Én? Soha!

2014. 09. 29.
Szerző: Vág Bernadett
Eltelt két hosszú nap, és semmi. Pedig olyan jól kezdődött, séták a Duna-parton, csillagnézés a Várból, napfelkeltelesés a háztetőről, hajnali pezsgő a kanapén és csókok, csókok, csókok.

– Tuti, hogy nem kellek neki, ha meg se próbálta – mondta a lány a barátnőjének.
A barátnő az asztalterítőn könyökölt, és igyekezett együtt érző arcot vágni.

– Dehogynem – sóhajtotta századszor –, ha nem kellenél, nem csókolgatott volna reggelig.
– Így harminc körül már nem csókolóznak az emberek egy üres lakásban, hanem a tettek mezejére lépnek – magyarázta a lány, és nagyon szerette volna, ha a barátnő megcáfolja.
– Ez igaz – sóhajtotta a barátnő, aztán gyorsan helyesbített: – De...
– De? – kapta fel a fejét a lány.
– De talán most nem ment volna neki.
– Nem? Miért nem?
– Ki tudja – merengett a barátnő –, talán fáradt volt. Vagy túl izgatott. Vagy…
– Vagy?
– Túl korainak érezte volna.
– Ugyan, kérlek. Hiszen már a második napon azt mondta, úgy érzi, mintha öröktől ismerne.
– Akkor talán van valakije, akit nem akart megcsalni.
A lány felpattant az asztaltól és mosogatni kezdett. Csapkodta az edényeket, fröcsögött a habos szivaccsal, úgy kiabálta:
– Hát, akkor ne is keressen! Ne is hívjon! Látni se akarom! Szemét! Pedig te tudod, hogy nem vagyok egy könnyűvérű! Mégis lefeküdtem volna vele! De ő!? Egy pipogya!
– De miért nem hívod fel te? Hiszen két hete járkáltok ide-oda, elmeséltétek egymásnak az egész életeteket, a téli síutat tervezitek, és végigcsókolóztatok egy éjszakát. Nyugodtan rácsöröghetsz, hogy mizujs…
– Hogy én hívjam fel? Én? Én soha!

Ugyanebben az időben, de egy másik lakásban a fiú így szólt a barátjához:
– Nem lehettem rá túl nagy hatással, ha azóta se hívott fel. Még egy üzit se írt, pedig a múlt héten egyfolytában csipegett tőle a telefonom.
– Ja – felelte a barát, aztán ledöntötte a maradék sörét.
– Ennyi? – dohogott a fiú. – Csak ennyi, hogy ja? Bezzeg amikor félrelépett a feleséged, én hetekig vigasztaltalak!
A barát lehorgasztotta a fejét, és hümmögött valamit, hogy a fene abba a csalfa nőbe, aztán hangosabban hozzátette:
– Ha nem lettél volna nagy hatással rá, nem kolbászol veled hajnalig, nem mászik fel veled a háztetőre, és nem hurcol fel a kanapéjára smárolni.
– Ez igaz. De aztán? Harminc körül az ember már nem csak smárol, de ő egy sóhajtással se jelezte, hogy hajlandó lenne továbbmenni. Nyilván nem jöttem be neki.
– Nem jelezte? – ásított a barát, és bánatosan bámult a kiürült üvegre.
– Nem! – csattant fel a fiú. – Pedig én mélyen a szemébe néztem, tudod, olyan dzsémszbondosan, és az ágy felé kacsintgattam, de semmi. Mintha észre se vette volna.
– Talán tényleg nem vette észre.
– Vagy nem akarta!
– Az is lehet. De miért nem voltál rámenősebb? Nem kacsintgatni kell ilyenkor, kis barátom!
– Nem is tudom – babrált a borostáján a fiú. – Nem akartam lerohanni. Most biztosan azt hiszi, hogy egy impotens nyúl vagyok. De miért nem volt ő rámenősebb? Egyenjogúság van, nem?
– Nem tudom – felelte a barát –, talán tényleg nem jöttél be neki.
– Ugyan, kérlek! Te nem láttad, milyen szemekkel nézett rám!
– Akkor meg van valakije. Aki nem csak kacsintgat.
– Gondolod? – pattant fel a fiú az asztaltól, és összeszedte az üres sörösüvegeket. – Hát akkor menjen azzal a valakivel napfelkeltét nézni meg csillagokat!
– De miért nem hívod fel te? – csapott a hátára a barát.
– Én? Soha! – ordított a fiú, és kirohant két újabb sörért.

Ugyanebben a lakásban, de pár nappal később egy fiú meg egy lány idétlen mosollyal bámulták a plafont a dupla paplan alól, amit a fiú előzőleg gondosan áthúzott. Miközben jóllakva cirókamarókáztak egymás karján, mellkasán, megállapították, milyen jó is, hogy vannak még barátok meg közösségi oldalak, ahol az egyik ember ismerőse simán rákereshet a másik ember ismerősére, hogy aztán együtt szupertitkos jószolgálati cselekedetet hajtsanak végre két tiszta hülye szerelmes életét megszépítendő.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!