Az infarktus és az angina pectoris lelki okai

Szerző: Szimpatika
Forrás: balaicza.hu
A szívbetegek gyakran olyan emberek, akik nem akarnak a szívükre hallgatni, a legszívesebben mindent az értelmükkel intéznének el. Ha a szívverés akadozik vagy száguld, az jele lehet annak, hogy a belső rend, ritmus zavara, egyfajta kisiklás következett be. Azonban ha magunktól nem vagyunk hajlandók a szívünkre hallgatni, előfordulhat, hogy előbb-utóbb rákényszerülünk erre.

A szív örömünkben majd kiugrik, vagy bánatunkban majdnem megszakad. Dobogását a torkunkban érezhetjük, vagy a rémülettől szinte eláll a szívverésünk. Az ember teljes szívével csügghet egy dolgon, vagy valamit a szívére vehet. A szívünkön viselhetünk egy ügyet, s valakit a szívünkbe zárhatunk. Ami a szívet kihozza a ritmusából, az testi szinten a túlzott mértékű vagy nem elegendő mennyiségű mozgás, lelki szinten pedig egy túl heves vagy éppen elfojtott érzelem.

Az angina pectoris „szűkkeblűséget” jelent, ami itt a szív szűkösségére, az érzelmi élet beszűkülésére és megmerevedésére, kicsinyességre és éndominanciára utalhat. Szívinfarktusnál az embernek szó szerint megszakadhat a szíve. Ha az énemet túlértékelem, s nem hallgatok többé a szívemre, az élettől szakítom el magam, mondják a természetgyógyászok. Az infarktust gyakran szívidegesség előzi meg, a tulajdon szívműködésünk miatti alaptalan félelem. A szív ily módon hívja fel magára a figyelmünket, és kényszerít életvezetésünk gyökeres megváltoztatására, különben egyszer csak felmondja a szolgálatot, ahogy mi is lemondtunk róla. A szívneurózisban szenvedő egyén fél attól, mi lesz, ha a szíve esetleg megáll, azaz ő „szívtelenné” válik. Túl gyakran figyel a szívére ahelyett, hogy valóban hallgatna a szavára – így jön létre a szűkület, amit az illető félelemként él át.

Az angina pectoris esetében az érzelmi élet beszűkülése már testi szinten, a szív táplálóereinek szűkületeként, funkciózavaraként jelentkezik. A nép nyelve itt megkeményedett, sőt megkövesedett szívről beszél. A szívidegesség, illetve az angina pectoris esetében a szív – eleinte lelki, később testi szinten – nem jut elegendő táplálékhoz.

Ha az ész a meghatározó

A végletesen racionálisan gondolkodó egyén tehát „szívtelen”, „keményszívű” ember benyomását kelti, aki megkísérli, hogy mások felett uralkodjék, hogy embertársait manipulálja, vagy akinek a szeretetre való képessége egy kedves személy elvesztése révén örökre „bezárul”, s neki így szívpanaszai támadnak.

Infarktusnak azt a pillanatot nevezzük, amikor a beszűkült ér teljesen elzáródik és a szívizomzatnak az elzáródáson túli része nem jut többé oxigénhez, mivel a vér nem képes továbbáramolni. A szívinfarktus súlyossága attól függ, milyen nagy a véráramlástól elzárt szívterület. Az infarktus sohasem jelentkezik váratlanul. A figyelmeztető jelek közé tartoznak a szívtáji szúró érzések, a bal karba kisugárzó vállfájdalmak vagy az az érzés, hogy az embernek elszorul a torka. Más kérdés, hogy figyelemre méltatjuk-e egyáltalán ezeket a jelzéseket. Létezik „néma” infarktus is, amely szinte egyáltalán nem, vagy csupán enyhe panaszokat okoz, következésképp gyakran nem is veszünk róla tudomást.

Az infarktus károsítja a szívizomzatot, csökkenti a szív teljesítőképességét. Fontos tehát elkerülnünk mindazt, ami elősegíti az infarktus kialakulását: az elhízást, a zsíros, növényi rostokban szegény táplálkozást és a dohányzást. Ám emellett fontos, hogy megtanuljuk megfelelően kezelni a lelki megterheléseket, így a dühöt, a félelmet, az izgatottságot, a szorongást és a türelmetlenséget is.

„Jól csak a szívével lát az ember”

A szív az ember életének középpontja, hiszen ha megszűnik dobogni, életünk is véget ér. Míg élek, szakadatlanul ver a szívem, azaz én sem állhatok meg, mert neki tovább kell haladnia. Ha valahol elakadok, a szívem nem tud többé zavartalanul dobogni. Pedig a gondolkodás túlhangsúlyozásakor, amikor is „fejnehéz” leszek, pontosan ez történik. Minél kevésbé a szívemből élek, és minél több gondolatot „pazarolok” a múltra vagy a jövőre, annál több energiát vonok el a szívemtől. Vagyis: szívinfarktus – belső gátlások miatt az élet képtelen zavartalanul és szabadon áramolni; az értelem dominanciája; jobban oda kell figyelnünk a szívünkre.


Forrás: balaicza.hu

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!