Szimpatika – A szerelemtípusokról

Az intimitás önmagunk megmutatását jelenti, amely az érzelmek és a személyes történetek megosztásával jön létre. A szenvedély magában foglalja az erotikus érdeklődést és a szexuális beteljesedést. Az elkötelezettség jegyében pedig döntést hozhatunk arról, hogy a jelenlegi partnerünkkel maradunk, őt és a vele való kapcsolatot részesítjük előnyben más lehetséges partnerekkel szemben. Amikor mindhárom elem egyensúlyban van, a szerelem legkiegyensúlyozottabb fajtájáról beszélünk: ez a „beteljesedett szerelem” – ami Sternberg szerint szinte soha nem jön létre.



Az emberek a szerelem három összetevőjéből általában egy vagy két elemet valósítanak meg. Eszerint a következő „szerelemtípusokat” írhatjuk le:

– „Bolond szerelem” (magas fokú szenvedély, alacsony fokú intimitás és elköteleződés)

– „Üres szerelem” (magas fokú elköteleződés, alacsony fokú intimitás és szenvedély)

– „Romantikus szerelem” (magas fokú intimitás és szenvedély, alacsony fokú elköteleződés)

– „Baráti szerelem” (magas fokú intimitás és elköteleződés, alacsony fokú szenvedély)

– „Ostoba szerelem” (magas fokú szenvedély és elköteleződés, alacsony fokú intimitás)

– „Szeretet” (magas fokú intimitás, alacsony fokú szenvedély és elköteleződés)

– „Nemszerelem” (amikor egyik elem sincs jelen).

Sternberg úgy gondolja, hogy egy adott szerelem különböző szakaszokon megy keresztül, melyekben a szerelem összetevői különféleképp kombinálódnak. Például egy hosszú távú kapcsolatnál a szenvedély foka – miután elérte csúcspontját – csökkenni kezd, az intimitás foka azonban emelkedik. Emellett a két fél nem mindig ugyanazt az elemet helyezi előtérbe: lehet, hogy az egyik például főleg szenvedélyt, míg a másik inkább intimitást keres. A sikeres kapcsolat érdekében fontos, hogy a partnerek össze tudják hangolni különböző igényeiket.