Cukorspárgás (tea)tojás

2013. 03. 27.
Szerző: Szimpatika
A húsvéti dekoráció legfontosabb része az újjászületés ősi szimbóluma, a tojás. Szőjük most körbe hálóval, hogy a legkülönfélébb dolgokkal lephessük meg vendégeinket: fészekszerű kínáló kosárkával, sejtelmesen világító lámpával, vagy éppen a tojásból kiszabadulni vágyó kiscsibével.

Gyerekkoromban nagy divat volt, a fonalból készített lámpabura – sokan nekiláttak, de nem mindenki készült el, mert az óriás lufi körbetekerése tapétaragasztóba áztatott horgolócérnával anyag- és munkaigényesebb volt, mint azt előre gondolni lehetett.

Ennek az ötletnek a szelídített változata kapható húsvét tájékán dekor célokra – de miért vennénk meg, ha mi magunk is elkészíthetjük, és számos célra felhasználhatjuk?

A szálak merevítéséhez keményítőt ajánlanak legtöbben, de az interneten láttam az ötletet, hogy keményítő helyett cukorszirupba tunkolták a lufi körül tekerendő fonalat, hogy tartson. Mivel nemrégiben beterített az autóban egy üveg kóla, volt tapasztalatom a textilek cukorszirupos áztatásában, úgyhogy hittem nekik. (Keményítő amúgy sincs soha otthon, és égtünk a vágytól, hogy kipróbáljuk, és mihamarább lássuk a lufi-betekerés eredményét.)

A cukorszirupba áztathatjuk a címben szereplő spárgát is, de finomabb eredményt kapunk, ha színes pamut horgoló- vagy hímzőfonallal dolgozunk. És teatojás helyett kisebb méretű, tojásformára felfújható luftballonnal próbálkozzunk!

A cukrot és vizet 2:1 arányban összeöntöttük és felforraltuk (egy csésze cukorral és fél csésze vízzel kezdtük, ez egy közepes lufi bevonására bőven elegendő). Amint langyosra hűlt, beletettünk egy megkezdett motring vékony pamutfonalat, és jól belenyomkodtuk. (Ragad minden, érdemes egy nedves rongyot a kezünk ügyébe készíteni és újságpapírral letakarni a munkafelületet.)

A fonalat sűrűn rátekertük a felfújt, megcsomózott lufira. Lehet több színt váltogatni, csíkokat készíteni különböző színekből, filcből kivágott formákat tenni a fonalrétegek közé – kísérletezzünk bátran!

Mikor már elégedettek voltuk az eredménnyel – a tekerés elég sűrű és elég színes lett –, egy csészébe állítottuk a cukoroldattól csöpögő lufit (bőséggel folyt ki belőle szirup, ami újra felhasználható, úgyhogy két okból is érdemes felfogni), és a fűtőtest fölött szárítottuk. Egy éjszaka alatt keményre száradt a cukros háló. Megfogtuk a csomójánál a lufit és ollóval kipukkasztottuk, majd kihúztuk a luficafatot. Képes leírás itt.

Mit tehetünk az így elkészített tojással?


  • Fűzhetünk bele szalagot és fellógathatjuk dekorációnak.
  • Ollóval levághatunk egy részt belőle, és használhatjuk húsvéti kínáló kosárkának – hímes tojás, csokinyuszi, apró ajándékok, barkaág elfér benne. Színes fonallal, pelenkaöltéssel körbe is szeghetjük, hogy csinosabb és tartósabb legyen.
  • Levághatjuk a tetejét, és tehetünk bele elemmel működő teamécsest – nagyon szép, ahogy a fény áttör a fonaltekervény hézagain.
  • Egy kis ügyességgel készülhet húsvéti tojásforma ajándékcsomagoló is ezzel a módszerrel.

Mit ne tegyünk? Kerüljük a vizet vele!

Ajándék a tojásban

Az ötletet a népszerű, lufiba rejtett ajándékok adták: csakhogy mi most a lufiból a tojásba fogjuk varázsolni a húsvéti ajándékot.

A kivitelezéshez egy műanyag palackból készítsünk tölcsért: a keskenyebb végén az élét érdemes öngyújtóval átmelegíteni kicsit, hogy eltűnjenek a sorják, ne lyukasszák ki a lufit.

Egy normál méretű luftballon száját húzzuk rá a tölcsérre, és nyomjuk át az ajándékba szánt játékot.

Fújjuk fel és csomózzuk meg a lufit, majd tekerjük körbe a szirupos madzaggal – máris meglesz a kötözöttsonka-érzés.

Amikor száradás után kiszúrjuk, akkorát pukkan a lufi, hogy nem kell tartani attól, hogy esetleg bent szorul a játék.

Mit rejtsen a tojás?

Hát, természetesen csibét!

Gyorsan elkészülhet ez a kedves, marokba kívánkozó csibe anyagpotyadékokból: levágott nadrágszárból, kirojtosodott frottírtörölközőből, lyukas zokniból, használt pulóverből, nagymama régi kendőjéből, elnyűtt pólóból és számtalan olyan textilneműből, ami most nem jut eszembe…

A varrása olyan egyszerű és gyors, hogy kisgyerekek és bevonhatók a munkába, és megtanulhatják az öltögetés alapjait egy kosáralja csibe elkészültével.

Ez a puha kis játék könnyen átpréselhető a lufi nyílásán, és jól fogja magát érezni a tojáskalickában, amíg a megajándékozott ki nem szabadítja – vagy ki nem költi?

 

 

Amire szükség lesz:

  • egy 8x9 cm-es anyagmaradék
  • kevéske filcanyag a lábnak és a csőrnek
  • tömőanyag (rizs, vatelin, textilfoszlányok...)
  • 2 üveggyöngy szemnek
  • tű, cérna, olló

Hajtsátok félbe az anyagot a 9 centis oldalánál, és varrjátok végig. Az így kapott „cső” egyik végét fércöltésekkel húzd be, varrd el, és fordítsd ki a testet. Vágjátok ki a csőrt (lehet kacsa- is!) és a lábakat filcanyagból. Varrjátok fel a félbehajtott csőrt. (Segíts a gyerekeknek, mert ez nehéz művelet!) Egy keresztöltéssel erősítsétek a filcanyagból kiszabott feneket és lábakat a testhez. Varrjátok fel a két szemet – lehet egy közös öltéssel is.

Tömjétek ki a madárkát – ha vatelint használtok, két golyót gyúrjatok belőle, így el fog kicsit válni a feje és a teste. Férceljétek körbe és húzzátok be a feje tetejét. A részletes képes leírást itt találjátok.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!