Vízválasztó, avagy milyen az egészséges ivóvíz összetétele?

2013. 07. 13.
Szerző: Szimpatika
Véleményem szerint az ivóvíz megválasztása kulcsfontosságú. Manapság azonban annyiféle ajánlattal találkozunk lépten-nyomon az interneten, hogy megfelelő képzettség nélkül nagyon nehéz eldönteni, melyik választás lenne a leghelyesebb.

Ásványvíz vagy desztillált víz?

Kezdjük az ivóvizünk ionösszetevőivel. Vegyük a két végletet: a magas ásványisó-tartalmú ásványvíz, vagy az ásványi sókat nem tartalmazó desztillált víz-e a jobb?

Ha a méregtelenítés és a vízpótlás szempontjait tartjuk legfontosabbnak, akkor a desztillált víz a jobb választás: ez kerül be legkönnyebben a sejtekbe, mert nem tartja vissza az ozmózis. Ugyanakkor a legjobb oldószer is: nincs telítve oldott molekulákkal, tehát oldásra „könnyedén kapható” – ezért a legjobb a méregtelenítés szempontjából. Akkor mi a baj vele? Az, hogy nincsenek benne oldott ionok, ezért a szerkezete teljesen kaotikus (a káosz hagyományos értelmében). A vízmolekuláknak pedig szüksége van egy minimális orientáló erőre, ami stabilizálja őket – ilyen a vízben oldott ionok Coulomb-vonzása.

Ásványi sók – mikor túl kevés és mikor túl sok?

No de mennyi oldott ásványi sót tartalmazzon a víz? (Néha ásványi sókról, néha ionokról beszélünk. Az ásványi sók a vízben jobbára disszociáltak, azaz szétestek negatív és pozitív töltésű ionokra.) Peter Debye és Erich Hückel 1925-ben kidolgozta, hogy mennyi az a minimális iontartalma a víznek, ami még „kordában tartja” a vízmolekulákat. Az ivóvíz vezetőképességének mérésével meghatározható a vízben oldott ionmennyiség. Ha a vezetőképesség 10 uS/cm alá kerül, akkor már túl kevés orientáló ion van a vizünkben. Ilyen kevés iont csak a desztillált vízben találunk.

Akkor hát ismerjük az alsó határt. De mi a felső határa a vízben oldott ásványi ionoknak? Ha sok az ásványi só a vízben, akkor kemény a víz, ha kevés, akkor lágy. Hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogy milyen ásványi ionokat tartalmazzon az ivóvizünk és ezek milyen mennyiségben legyenek meg benne, ahhoz tudnunk kell a vérünk ionösszetételét. Szervezetünk számára az ideális ivóvíz ugyanis az lenne, amelynek ionösszetétele megegyezne a vérünk összetételével. A vérünkben magas a nátrium- és a klórionok szintje. Ezért az ivóvizünk magas konyhasó- (NaCl) tartalmától nem kellene félnünk. Ahogyan a magas hidrogén-karbonát-tartalmától sem kellene félnünk, mert ha sportolás közben kilélegezzük a belőle felszabaduló széndioxidot, az lúgosítja legjobban a szervezetet. A nátrium és a klór nagyon fontos a gyomor sósavtermeléséhez és a vérünk lúgosítására szolgáló hidrogén-karbonát termeléséhez is. Miért félünk hát mégis a konyhasótól? Mert valaki egyszer azt mondta, hogy emeli a vérnyomást. Ezt a tézist a klinikai vizsgálatok nem igazolták, de a félelem azóta is bennünk maradt.

A magas vérnyomás és a kalciumionok

Én viszont most egy „másik valaki”-ként kijelentem, hogy a magas vérnyomást az ivóvizünkben oldott kalciumion magas szintje okozza. Ha egyszer majd beigazolódik, hogy igazam van, akkor sokat segítettem – ha pedig nincs igazam, akkor egy okoskodóval több élt a Földön.

