Szimpatika – A hosszú utazás veszélyei

Blaskó György professzorral, a Trombózisközpont szakmai vezetőjével és véralvadási specialistájával beszélgettünk arról, hogy miért olyan fontos a kivizsgálás, és mi a teendő, ha veszélyeztetettek vagyunk.

Mikor jelentkezhet trombózis az utazás során?

Trombózis leginkább azoknál fordul elő, akik 2000 km-nél hosszabb légi útra vagy autóbuszútra vállalkoznak, és az utazás során nem fogyasztanak elég folyadékot, nem mozognak, nem tornáztatják a lábaikat. Előidézheti a trombózist továbbá az is, ha az utazó rendelkezik valamilyen, korábban meg nem nyilvánuló trombózishajlammal (amit trombofíliának hívunk, és ami számos, az alvadás megakadályozásában, a vér folyékonyságának fenntartásában szerepet játszó természetes tényező veleszületett hibája vagy csökkent szintézise lehet). Erre akkor kezdtek felfigyelni, amikor hosszú utak után egyesek hirtelen összeestek tüdőembólia miatt. De ugyanígy van a meccsek alatti hirtelen halálesetekkel is: az áldozatok olyan egyének voltak, akiket erre vonatkozóan nem vizsgáltak ki kellően, és sajnos csak látszólag voltak egészségesek.

Mi történik, ha nem foglalkozunk a trombózishajlammal vagy nem vesszük azt észre?

Ha bekövetkezik a mélyvénás trombózis, az nem mindig derül ki a helyszínen: az orvosok esetleg csak napok múlva, műszeres vizsgálatokkal veszik észre. A tüdőembólia azonban más: hirtelen jelentkezik, azonnali mellkasi fájdalom, vérköpés, összeesés, eszméletvesztés, a keringés összeomlása hívja fel rá a figyelmet. Ha a tüdőembóliát nem kezelik azonnal, akkor sajnos halálos kimenetelű lehet. A mélyvénás trombózis épp azért veszélyes, mert ha nem kezelik azonnal, akkor nagy valószínűséggel előbb-utóbb leszakad egy vérrög (embolus), és a tüdőbe eljutva embóliát okoz. Ha ez nem következik be – ami csak a szerencsén múlik –, akkor a beteg végtag keringése egyre romlik, és napok múlva már katasztrofális lesz az állapota. Ekkorra azonban már remélhetőleg kórházban van az illető.

Sokszor hallhatjuk, hogy a trombózis kialakulásának veszélye akár meg is duplázódik akkor, ha hosszabb útra indulunk – ez azonban szerencsére nem egészen van így...

Csak azoknál duplázódik meg a trombózis esélye, akiknek rizikófaktorai vannak, pl. trombofíliás, túlsúlyos, nem mozog rendszeresen, daganatos vagy egyéb betegségben szenved. Ezért fontos a fapados gépeken is a lábtorna!
Ha a beteg tudatában van annak, hogy rendelkezik a trombózis rizikófaktoraival (daganat, bélgyulladás, genetikai hajlam), akkor felszállás előtt egy ampulla alacsony molekulatömegű heparint adjon be magának a hasfal bőrébe, és tegye meg ugyanezt a visszaút előtt is! Ezzel kivédhető a tromboembóliás esemény. Ha valaki nincs kivizsgálva, akkor is érdemes sok folyadékot fogyasztania a gépen, óránként 5-8 percre felállnia az ülésből, és útközben gyakran tornáztatnia a lábait, hogy még véletlenül se következzen be nagyobb baj.

forrás: Trombózisközpont