Szimpatika – Mérgezések otthon

Dr. Zacher Gábor toxikológussal, a Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetőjével beszélgettünk.

Milyen, háztartási körülmények között megesett mérgezéses esetekkel találkozik a leggyakrabban?

Elöljáróban szeretném leszögezni: azt gondolom, hogy ezek az esetek gyakorlatilag kivétel nélkül elkerülhetőek lennének, ha az emberek egy kicsit jobban odafigyelnének. A leggyakrabban ugyanis tipikusan figyelmetlenségből fakadó balesetekről van szó. Az egyik fő csoport, amikor valaki az eredeti csomagolásból áttölti a lefolyótisztítót, a sósavat vagy valamilyen más marószert egy üdítős palackba, amit aztán valaki jóhiszeműen meghúz. Se szeri, se száma a hasonló baleseteknek. Egy másik csoportot alkotnak a klórgázmérgezéses esetek, amelyek szintén elkerülhetőek lennének némi óvatossággal és odafigyeléssel. Ezeknek ráadásul szintén elég komoly szövődményei lehetnek.

Mikor fordulhatnak elő ilyen balesetek? Ezekről elég kevés szó esik…

Tipikusan akkor, amikor valaki, például takarítás közben, eltérő kémhatású anyagokat, savas és lúgos tisztítószereket önt össze egy viszonylag kis légterű helyiségben, például egy fürdőszobában, mert nem emlékszik a kémiai tanulmányaira. Az ilyenkor keletkező klórgáz roppant szúrós, intenzív szagú anyag, ami már egy-két másodperccel a belégzése után érezteti a hatását. Szerencsésebb esetben csak az ember taknya-nyála folyik tőle egybe, és igen kellemetlenül érzi magát, viszont ha súlyosabb a helyzet, akár toxikus tüdőödéma vagy légzési elégtelenség is kialakulhat. A lehetséges következmények a mérgezés súlyosságától függően széles skálán mozognak. A harmadik csoport pedig a szén-monoxid-mérgezések köre, amelyek főleg most, télen, a fűtési időszakban gyakoriak. Ilyenkor milliószor elmondjuk mindenhol, hogy a szén-monoxid színtelen és szagtalan, de van megoldás: a gázdetektor. És ezt most nem azért mondom, mert egy gázdetektorokat gyártó cég ügynöke vagyok, hanem mert tényleg ez az egyetlen módja annak, hogy akkor észleljük, ha szivárgás van, amikor még biztonsággal kinyithatjuk az ablakot és kihozhatjuk a gyereket a szobából, nem pedig, amikor már kész a baj. Nagyjából erről a három nagy csoportról beszélhetünk. Aztán persze akadnak még más esetek is, például a lakástüzeket is megemlíthetjük. Ma már annyi műanyag vesz minket körül, hogy az áldozatokat sokszor nem a lángok, vagy a forró füst belélegzése öli meg, hanem a műanyagok égésekor felszabaduló kén-, cián- és egyéb vegyületek.

Az első okcsoport, tehát a klasszikus „mérget ittam” történetek esetében létezik tipikus áldozati kör?

Nem igazán, ezeknek tényleg bárki áldozatául eshet. Ha valaki sósavat töltött a kristályvizes palackba, és nem írta ezt rá a címkére, joggal hihetem azt, hogy kristályvíz van benne. Vagyis nem sorolnám ide azokat az eseteket, amikor a gyerek beleiszik a saját csomagolásában lévő vegyszerbe, mert nem tudja, mi az – ilyenkor ugyanis arról van szó, hogy a szülei nem tanították meg a szabályokra, jelen esetben arra, hogy nem iszunk bele ismeretlen üvegbe. Felnőttek pedig véletlenül gyakorlatilag sosem szoktak belekortyolni a háztartási tisztítószerekbe.

Gyakran hallani, hogy az újabb tisztítószerek már kevésbé veszélyesek. Eszerint ez nem igaz?

De, alapvetően igaz, és ha valaki beleiszik, mondjuk, a hipóba, abból azért általában nem is szoktak olyan komoly károsodások származni. De, ha mondjuk sósav, vagy a jellemzően nátrium-hidroxidot tartalmazó lefolyótisztítók kerülnek a nyelőcsőbe és a gyomorba, az már roppant veszélyes tud lenni. Volt például egy betegem, egy idős néni – nemrég hunyt el, olyan 91-92 éves korában –, aki véletlenül beleivott a lefolyótisztítóba, és ez olyan felmaródást okozott a nyelőcsövében, hogy élete utolsó nyolc évében már csak egy speciális szondán keresztül volt képes táplálkozni. Ilyen esetek sajnos rendszeresen előfordulnak.

Létezik egyébként valamilyen statisztika arra, hogy mennyire gyakoriak a fent említett esetcsoportok?

Klórgázmérgezéssel évi száz-százötven embert kezeltünk a Péterfy Kórház toxikológiai osztályán, szén-monoxidos eset pedig ötven-hetven alkalommal fordult elő. Utóbbiból, szerencsére, egyre kevesebb akad, mert erről a témáról azért tényleg elég sokat hallani a médiában, és fontos is róla beszélni, hogy mindenki megtehesse a szükséges óvintézkedéseket.

Hogyan lehet megelőzni ezeket az eseteket?

Úgy, hogy betartjuk a szabályokat, és nem csinálunk hülyeségeket: az eredeti csomagolásukban tároljuk a tisztítószereket, nem kísérletezünk a különböző vegyszerekkel. És persze odafigyeléssel. Egy betegemnek például prosztataproblémái voltak, az urológus pedig gyógyszert írt fel rá neki. A baj akkor történt, amikor a pincében talált egy dobozt, amiről azt hitte, ilyen gyógyszer, miközben a csomag egy roppant erős rágcsálóirtót tartalmazott, benne alumínium-foszfiddal, amelyből már 500 milligramm is halálos egy ember számára. Volt a férfinak egy fia, aki komoly alkoholproblémákkal küzdött. Alkut ajánlottam neki: ha meg tudom menteni az apját, akkor befejezi a piálást. Belement, és azóta sem iszik egy kortyot sem.