A kalcium nagyon fontos ásványi anyag, élő szervezet nem létezhet nélküle. Húsz évvel ezelőtt, ha felütöttem egy tetszőleges biokémiai vagy biofizikai tudományos folyóiratot, a cikkek több mint fele a kalciummal foglalkozott. A kalciumnak rengeteg kötőhelye van a szervezetünkben; ahová bekötődik, ott megváltozik minden. Sokan a legkisebb méretű hormonnak tartják. A legkisebb méretű hormon, amely a legtöbb kötőhellyel rendelkezik.

A vérünkben a kalcium- és a magnéziumionok mennyisége nagyon hasonló. De a vérünkben eleve legalább ugyanannyi kötött kalcium van, mint szabad, ionos kalcium. Ha pedig a vérünkben egy hormonnak a szintje nő, akkor annak valahol a szervezetünkben valami hatása van (amit az adott hormon szabályoz).

A vérünkben normális körülmények között maximum 48 milligramm/liter kalcium található ionos formában. Ha ennél több „akar” lenni, azt a vese kiválasztja. Ez az érték nagyon alacsonynak tűnik, ha azt nézzük, hogy a napi kalciumszükségletünk 1000 mg körül van (a napi szükségletet annak alapján határozták meg, hogy mennyit veszítünk a vizeleten és a székleten keresztül). Ez hogy lehet? Egyrészt, ha a kalcium szintje magas, akkor több választódik ki belőle. Másrészt a kalcium felszívása szerves kalcium formájában történik. A szerves kalcium pedig nem az ivóvizünkben, hanem a táplálékainkban található. Az ivóvizet ugyanis szervetlen formában veszi magához a szervezet két másik dolog: a konyhasó (NaCl) és a levegő mellett. Minden mást szerves formában veszünk fel.

Ha valamiért ideiglenesen növekszik a kalciumion szintje a vérplazmánkban, akkor a szervezetünk ezt az állapotot igyekszik megszüntetni: vagy megkötéssel, vagy a vese aktív közreműködésével. Ezt egy egészséges szervezet minden gond nélkül megteszi, de külön energiájába kerül.

Ha sportolunk vagy feszültség alatt vagyunk, az izmaink működéséhez vagy az izmaink feszültségben tartásához kalcium szükséges. Ha a kalciumion bejut az izomsejtjeinkbe, akkor a kontraktilis izomfehérjéink összehúzódnak, és amíg a kalcium hozzájuk kapcsolódik, összehúzott állapotban maradnak. Magnéziumion és ATP-molekula (ami energiát szállít a sejtekben), azaz energiabefektetés kell hozzá, hogy a szervezet eltávolítsa a kalciumiont a kötőhelyéről. A kalcium olyan, mint a fegyver ravasza: ahhoz, hogy a fegyver elsüljön, nem kell külön energia, csak a ravaszt kell meghúzni. Viszont a fegyver újratöltése energiába kerül. (Külön érdekesség, hogy az energia nem az izomerő működtetéséhez kell, hanem az izom visszajuttatásához a nyugalmi állapotba.)

A kalciumot több struktúra is megköti a szervezetünkben, és nehezen engedik el. Általában magnézium és energia (ATP) kell hozzá, hogy újra szabad kalciumiont kapjunk. Ha sok koleszterin pang a vérünkben, az immunrendszerünk ún. habos sejtjei összegyűjtik ezt, és az ereink falában plakk formájában rakódik le. Ekkor még rugalmasan deformálhatóak a vérerek falainak kitüremkedései, de ha a kalciumion szintje a vérplazmában magas, akkor a kalcium megkötődik a plakkokon – ezt hívják érelmeszesedésnek. Az erek rugalmatlanokká és merevebbekké válnak, és ekkor alakul ki a magas vérnyomás. Tehát nem a sózással bevitt nátrium okozza a vérnyomás növekedését, hanem a leállt koleszterinforgalom és a vérben oldott kalciumion többlete.

Mindenki tudja, aki maga mossa a ruháit, hogy a kemény, kalciumban gazdag víz nem jó mosásnál, mert nem habzik benne a szappan vagy más mosószer. Vagyis a kalcium akadályozza a szappan oldóképességét. A szappan azért kell a mosáshoz, hogy a zsírfoltokat vízben oldhatóvá tegye úgy, hogy szappanbuborékot képeznek a zsírfolt körül. A biológiában micelláknak nevezik a szappanokkal körülölelt zsírokat. Minden sejt egy kettős szappanbuborékkal van körülburkolva: ezeket a szappanbuborékokat sejtmembránnak hívják. Rajtuk keresztül csak egy másik szappanbuborék, azaz micella képes passzívan átmenni. A hidrátburokba burkolózó ionok csak speciális módon, energiabefektetés segítségével képesek bejutni a sejtekbe.

