Szimpatika – Életre kelt mesék

Nagy favoritok a puha mesefigurák, egy ügyes kezű anyuka vagy nagyi tökéletes másolatot varázsolhat a kedvencekből. Mivel ezek a játékok egyediek és a „mami” varrta őket, biztos, hogy a legfontosabb helyen őrzik majd a kicsik álmát.

A gyerekek folyton rágták a fülemet, úgyhogy sok mese- és rajzfilmhősből lett marokba fogható, gyömöszölhető játék nálunk. A legnagyobb kedvenc azonban vitathatatlanul Böbe baba, Mazsola, Manócska és Tádé volt a körükben.

Bálint Ágnes figurái még mindig nagy népszerűségnek örvendenek az újabb és újabb generációk körében, akár a könyvből bújnak elő, akár a tv-ben, filmen vagy a reneszánszát élő diafilmen találkozunk velük.

Böbe baba, Mazsola vagy Tádé bumfordi, gömbölyded alakjának elkészítése pedig nem igényel különösebb szakértelmet.

Böbe baba meséje

A Futrinka utca lakóinak történetében Bálint Ágnes csodás jellemeket és sokszor furcsa „emberi” kapcsolatokat mesél el, az újságíró Kuvik Kelementől kezdve – aki előképe lehetne Rita Vitrolnak, ha J. K. Rowling olvasta volna a könyvet – a minden hájjal megkent Sompolyogiig, aki sajnos előképe sok mai ismerősünknek.

Most, hogy újraolvastuk a könyvet, elhatároztam, hogy gyereknapra Böbe babát varrok, mert mindenkinek kell legyen egy ebből az újszülött naivságával, kíváncsiságával és játékos kedvével megáldott, csupa szív teremtésből, aki eredetileg egy újság kézimunka-pályázatára érkezett.
Igen, Böbe baba az egyetlen beérkező pályamű Liba Leontin szerkesztőségi titkárnő ötletére, aki korát megelőző marketinges ambíciókkal indított kézügyességi pályázatot a Csőr című helyi lap „Karommal-körömmel” rovatában.
„Bármilyen ócska harisnya vagy más, kimustrált fehérnemű megfelel rongybaba készítéséhez – így a szöveg. – Két nadrággomb, néhány színes szalag, rongydarabka, s kész a kedves, bájos baba."
Megérkezése után a szemétbe hajítják a kudarcos pályázat magányos pályaművét, ahol is másnap reggel nyafogni kezd: „Unatkozom! Játszani akarok!”

Böbe baba nem igazodik el igazán a kapcsolatok útvesztőjében, de igaz jó barát, és tiszta lelke következetesen a helyes utat mutatja neki; bár nagyon igyekszik, nem lehet rábízni semmi feladatot; addig eszik, amíg ételt lát; kifogyhatatlan a játékkedve – és titkon szerelmes a hófehér márványszobor-fiúcskába, aki csukott tenyerében állítólag egy futrinkát tart.

Igazi rongybaba, aki megadóan tűri, hogy kimossák (mert mindig összepiszkolja magát), és egy cekkerben fellógassák száradni – aztán újrakezdi, és megy a saját feje után.

Ez az a fej, amit annyira lehet szeretni – és nagyon könnyű megvarrni. Egy tenyérnyinél alig nagyobb anyagmaradékból elkészíthető, és Liba Leontin leírása is elég pontos.

A fejhez egy kb. 20 centi átmérőjű kört szabjunk ki, férceljük körbe, húzzuk össze, és tömjük ki, mielőtt szorosan összevarrnánk. A tömésbe kerülhet vatelin, szivacshulladék, apróra vágott textilmaradék, és némi kavics vagy más súlyos töltelék, mert lássuk be, elég nehéz feje van kis kedvencünknek.
Varrjuk fel a két gombszemet, hímezzük ki a száját, kössünk egy szalagot a „hajába”.
A teste kb. 8 centi magas – ezt is varrjuk körbe – a nyakánál hagyva egy bejáratot, amin át kifordíthatjuk és kitömhetjük, majd varrjuk rá a fejét. (Az enyém kicsit oldalra tekint, de hát ettől egyedi.)
Böbe baba ruhája pöttyös – elég hozzá egy páratlanul maradt zokni...
És természetesen idővel kaphat más ruhákat is – Liba Leontintól pl. egy pehelysálat kapott karácsonyra…

Mikor elkészült a Böbe baba, már csak azt vártam, hogy megszólaljon: „Játszani akarok!”

Mazsola és Tádé, a két szeretni való kismalac

Gyerekkoromban nem nagyon tudtam mit kezdeni a furcsa, rideg Manócskával, aki rendületlenül nevel (elsősorban munkára), és akit erről az eltökélt útról nem képes eltántorítani a szeretetéhes zöld malac, akihez sokszor kell is Manócska nyugalma, mert gyakran idegőrlő csínybe fordul a hatalmas jót akarása. (Ma már nagyra értékelem a türelmét!)
A mesék végére mégis minden jóra fordult, és testvéreimmel alig vártuk a folytatást.

Tüneményesek Bródy Vera bábfigurái, és még tüneményesebbek a rajzai! Érdemes belenézni a könyvbe, már csak emiatt is!

Mazsola is, Tádé is akkor lesz élethű, ha nem törekszünk mestermunkára, meghagyjuk a figurák bájos esetlenségét.

Ha jól megnézzük, Mazsola egy zöld henger, amiben két gombóc lakik.

Mivel egy rugalmas anyaghurkába két, szinte egyforma gombócot kell bújtatni a Mazsolánkhoz, készítsük a testet elasztikus anyagból (pl. termovelúr, kinőtt zöld póló, vagy egyszerűen csak egy leselejtezett zöld zokni), a fejét és a pocakját legjobb, ha egy-egy összesodort zokni képezi. A jellegzetes turcsi orra pontosan a fele a feje méretének, elöl rózsaszín, oldalt zöld. Ferdén állnak az orrlyukai. A füle szigorúan háromszög alakú, bűnbánó szemei pedig jó messze helyezkednek el egymástól, a szembogara mindig felfelé néz. Keze, lába egyszerű, elnagyolt formájú.

Tádé, az ártatlan kis tengerimalac régen is nagy kedvencem volt. Az anyaszerepbe kényszerített Manófalvi Manó mellett ő is a nemek szerepcseréjének áldozata: fiúnévvel, rózsaszín „bőrben”, csipkegallérban kénytelen tűrni Mazsola túláradó természetét.

Tádé teste is, Mazsoláéhoz hasonlóan, alapvetően egy hurka – szerencsére csipkegallért hord, ezért a testét és a fejét könnyű elkülöníteni egy szorosra kötött vékony szalagcsipkével.
Ha Mazsolát 43-as zokniból képzeljük el, Tádé legyen 38-as… Ebbe tömjük a két összesodort zoknit.
Három fényes fekete gomb a szeme és az orra. Végül varrjuk fel a füleket és a háromszög alakú karokat és lábakat.

Ne felejtsük el, hogy Tádét különböző helyeken rózsaszín foltok díszítik (a könyv illusztrációján kifejezetten „csak” pöttyösnek tűnik).

És ne felejtsünk el mesélni a gyerekeknek ezekről a játékokról!

Részletesen Böbe baba elkészítéséről itt, Mazsola és Tádé elkészítéséről pedig itt olvashatsz.