Szimpatika – Nyári káosz anyaszemmel

A következő hétvégén Apa dolgozott, ezért egyedül indultam el a fiúkkal és Rékával a Ligetbe, ahol Bence kendóbemutatón vett részt. Még egy sarokra sem jutottunk, mikor Gergő felugratott a járdaszegélyre a rollerrel és – máig sem értem, hogyan – letörte az két első fogát.

Ő jajgatott, Bence pedig kétségbeesett, mert már így is késésben voltunk, és közölte, hogy elmegy egyedül (több száz nézelődő közé). Dávid nem értette, mi történik körülötte, Réka pedig sírt, mert sajnálta a bátyját. Ezen a ponton egy kicsit elbizonytalanodtam, főleg, mikor az utca túloldalán megláttam Bori lovagját, és addig úgy tudtam, a nagylány azért nem tart velünk, mert nem érzi jól magát... Negyedóra múlva már rohantam a két kicsivel a Liget felé, hiszen Bencének nincs mobilja, elképzelésem sem volt, hogy fogjuk megtalálni. Gergőt (és a lovagot) felkísértem Borihoz, meghagyva, hogy ha jobban fájna a foga, azonnal hívjanak. Nálunk a fiúk már törzsvendégek a fogászaton; nemrég Bencét vittük, amikor az öccse megdobta egy fakockával, és úgy tört ketté az egyik foga, hogy gyökérkezelni is kellett, mielőtt új fogat épített neki a doktor néni.

Végül Bence meglett, Gergőnek elkészült az éltömése, Borival elbeszélgettem a „rózsaszín ködös szerelem” kontra „átvágom az anyámat” témakörről, mikor jött a telefon, hogy Ádámot, aki a haverjaival volt délután, lefújták paprikaspray-vel és nem lát...

Mindehhez még el sem kezdődött az igazi nyári szünet, amikor napi 24 órában hat +/- egy, kettő, három gyermek van itthon, és kezd el unatkozni, ha Anya nem elég kreatív. Bár unalomra nem sok esély van, mert a sógornőmnek meg kell műteni a térdét, és amíg nem állhat lábra, felajánlottuk, hogy segítünk ellátni a gyerekeit, egy hétévest, egy négyévest, és a kilenc hónapos ikreket...