Szimpatika – Vendégjárás – apaszemmel

Nem tagadom, nem kicsi a szűk család, hiszen mi heten, négy nagyszülő, testvérek férjjel feleséggel, és immár két és fél gyerekkel, plusz 3 „külsős” keresztszülő – és a lényeg, a DÉDIK (édesanyám, édesapám anyukái). Igen, nekünk van még két dédink! Ez nem mindig felhőtlen, de imádom őket. Legutóbb az én fogantatásom körülményein kaptak össze, de ez biológiai ismereteim alapján 37 éve lehetett. Na, így kezdődik nálunk minden családi ünnep.

Dávid fiam egy éves volt. A fent említett készülődések megtörténtek, család megjött, dédik összevesztek… De a lényeget nem mondtam még! Dávidkám két szót mond: APA, KUKA. Megtisztelő. A kukásautó mindig is egy csodálatra méltó szerkezet lesz, hiszen berreg, kerreg, nagy, és elviszi a szemetet. Szóval a fiam kimond engem és a kukásautót. Persze nem terhelném az elérzékenyülő apa gondolataival a tisztelt olvasókat, de az ember hajlamos megfeledkezni gyermekei beszédének fejlődéséről. Soha nem felejtem el például, ahogy Bence (kb. 3 évesen) közölte velem a játszótéren, amikor unokahúga a hintában ült: nézd apa, hinta, megmutassam hogy működik? Így. És egy hatalmasat lökött a hintán, benne Villővel, aki rám volt bízva (mindketten túlélték). Maradok a szülinapnál, amit drága nejem a másik oldalon leírt, melyen a család – jelentem – teljes létszámmal felsorakozott. Szuper volt. A torta összeállt, a rokonok megjöttek, a gyerekek felpörögtek, a rokonok elmentek, a gyerekek maradtak felpörgött állapotban. Mindkét nagymamám a lelkemre kötötte, hogy pihennem kellene, mert sápadt vagyok. Ezt az intelmet azonnal megfogadtam, mert gyermekeim lefekvését követően kb. 10 perc alatt én is elaludtam. Reggel megkérdeztem kis feleségem, segíthetek-e valamit, de ő mosolygósan annyit válaszolt, hogy kész a kávéd.

Elképesztő. Nem értem. Ez az energia honnan jön a nőkbe? Csoda. Én már most rettegek a karácsonyi vendégjárástól, de tudom, hogy jó lesz, hiszen anya csak egy van. Ilyen sorokkal szoktam lezárni az írásaimat az elmúlt hónapokban. Csak az a helyzet, hogy népes családunk működésének – generációk óta – mozgatórugója az ANYA. Anyám és az általam civakodónak feltüntetett dédik is mind-mind átvitték a saját családjukat egy-egy „háborún” (sajnos ki-ki szó szerint).

Az elmúlt egy év történései alapján a karácsonyi ajándékom: nem dolgozom a két ünnep között. Amikor ezt bejelentettem, feleségem úgy viselkedett, mintha egy autókulcsot vagy egy párizsi repülőjegyet húztam volna elő a farzsebemből, gyermekeim pedig rögtön előkészítették a heti tervet: társas, barkácsolás, szánkózás, miegymás.

Igyekszem tehát minden együtt töltött percet kiélvezni, az Ünnepet és a szünidőt tartalmasan eltölteni. Jöjjenek hát a rokonok, a barátok és az angyalok!

Boldog Karácsonyt!