Felmerül a kérdés, hogy milyen módon jut be a sejtekbe a nátrium, kálium, klór, magnézium és a kalcium mellett a többi ásványi anyag és nyomelem. Ezek az ásványi anyagok és nyomelemek szerves formában vannak, ami azt jelenti, hogy közvetlenül nem vízmolekulák borítják őket, ellenben szerves csoportokba vannak becsomagolva, azok pedig zsírsavtartalmú micellákba burkolózva lépik át a sejteket körülvevő, micellaszerkezetű sejtmembránt.

Milyen vizet igyunk?

A fent leírtak ismeretében feltehetjük a kérdést: melyik vízzel nem veszélyeztetjük az egészségünket? A tanulság az, hogy legyen az ivóvizünkben nátrium- és klórion, mert ezeket ionos formában használja a szervezetünk: az izmok és idegek ingerületvezetésénél ionokként funkcionálnak, tehát ilyen formában van rájuk szükség. A többi ásványi anyag is szerepelhet ionos formában, mert a szervezetünk szabályozni fogja az ideális mennyiség bejutását. Én úgy gondolom, hogy egyedül a kalciumion szintjére kell odafigyelni: ivóvizünk kalciumtartalma ne haladja meg a 48 mg/l-t.

Mennyi legyen az ásványi anyagok összes oldott mennyisége?

Minél kevesebb, de ne legyen nulla, vagyis teljesen desztillált víz. Jegyezzük meg: minél kevesebb az oldott anyag az ivóvizünkben, annál több vízhez juthatnak a sejtjeink! De mindennek van határa!

Lehet desztillált víz is, de azt sózzuk meg étkezési konyhasóval, ízlés szerint. Nagy melegben, sportolásnál több sót tegyünk bele, hidegebb időben kevesebbet.

Az esővizet tartom a legjobb ivóvíznek, ha megfelelő körülmények között óvjuk, és tisztán kezeljük. Dr. Országh József professzor, a legjobb szakértője és kutatója az ivóvizeknek, kidolgozott egy komplett eljárást az esővíz kezelésére. Érdemes elolvasni a honlapján, https://www.eautarcie.com/hu/, a VÍZÖNELLÁTÓ fejezetben a TELESŐ rendszerét. Kár, hogy Országh professzor, hasonlóan Louis-Claude Vincent professzorhoz, franciául közölte munkáit, így eljárása csak Franciaországban és Belgiumban terjedhetett el.

Jó még ivóvíznek a reverz ozmózissal előállított, alacsony ásványianyag-tartalmú víz is. Azt is sózzuk, de ne kalciumos és káliumos sóval, hanem sima konyhasóval.

Az ásott kútvizet meg kell vizsgáltatni hivatalos laboratóriumokban, mert egyrészt ez könnyen befertőződhet, másrészt nitrátot tartalmazhat, harmadrészt mészkőhegy lábánál magas kalciumtartalmú karsztvíz folyhat be a kútba.

A csapvíz csak akkor ajánlott ivóvízként, ha legalább egy szénszűrőn megszűrjük, és így kiszűrjük a szabad klórt belőle.

Mi a helyzet az ásványvizekkel? Ne igyunk magas kalciumtartalmú ásványvizet, maximum 50 mg/l kalciumtartalmút. Figyeljünk oda arra is, hogy az összes ásványianyag-tartalma se legyen magas. Az ivóvíz ásványisó-tartalmát vezetőképesség-mérővel ellenőrizhetjük. A javaslatom erre vonatkozóan az, hogy a vezetőképesség ne legyen 500 uS/cm-nél magasabb.
Más a helyzet a speciális gyógyvizek esetében, amelyeknek igen magas is lehet az ásványisó-tartalma: ezek a vizek csak egy-egy kúra idejére javasoltak.


forrás: Dr. Hummel Zoltán

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!