Szimpatika – Nyolcezer lányt csonkítanak meg naponta

Ahol alkalmazzák, ott így próbálják biztosítani, hogy a lányok ne éljenek nemi életet a házasságuk előtt, illetve később ne kövessenek majd el házasságtörést. Úgy gondolják, hogy az a nő, aki nincs körülmetélve, az tisztátalan, nem fog férjet találni, sőt még a gyermekét is beszennyezi szülés közben. A roncsolás minden vizeléskor és a menstruáció alatt is súlyos fertőzésveszélyt jelenthet, továbbá szüléskor is életveszélyes lehet mind az anyára, mind a csecsemőre nézve. A csonkítást tinédzserkorban végzik el a lányokon, és sokszor a saját anyjuk az, aki leginkább szorgalmazza.

A WHO besorolása szerint a csonkítás első, legenyhébb fokozata a csikló hegyének lemetszését jelenti; ez Ománban, Jemenben, az Egyesült Arab Emirátusokban, Bahreinben, továbbá Malajziában és Indonéziában honosodott meg. A következő fokozat a csikló és a kis szeméremajkak teljes kivágása. Habár számos országban hivatalosan is tiltják, a helyi javasasszonyok a „műtétet” ennek ellenére bármivel elvégzik, aminek éle van – érzéstelenítés nélkül. A legbrutálisabb eset a nők „fáraói körülmetélése”, az infibuláció. Ennek során – miután mindent le- és kivágnak –összeöltik a nagyajkakat, és olykor még a hüvelybemenetet is szűkebbre varrják; ezt az eljárást Dzsibutiban, Etiópiában, Kenyában, Szudánban alkalmazzák.

125-140 millió áldozat világszerte

A női nemiszerv csonkolása világszerte 125-140 millió nőt érint; a következő évtizedben harmincmillió lány eshet áldozatul ennek a rettenetes rituálénak. Afrika 29 országában van jelen a gyakorlat valamilyen formája, de a megcsonkított nemi szervű nők több mint fele három országban él: a szomáliai nők 98, a guineai nők 96, az egyiptomi nők 91 százaléka átesik a procedúrán. A szerencsésebbek túlélik.

Szinte hihetetlen, de az Európai Unió területén körülbelül félmillió megcsonkított nő él; Magyarországon 170-350-re becsülik a számukat. Sok közülük bevándorló, de a már itt született lányok egy részét is visszaküldi „vakációra” a család az óhazába, hogy ott megnyomorítsák. Sőt, elég valószínű, hogy nem kevés illegális műtétet végeznek el valamelyik európai országban. A potenciális európai áldozatok jelentős száma miatt nemrég az Európai Bizottság is kampányt indított a nők megcsonkítása ellen.

Mit lehet tenni?

Az ENSZ közgyűlése tavaly novemberben ítélte el először a nők nemi szervének megcsonkítását, és felszólította a tagországokat, hogy ne csupán büntető intézkedésekkel lépjenek fel az infibuláció ellen, hanem felvilágosítással és a lányok oktatásával szüntessék meg az igényt a hagyomány folytatására. A kezdeményezés célja, hogy egy generációnyi időn belül teljesen felszámolják ezt a rettenetes gyakorlatot. Emellett vannak próbálkozások – főként Egyiptomban – arra, hogy ha már mindenképpen ragaszkodik a család (sokszor maga az érintett is!) a műtét elvégzéséhez, akkor legalább kórházi körülmények között essenek túl a lányok a beavatkozáson.

Az UNICEF szerint sajnos az érintett országokban a nők következetesen alábecsülik a szokást elítélő férfiak számát, részben a nemek közötti kommunikáció hiánya, részben a beavatkozás illegalitása miatti titkolódzás miatt. A szervezet felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi közösségek ereje és a férfiak szava lehet a kulcs a csonkítások megelőzéséhez. A most hétfőn közzétett jelentésük szerint a nők megcsonkítása több országban is visszaszorulóban van. Külön örvendetes tény, hogy az ellenzők között egyre több a férfi: Csád, Guinea és Sierra Leone területein például több férfi ítéli el a csonkítást, mint nő.

forrás: https://feminfo.postr.hu