Apaszemmel: Kölcsön-gyerek

2014. 04. 23.
Szerző: Küttel Dávid
Amikor ezt a családi rovatot elkezdtük, az volt a laptulajdonosok kérése, hogy írjunk a mindennapjainkról. Legtöbbször így is teszünk, és én is belátom, hogy egy „normális” embernek szórakoztató lehet egy ekkora méretű család hétköznapjainak történeteit olvasni. Mint ahogy az is szórakoztató, ha valahová elmegyünk együtt vendégségbe, és mindennél szerintem csak az szórakoztatóbb, amikor elmegyünk haza...

Egy születésnap is rettentő szórakoztató, erről már nem egyszer írtunk, de ez a tizenhatodik egy kicsit más lett, mint a többi buli. A felkészülés Bori felköszöntésére nekem nagyon hosszú időbe telt. Hetekig gondolkoztam, de nem azon, mit adhatnék neki ajándékba, hanem azon, hogy hová lett ez a rengeteg idő? Mi történt ezalatt? Már csak két év, és papíron is felnőtt a lányunk, nem csak kinézetre. Egyszer csak nem alszik itthon, az is lehet, hogy külföldi egyetemet választ, és idővel vendégségbe jár csak majd haza.


Ez van. Az ominózus időszak első felét, bevallom, tragédiának éltem meg, de aztán rá kellett ébrednem, hogy ez történik mindegyik gyerekemmel. És ez jó! Bármennyire is könnyezik az ember, amikor ezt leírja, de ennek így kell történnie. Nálam sokkal bölcsebb emberek mondták, hogy a gyerekeket csak kölcsönbe kapjuk, és ez tényleg így van. A gyermekkor minőségén tudok javítani, és végig arra törekszem, hogy minél több izgalmas dologra felhívjam a figyelmüket. Aggodalom, az pedig akad bőven, mert a mai napig nem tudom, hogy jól döntöttem-e, amikor ennyi gyermeket vállaltunk. Bárki bármit mond, a munkanélküliség európai szinten növekszik, a politika pedig – színtől függetlenül – ezt próbálja eltussolni. Szülőként viszont már a hetedikes gyerekemmel veszekszem, hogy ha nem tanul rendesen, akkor nem tud majd választani, illetve higgye el, hogy tényleg nem nekem tanul, hanem önmagának. A függetlenségért, azért, hogy majd a továbbtanulásnál bármiből választhasson, és ne kelljen kompromisszumot kötni. Szegények, ha felnőnek, és tényleg elmennek tőlünk, akkor úgyis rengeteg dolognak kell majd megfelelniük.

Persze, amikor megvettem a tizenhat szál fehér tulipánt, akkor nem a fenti gondolatok jártak a fejemben, hanem legalább annyira izgultam, mint az első randimon. Hiszen nagyon kritikus hölgyről van szó, de a virág szerintem betalált! És elnézést mindenkitől, hogy egy tizenhatodik születésnap alkalmából nem a buliról és az elfogyasztott pogácsák mennyiségéről számoltam be, de nem tudtam elmenni a gondolataim mellett: tényleg meg vannak számlálva az évek, amit a gyerekeink nekünk adnak. Ki kell használni, mert megéri!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!