ha kész a nyomda, egy fóliára kenjünk vékony réteg vízálló festéket, és ezt használva festékpárnának, nyomtassuk tele az esernyőt.

Adjunk egy esélyt az esőnek…

Látványos, „áttört” díszítés készülhet apró lyukakkal, melyeket körberajzolunk aranyfilccel.

A lyukasztást gyertya fölött felhevített vékony szöggel végezzük.

A fent említett technikákat bátran ötvözhetjük egymással, és feldobhatjuk a látványt néhány felvarrt gyönggyel, flitterrel is.