Szimpatika – Bio, makro, paleo – vajon mire jók?

Mivel pedig egy-egy élelmiszer előállítása során mindent elkövetett, hogy annak ízét, tápértékét, vitamintartalmát elpusztítsa, mesterséges ízfokozókat, rafinált fűszereket, vitaminokat, édesítőszereket ad hozzá. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a sokféle anyag és eljárás biztosan mérgező, rákkeltő és allergiát okozó. Többnyire nem az.

Vagy mégis?

Egyre többen vannak azok, akik úgy gondolják, az egészséges táplálkozás más.

Hogy milyen?

Mindenki másra esküszik. Meg annak az ellenkezőjére...

Vannak először is a biohívők. Szerintük a növényvédő szerekkel kezelt, műtrágyázott, autósztrádák mellett fekvő földeken termelt növények, a különböző tartósítószerekkel kezelt élelmiszerek, az antibiotikumokkal agyoninjekciózott, mesterséges fényben, összezárva, örökös stresszben nevelt állatok húsa ártalmas az emberi szervezetre. Az élelmiszerekkel elfogyasztott ólom, a korom, a különböző kémiai anyagok nem tesznek jót. Lehet, hogy nem okoznak rákot, allergiát, mérgezést. De az is lehet, hogy igen. Nyilván immunrendszer kérdése az egész. De az immunrendszert tönkre lehet tenni – talán éppen ezekkel az anyagokkal.

Igazuk van? Gondolom, igen. Kérdés, hogy a biopiacokon árult, állítólag ökológiai termelésből származó, sokszor bánatos almácskák, fonnyadozó retkek és barnuló, apró banánok valóban azért fonnyadtak, kicsik és kukacosak, mert vegyszermentesen termelték őket, vagy csupán selejtes, negyedosztályú élelmiszerek? Ki tudja. Talán csak az, aki árulja őket. De ő nem mondja meg.

Vannak aztán a makrobiotikusok. Ők azt mondják, hogy sajtból négyszer, mélyhűtött zöldségből tizenhétszer, üdítőkből huszonhétszer, tartósítószerekből tízszer többet fogyasztunk, mint száz évvel ezelőtt. Búzából, hüvelyesekből viszont feleannyit, kukoricából, rozsból, árpából csupán az egyötödét, zöldségből és gyümölcsből pedig a harmadát. Szerintük ekkora változáshoz az ember nem képes alkalmazkodni. A makrobiotika hívei szerint a közvetlen környezetünkben termő növényi táplálékot kell előnyben részesíteni, ezek a növények ugyanis alkalmazkodtak a környezetükhöz, és átadják nekünk az erre vonatkozó információkat. A szeles, esős vidéken élő növény elfogyasztása például segít az ilyen éghajlatot elviselni. Ez a táplálkozás összhangban van az évszakokkal. A gabona, az olajos magvak és a hüvelyesek minden évszakban jók. Mások akkor, amikor teremnek. Tavasszal például csírázó magvakat, friss hajtásokat, nyáron sok nyers salátát és gyümölcsöt, ősszel párolt zöldségeket, télen pedig aszalt vagy főtt gyümölcsöket kell enni. Ha így teszünk, energetikailag egyensúlyba kerülünk, nem kell fogyókúráznunk, és egészségesek maradunk. Egyébként szerintük a mérsékelt égöv népeinek hagyományos tápláléka jórészt a gabonaféléken alapult.

A dolog nekem hihető volt. Míg el nem olvastam a paleolit táplálkozás egészségre gyakorolt hatásáról szóló tudományos érveket, amelyek szerint mindent, csak gabonát ne. Mert a csontleletekből tudjuk, hogy amikor az emberiség elkezdett gabonát enni, öt-tíz centivel összement, és felbukkantak olyan betegségek, amelyek korábban nem voltak.

