Apaszemmel: Kezdő szülők vagyunk
Idén Dávid a soros az iskolakezdésben, és ami viccessé teszi a helyzetet, hogy Réka váltja majd az óvodában. Mégpedig szó szerint, mert ugyanabba a csoportba mehet, és „megörökli” a bátyja dadusát és az óvó néniket.
A nagyok közül idén Gergőnél érezzük időszerűnek a váltást, mert, ugyan még csak hatodikos, de úgy néz ki, eljött az ideje, illetve jobb lenne előbb túlesni a gimis felvételimizérián, mint később. Valójában jót tenne neki egy erősebb követelményű iskola, mert jelenleg nagyon könnyedén veszi az akadályokat, és ehhez nem jó hozzászokni a mai világban...
A tervünknél kapóra jött, hogy a legjobb barátja szintén megpróbál felvételizni hatosztályos suliba, közösen járnak az előkészítőre, így Gergő is eltökélten készül a felvételire. Ráadásul épp Bori gimijébe szeretnének menni – ő már tizedikes ugyan, de azért megnyugtató lenne, ha egy suliba járnának. A mai világban sok „csábítás” leselkedik a kamaszokra, pláne, ha azok fiúk, és azt remélem, hogy Borcsa legalább egy kicsit fékezhetné öccsét mindezek kipróbálásában.
Tavaly Ádámot próbáltuk átvinni hatosztályos gimibe, és az utolsó percig minden rendben ment, mígnem a szóbeli felvételi előtt bekerült egy igazgatói rovó az ellenőrzőbe, aminek nem volt túl nagy sikere a felvételi bizottság előtt. Sajnos nem vették fel, bár szerintem ezt ő nem is bánja annyira, mivel nagyon jó az osztályközösségük, és csak nyolcadik végén szeretett volna elbúcsúzni a barátaitól. Ezt megértem, de előre félek a jövő évtől, mert már most elég kamasz ahhoz, hogy a suliban minden balhéban benne legyen, és még „csak” hetedikes. Persze, csak magamat okolhatom a tavalyi kudarcért, mert nem kérdeztük őt ki kellőképpen arról, hogy akar-e más iskolába járni. Sajnos, az élet nem ilyen megértő, és jövőre meg kell próbálni a felvételit, bármit is szeretne a nagy srác!
Dávidnál persze más a helyzet, hiszen ő még csak hatéves, és nagyon szeret játszani. Neki van egy saját kis világa, amibe vagy beenged valakit, vagy nem. Ezért olyan nehéz a tanító néni kiválasztása, hiszen ha az történik, ami Bencével történt, akkor újra négy év kínszenvedés jön el az életünkben. Mert volt ugyan egy szuper tanító néni, de volt egy kisfiunk is, akinél a nevelési tanácsadóban későn diagnosztizálták az írászavart meg az olvasási mit tudom én, mit, de a lényeg, hogy a gyerek úgy megutált írni, hogy zokogva ült a lecke fölött mindennap. Voltak pillanatok, amikor a feleségem is vele zokogott, de mára elértük, hogy legalább olvasni szeret... Ami a legfontosabb, hogy felsőben senki nem kéri számon a külalakot, hiszen vagy jó a földrajzdolgozat, vagy nem.
Éppen ezért, én azt sugallom a gyerekeimnek, hogy nagyon büszke vagyok rájuk, ha bekerülnek az áhított suliba, de ez nem elvárás. A jövőjük szempontjából az a fontos, hogy mindenből olyan szintű legyen a tudásuk, hogy az adott iskola elvégzése után bármit választhassanak. Ne az aktuális érdemjegyeik – és pláne ne az ilyen-olyan beírások – befolyásolják majd a pályaválasztást, hanem az, hogy ők mit szeretnének!
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Virtuális valóság technika segíti a gyermeksebészek munkáját
- Nőként kisebb eséllyel kapunk segítséget?
- A bőrfiatalítás aranyszabálya az életkornak megfelelő arcápoló
- Van-e összefüggés a pikkelysömörös tünetek és az étrendünk között?
- A tapintás segíti az önfelismerést
- Mit súg a bőrünk? - Bőrtünetek melyek cukorbetegségről árulkodnak
- A gerincproblémák minden korosztályt érintenek
- Nem a korral jár - Szívelégtelenség gyerekeknél
- Amit a D-vitaminról eddig tudunk
- Civilizációs betegség lett a kusza fogazat
- Miért fontos a gyermekközpontú válás?
- Természetes nyugtatók - nem csak szorongásra
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!