Másfél millió állásajánlat

2013. 10. 04.
Szerző: Dogossy Katalin
A napokban csengett a szerkesztőségi telefon. Egy hölgy hívott. Segítséget kért. Azt mondta, a férjével és négyéves kisfiával földönfutók lettek, mert bedőltek egy magyar munkaközvetítőnek, aki német munkahelyekre utaztatott ki magyar építőipari szakmunkásokat.

Ők itthon eladták az autójukat, és minden spórolt pénzüket euróra váltották, hogy lakást bérelhessenek, a gyereket ott kint óvodába írathassák, s hogy az első néhány héten fedezni tudják a kinti költségeket. Addig is, amíg az első fizetésüket megkapják.

Az első fizetés azonban késett. Először a közvetítési díjat számolták el belőle, utána a munkavédelmi felszereléseket, melyek nélkül nem dolgozhattak. A lakás bérét előre három hónapra ki kellett fizetni. Mire valami pénzt láttak, a gyerek betegedett meg, s mivel nem volt biztosításuk, magánorvost kellett fizetni. A kisfiú asztmás volt. A sok izgalom, a szülők állandó civakodása, a megszokott környezet hiánya miatt a gyerek egyre gyakrabban fulladt. Kórházba kellett vinni. A kórházi költségeket a magyar közvetítő cég kifizette, de később a bérükből levonta. És egyre csak vonta. Mivel a nyelvet nem beszélték, nem tudták leellenőrizni, de érezték, hogy átverik őket. Az utolsó négy hónapban már színét se látták a munkaközvetítőnek. Éppen csak annyi pénzük maradt, hogy hárman valahogyan hazajöttek.

Senkit se szeretnék a külföldi munkavállalásról lebeszélni. Úgy érzem azonban, el kell mondanom, hogyan mennék ki én, ha munkát akarnék vállalni az Európai Unió valamelyik országában. Először is, megnézném azt az adatbázist, amelyen az ilyen munkahelyeket hivatalosan nyilvántartja az Unió.

Van ilyen?

Bizony, van. Csak kevesen tudnak róla.

Úgy hívják: EURES. Ez nem más, mint egy Brüsszelben lévő hatalmas számítógép, amelyen minden pillanatban több százezer betöltetlen álláslehetőség adatai érhetők el. Ebben az adatbázisban megtalálható minden olyan betöltetlen állás, amelyet Európa országaiban a munkaadók ebbe az EURES (Európai Foglalkoztatási Szolgálat) nevezetű nyilvántartásába bejelentenek. Amikor ezt a cikket írom, éppen 1 447 237 állásajánlat található a rendszerben.

Csak azt kell beírnom egy keresőbe, hogy www.eures.hu.

Jó, persze nem árt a dologhoz némi nyelvismeret. Mert az EURES az üres álláshelyeket rendszerint az adott ország nyelvén hirdeti meg. Vannak közöttük olyanok, amelyek két hete vagy három napja betöltetlenek, de vannak olyanok is, amelyeket ma vagy tegnap hirdettek meg. De nem csak az üres állásokról ad információt ez a rendszer, hanem arra is alkalmas, hogy az álláskereső feltöltse rá angolul, németül vagy franciául a saját önéletrajzát. Az önéletrajzi adatbázisból aztán a hozzáféréssel rendelkező munkaadók válogathatnak. Van ezeken kívül egy olyan adatbázis is, melyen minden ország élet- és munkakörülményei megnézhetők. Az egy liter tej árától a fizetett szabadnapok számáig rengeteg adat. Természetesen az adott ország nyelvén. De képes az adatbázis a középiskolai, egyetemi lehetőségekről is információval szolgálni.

És ha csak magyarul tudunk?

Minden országban, így Magyarországon is vannak olyan EURES-tanácsadók, akik segítenek eligazodni a rendszerben, és igyekeznek minden kérdésre válaszolni. Őket a fenti webcímen megtaláljuk. Magyarországon jelenleg közel harminc tanácsadó dolgozik az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál, ami azt jelenti, hogy minden megyében van legalább egy ilyen munkatársuk.