A paleolit táplálkozás annyira népszerűvé vált Magyarországon, hogy egyre több helyen kapni az ennek megfelelő hozzávalókat, a paleolit liszttől kezdve a tisztított vajig. Paleolit éttermek nyílnak, és egyre több könyv jelenik meg, mely ezt a táplálkozási rendszert magyarázza. A könyvek közül Magyarországon vitathatatlanul Szendi Gáboré volt az első. A pszichológus írt először arról, hogy egészségünk érdekében érdemes úgy táplálkoznunk, ahogyan az ősember tette. Szendi szerint az állattenyésztés és a gabonatermelés durván átalakította az étrendünket, de hatása csak most jelentkezik, mert a korábbi korok embere nem fogyasztott akkora mennyiségben a káros ételfélékből, mint mi. Onnan lehet tudni, hogy jelenlegi étrendünk káros, hogy a nyugati étrendre hirtelen áttért természeti népek 30-50%-a cukorbeteg.

Na jó, de mit evett az ősember?

Mindent megevett, amit talált vagy elejtett. Elsősorban természetesen húst. Aztán gyűjtött magokat, bogyókat, tudta, hogy milyen növények, gyümölcsök fogyaszthatók. Ezért a paleo diétát követők száműzik étrendjükből a cukrot, a gabonaféléket és a hüvelyeseket. A húst sütve, főzve, párolva fogyasztják, panírozva nem.

Nem úgy, mint a vegetáriánusok, ugyebár. Akik szintén meggyőző érveket tudnak felhozni annak bizonyítására, hogy miért is kell az állati eredetű élelmiszereket visszautasítanunk. És akik egyébként rendszerint nagyon jól főznek. Én szeretem. A sajt helyett tofut, a tej helyett szójatejet, zsír helyett olajakat, húspótlóként szejtánt, búzakolbászt esznek. A brokkolit, krumplit, karfiolt, céklát és a hüvelyeseket is ezerféleképpen készítik el. Magokat csíráztatnak, pirított kendermagot, tökmagot szórnak a saláták tetejére. Nekem bejön. Mert én nem szeretem a húst. Nem azért, mert meg kell ölni miatta az állatot, és nem azért, mert az emésztőrendszer lassan és nehezen dolgozza föl a fehérjét, amiből és ami miatt sok méreganyag marad vissza a szervezetben. Csak nem szeretem a húst... Nem ízlik.

Azért nem vagyok elvakult. Mint például a nyerskosztosok. Ők azt állítják, hogy ha étkezéseinknek 70 százalékát nyers táplálálékra állítjuk át, már két hét után tapasztalni fogjuk az eredményt. Nem csupán a testsúly csökkenésében, de a laborértékeink javulásában is. Biztosan energikusabbak és vidámabbak leszünk. Az élő, azaz nyers ételek hívei szerint minden olyan tápanyag és összetevő, amelyre az ember szervezetének szüksége van, megtalálható a növényekben és a magvakban. Persze anélkül, hogy főzéssel vagy sütéssel szétbombáznánk ezek szerkezetét. Ha jól készítjük el őket, minden korábbi ételünket pótolják. Néha döbbenetes, hogy milyen ízletes ételeket tudnak „főzni” nyersen. Mert nem úgy kell elképzelni ezt a konyhát, hogy egész nap nyers sárgarépát rágnak, zöld leveleket csipegetnek. A bejglitől a palacsintán át a fasírtig, a rágcsálni való sós nasiktól a finom, édes süteményekig bármit el tudnak nyersen is készíteni. Konyhatechnika, gondolkodásmód és fantázia kérdése az egész.

Voltam nyersételkészítő tanfolyamon, mert érdekelt. De azt hiszem, hogy sokáig nem tudnám csak ezeket az ételeket enni. Tiltakozna ellene a szervezetem.

Na jó – kérdezheti a kedves Olvasó –, de akkor melyik táplálkozási rendszernek higgyünk?

Őszinte legyek? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ha akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk, azt esszük meg, amit tényleg megkívánunk, és a tányéron hagyjuk azt, ami nem ízlik, nagyot nem tévedhetünk. Azt fogjuk megkívánni, ami jó nekünk. Mint a gyerek, amikor még nincs csokival, tortával, nasival, üdítővel elrontva.