Szimpatika – Kecsegtető eredmények a magyar rákkutatásban

A rosszindulatú vastagbéldaganat a harmadik leggyakoribb daganatos megbetegedés, amely a nyugati országokban második helyen áll a rákos betegségekhez köthető halálokok között. A modern elképzelések szerint a betegség hosszú folyamat eredménye, melynek során a vastagbél hámsejtjeinek genetikai állománya mutációk sorozatát szenvedi el. A kórkép diagnózisának felállításához szövettani mintavételre, valamint patológus által végzett, alapos mikroszkópos elemzésre van szükség. A megbetegedés várható lefolyása, azaz prognózisa szoros összefüggésben van a folyamat szövettani stádiumával: minél korábban felismerik a daganatos elváltozást, annál jobbak az esélyek a túlélésre.


A Semmelweis Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia kutatói együtt kíséreltek meg olyan specifikus molekuláris eltéréseket igazolni a vastagbél daganatos sejtjeiben, amelyek a lehető legkorábban jelzik a betegség kialakulását, nagyban javítva a prognózist, és növelve ezzel a túlélési esélyeket is. Az I-es sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, valamint a II-es sz. Belgyógyászati Klinika orvosainak nagyszabású kutatómunkája komoly eredményeket hozott, melyek a jövőben szerves részét képezhetik akár a rutindiagnosztikai procedúráknak is.

A betegség és a kutatás alapjai

Ahhoz, hogy megérthessük a kutatási eredményeket, fontos kiemelni néhány alapvető történést a rosszindulatú vastagbéldaganat (colorectalis carcinoma, a továbbiakban CRC) kialakulása tekintetében. Jellemző az ún. adenoma-carcinoma szekvencia, ami azt jelenti, hogy kezdetben a bélszakasz jól meghatározott helyén jóindulatú elváltozás, adenoma keletkezik. Ezt követően, folyamatos sejt- és génszintű változások eredményeként a jóindulatú daganat továbbhalad a „rosszindulatúvá válás biológiai ösvényén”. Ennek során a sejtek mindinkább kezdenek rosszindulatú daganatsejtekre hasonlítani, amit szakkifejezéssel dysplasiának neveznek. A történések egymásutániságának eredménye maga a CRC.

Az aktuális kutatói tevékenység lényege két molekuláris biológiai eljáráson alapul: egyikük a DNS-microarray, a másik pedig a PCR (polimeráz-láncreakció) nevet viseli. Az utóbb említett technikai metódus bizonyos verziójának (real-time PCR) használatával a sejtek pillanatnyi biológiai állapotáról szerezhetünk tudomást, melynek segítségével egy olyan génaktivitási mintázat nyerhető, amely specifikus lehet a CRC különböző stádiumaiban lévő daganatsejtek viselkedésére.

Az eredmények értékelése

Hosszadalmas munka és bonyolult statisztikai algoritmusok eredményeként ki lehet mondani, hogy léteznek olyan transzkripciós mintázatok, amelyek specifikusak a különböző daganatos vastagbél-elváltozások elkülönítésére. A kutatók 53 biopsziás mintát vizsgáltak azzal a céllal, hogy génkifejeződési mintázatok alapján mekkora specificitással és szenzitivitással lehet elkülöníteni a normál vastagbélsejteket az adenomát alkotó sejtektől, a CRC rosszindulatú sejtjeit a normális sejtektől, valamint ennek összefüggéseként az adenomát a CRC-től.

A kapott adatok erejének bizonyítása céljából 94 független mintát is kiértékeltek, amelyek azonban már korábban pontos besorolást nyertek. Arra is fény derült, hogy korunk egyik legnagyobb kihívásának, a magas fokú (high-grade) dysplasiának és a korai stádiumú CRC-nek az elkülönítése is nagy biztonsággal lenne végezhető az eljárás alkalmazásával. Az igen pozitív eredmények mellett azonban egy fontos probléma is felmerül: az említett microarray-technika és a RT-PCR-rel történő analízis egyelőre nem mondható éppen költséghatékonynak, valamint mindkettő rendkívül időigényes eljárásnak számít – de mindenképp ezek a molekuláris biológiai vizsgálatok jelenthetik a rákos megbetegedések korai diagnózisának jövőjét.

Napjainkban a daganatos betegségek kórisméjének felállítása fénymikroszkópos szövettani vizsgálatokkal történik, melyek azonban a figyelmesen pásztázó szemek és a nagymértékű odafigyelés ellenére is rejtve hagyhatnak a betegség valódi mibenléte szempontjából kritikus részeket. Ezen akaratlanul vétett hibák elkerülése érdekében a jövő onkológiájának legfőbb pillérét jelenthetik ezek a molekuláris diagnosztikai módszerek.

Lehetőségek tárháza

A hagyományos szövettani vizsgálatokkal szemben a genetikai eltéréseken alapuló betegségszemlélet betekintést adhat a tumorok biológiai viselkedésébe is. Annak függvényében, hogy mely gének milyen mértékben aktívak, képet kaphatunk például a daganat áttétképzési sajátságairól is. Nem kizárt az ún. „áttét-gének” létezése, vagyis hogy olyan gének jelenlétéről volna szó, amelyek fokozott működése szoros kapcsolatban áll a daganat áttétképzési potenciáljával. Megfelelő időben születő kórisme és az áttétspecifikus gének birtokában nemcsak a prognózist tudnánk megjósolni, hanem lehetőség nyílna előrevetíteni azt is, hogy a tumor milyen mértékben adna áttétet, milyen mértékben terjedne agresszíven a környező szövetek között.

Természetesen ez a kutatás alapvetően diagnosztikus célzattal történt, viszont számos esetben terápiás beavatkozásra is lehetőséget kínál. Sok esetben egy-egy gén fokozott működése (pl. növekedési faktor receptor) jelölhető meg a daganatos elfajulás fő kóroki tényezőjeként. Az említett gének aktivitását csökkentő molekuláris beavatkozások terápiás jelentőségűek lehetnek. Ez utóbbit már ma is kiterjedten alkalmazzák néhány speciális daganattípus tekintetében, nagy terápiás sikerekkel. Nem alaptalan kijelenteni tehát, hogy az említett eredményeknek hatalmas befolyása lehet az onkológiai betegek életkilátásainak javításában és a gyógyultak arányának növelésében egyaránt.

Forrás https://semmelweisfigyelo.hu /Takács Máté

Az eredményeket részletesen bemutató közlemény elérhető itt: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23155391