Szimpatika – Mi az a tejcukor-érzékenység, és mit tehetünk ellene?

A tejcukor egy úgynevezett összetett cukor, mely nem képes közvetlenül felszívódni az emésztés során. Ahhoz, hogy a szervezet képes legyen hasznosítani, a laktózmolekulát szét kell hasítani egyszerű cukrokra. Ezt a folyamatot végzi a vékonybélben termelődő laktázenzim. A laktázenzim termelődése az anyatejes táplálási periódust követően az életkor előrehaladtával genetikai háttértől függően egyeseknél (tejcukorérzékenyek) jelentős mértékben csökken, míg másoknál (laktázperzisztensek) fennmarad.


Mik a laktózintolerancia tünetei?

A laktózintolerancia több kellemetlen tünettel is jár. A belekben emésztetlenül tovahaladó tejcukor vizet vonz magához, mely híg széklethez, akár robbanásszerű hasmenéshez vezethet. A tejcukrot a vastagbélben élő baktériumok bontják le végül savas vegyületekre és gázokra. 1 dl tej elfogyasztásából bakteriális bontás esetén akár 2-3 liter gáz is fejlődhet! A keletkező gázok és savas bomlástermékek felfúvódást, hangos bélkorgást, bélgörcsöket, hasi fájdalmat, émelygést, hányingert, fejfájást, székeléskor égető érzést, ritkán bőrtüneteket is okozhatnak. A tünetek a tejcukrot tartalmazó étel elfogyasztása után 1/2-2 óra elteltével jelentkeznek, és 1-2 nap után maradandó következmény nélkül megszűnnek, amennyiben az eltelt időszakban nem fogyasztottunk ismét tejcukortartalmú ételt.

Milyen gyakori a laktózintolerancia?

A laktózintolerancia nem ritka jelenség. Tulajdonképpen a laktózérzékenység az ősi állapot; a laktázenzim termelődésének felnőttkori fennmaradását egy kedvező hatású génváltozat (mutáció) megjelenése okozta, mely a pásztornépek körében terjedt el, mivel ez a génváltozat a tej emészthetősége által biztosította számukra a jó minőségű fehérje-, kalcium- és vitaminpótlást. Az ázsiai kultúrában a rizsalapú étrend mellett a szója fogyasztása fedezi ezt a szükségletet, így náluk a tej emésztésének képessége felnőttkorra megszűnik; a felnőtt ázsiai népesség több mint 90%-a laktózintoleráns. A magyar népességnek ennél nagyobb hányada képes a tej emésztésére: hazai adatok alapján a magyar populáció körében kb. 60-65% a laktózt tolerálók, és 35-40% a laktózérzékenyek aránya.

Milyen típusai ismertek a tejcukor-érzékenységnek?

1. A tejcukor-érzékenység leggyakoribb oka genetikai, ilyenkor elsődleges vagy primer laktózintoleranciáról beszélünk. A primer laktózintolerancia lehet veleszületett vagy felnőttkori. A veleszületett laktázhiány egy extrém módon ritka állapot: ebben az esetben az újszülött mindkét szülőjétől hibás laktázgént örököl, és az anyatej emésztésére sem képes a laktázenzim teljes hiánya miatt. A jelenség Finnországban a leggyakoribb, de ott is csak minden 60 000 újszülöttből egyet érint. Ezt az állapotot a gyerekorvosnak a tünetek alapján nagyon korán fel kell ismernie. Sokkal gyakoribb az ún. felnőttkori laktózintolerancia. Ez esetben a csecsemőkort követően a laktázenzim szintje az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken. Az anyatejes táplálás alatt a tejcukor hatékony emésztése biztosított, de felnőttkorra az enzim eltűnik a szervezetből. A csökkenés üteme egyénenként eltérő; általában kétéves kor után kezdődik, és hatéves kor előtt nem okoz tüneteket.

2. A fentiekkel szemben a másodlagos tejcukor-érzékenység egy szerzett és visszafordítható állapot. Ilyenkor az egyén genetikailag képes ugyan a tejcukor emésztésére, de az enzim termelődését környezeti faktorok (pl. bakteriális bélfertőzés, kemoterápia, Crohn-betegség, lisztérzékenység, paraziták) zavarják. Ebben az esetben a kiváltó ok kezelésével a laktóz emésztésének képessége is helyreáll.

Mit állapít meg a laktózintoleranciát vizsgáló genetikai teszt?

A genetikai teszt az elsődleges laktózintoleranciának az úgynevezett felnőttkori típusát azonosítja. Ez esetben a laktázenzim működése kisgyermekkorban még biztosított, majd kétéves kor után az enzim szintje fokozatosan csökken. A csökkenés üteme változó, tünetek hatéves kor előtt legtöbb esetben nem jelentkeznek. Az európai népesség körében a laktázgén szabályozó régiójában elhelyezkedő LCT-13910 C/T génpolimorfizmus játszik szerepet a laktóz működésének szabályozásában. Azok az egyének, akit ezen a polimorf helyen T/T vagy C/T allélokkal rendelkeznek, felnőttkorban is képesek a tejcukor emésztésére, míg a C/C allélokkal rendelkezők tejcukorérzékenyek lesznek. A teszt során meghatározzuk, hogy az egyén milyen allélokkal rendelkezik az LCT-13910 C/T polimorf helyen.

Kinek érdemes elvégeztetnie a vizsgálatot?

A vizsgálatot mindenképpen érdemes elvégeztetni, ha tej vagy tejtermék fogyasztását követően emésztőrendszeri panaszok jelentkeznek. Mivel a laktózintolerancia genetikailag meghatározott, érdemes elvégeztetni azoknál, akiknek családjában van tejcukorérzékeny személy, illetve, ha laktózintoleranciára jellemző emésztőrendszeri panaszaink vannak annak ellenére, hogy nem fogyasztunk tejterméket, mert az arra érzékeny személyeknél a panaszokat okozhatja a feldolgozott élelmiszerekben gyakran előforduló, úgynevezett rejtett laktóz is.

Mit tegyen az, akinél a teszt laktózintoleranciát mutat ki?

Amennyiben a vizsgált személynek tünetei vannak és a teszt eredménye genetikailag meghatározott laktózintoleranciára utal, keresse fel a lelettel kezelőorvosát, aki alátámasztja a tejcukor-érzékenység diagnózisát. Tejcukor-érzékenység esetén az elfogyasztott tejcukor mennyiségét diétával kell kontrollálni. A teljes tejcukormegvonás gyakran nem szükséges, a tejcukorérzékeny személyek nagy hányada tolerál valamennyi laktózt, így pl. alacsony tejcukortartalmú tejtermékeket probléma nélkül fogyaszthat. Keressen fel dietetikust, aki személyre szabott táplálkozási ajánlásokkal tud segíteni egy tejcukorban szegény, vagy attól mentes étrend kialakításában, mely biztosítja az összes szükséges tápanyagot a tejcukor miatti korlátozások mellett is. Orvosi javaslatra lehetőség van a laktázenzim külsődleges pótlására is; ebben az esetben az enzimpótló készítményt a tejcukortartalmú élelmiszer fogyasztásával egy időben bevéve a tünetek megjelenése elkerülhető.

forrás: https://gendiagnosztika.hu/