Az EURES az Európai Unió hivatalos állásközvetítő szervezete, ezért megbízható. Néhány dolgot azonban nem árt tudni, ha külföldön munkát szeretnénk vállalni. Óvakodjunk a túl csábító ajánlatoktól. Egy átlagos magyar munkavállaló külföldön rendszerint a minimálbért kapja, ez a nyugat-európai országok esetében kb. a magyar minimálbér ötszöröse. Ha szállást vagy ellátást is kínál a munkaadó, annak ellenértékét a keresetből általában levonja. Ha nem tisztázzuk előre a levonásokat és azok mértékét, könnyen lehet, hogy fizetés helyett nekünk kell majd fizetni. Fontos, hogy elutazás előtt tájékozódjunk a kiválasztott ország viszonyairól. Célszerű tisztázni, hogy kell-e vagy sem munkavállalási engedély, és ha igen, hogyan lehet azt megszerezni, kinek a feladata az engedély beszerzése. Amennyiben nem kell munkavállalási engedély, kell-e regisztráltatnunk magunkat. Van-e a fenti eljárásoknak olyan költsége, melyet nekünk kell megfizetni, és ha igen, mekkora ez az összeg. Mik a főbb adó- és társadalombiztosítási kiadások. A szakemberek azonban felhívják a figyelmet arra, hogy soha ne fizessünk magánközvetítőnek közvetítési, regisztrációs vagy egyéb díjat! Magyarországon kormányrendelet írja elő, hogy a magánközvetítő az álláskeresőtől semmilyen címen nem kérhet a szolgáltatásaiért pénzt. Szolgáltatásainak ellenértékét mindig a munkaadó fizeti meg.

Bár az EURES-tanácsadók segítenek nekünk munkát találni, helyettünk se dolgozni, se ügyeket intézni nem fognak. Ezért legalább alapszintű nyelvismeret szükséges.

Külföldön hivatalos ügyeket kell majd intézni, de a hivatalokban nem fognak magyarul beszélni. A munkavégzéssel, illetve a foglalkoztatóval kapcsolatos panaszainkat sem fogják magyarul megérteni. De értenünk kell a főnöktől kapott utasításokat, el kell tudnunk olvasni, és meg kell értenünk a munkavédelmi előírásokat, a veszélyre figyelmeztető feliratokat és így tovább. A munkaszerződés biztosan nem magyarul, hanem a fogadó ország nyelvén készül, és szerződést aláírni úgy, hogy nem tudjuk pontosan, mi áll benne, több, mint kockázatos. Nyelvtudás nélkül, vagy gyenge, hiányos nyelvtudással lehetőleg senki ne vállalkozzon külföldi munkavégzésre, még a legegyszerűbb munkák esetében sem. Lehetőleg vigyen magával legalább annyi pénzt, ami a hazautazás költségeit fedezheti. Az élet nem a fizetéssel kezdődik, arra legalább egy-két hetet várni kell, viszont addig is lakni, élni, közlekedni kell valamiből. Sok helyen a lakbért akár több hónapra előre is elkérhetik, ami már egy jelentős összeget is kitehet. Ha pedig nem válik be a számítás, akkor gondolni kell arra, hogy a hazautazás is pénzbe kerül. A külföldi munkavállalással foglalkozó szakemberek felhívják a figyelmet néhány fontos dologra. Nevezetesen: az útlevelet, lakcímkártyát, személyi igazolványt – ha egy mód van rá – soha ne adjuk át a munkaadónak vagy a közvetítőnek, mert így azonnal kiszolgáltatottá válunk. Ha ehhez a munkaadó ragaszkodik, készítsünk az okmányokról fénymásolatot, s azt adjuk át.

És ha mégis bajba kerülnénk?

Ha baj van, segítségért fordulhatunk a helyi, külföldi munkaügyi központhoz. Elutazás előtt érdemes kiváltani az Európai Egészségbiztosítási Kártyát, amellyel az átmeneti tartózkodás idején orvosilag szükséges egészségügyi ellátás vehető igénybe. Ha ilyen kártyánk nincs, akkor az igénybe vett egészségügyi ellátások költségeit nekünk kell megtéríteni. Egyébként érdemes biztosítást kötni legalább arra az időre, amíg a munkaadónk nem fizeti a társadalombiztosítási járuléko(ka)t.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!