Mentés 200-zal

Egy baleset súlyos sérültjének életben maradása, gyógyulási esélye, ideje attól függ, mi történik vele az első tíz percben. Varsányi Zoltánnal, az OMSZ Mentőmotoros Szolgálat vezetőjével nem egyszerű találkozni. De könnyű belátnom: a beszélgetésnél vannak előbbre való feladatai.
Tudták, hogy a magyar mentőmotorok – bár létszámuk kicsi – nemzetközi viszonylatban a legjobban felszereltek? Hogy a világ összes mentőmotoros szervezetének a magyar az etalonja? Varsányi Zoltán fáradtan érkezik. Alig tudja magát utolérni – mondja. Előző nap tizenkét órázott, délelőtt halálos áldozatokat is követelő tömegbalesetnél teljesített szolgálatot; majd még este 8-ig jöttek a riasztások.

Varsányi Zoltán
Hogyan lesz valakiből mentőmotoros?

Mentőmotoron orvosok vagy mentőtisztek dolgozhatnak. Én a SOTE mentőtiszti szakát végeztem. Mi azt tanuljuk kiemelten, ami a sürgősségi ellátásban előfordulhat. Tehát ugyanúgy levezetünk egy szülést, ahogy szívinfarktusos vagy traumás beteget ellátunk. Én mentőápolóként dolgoztam tíz évig, közben végeztem el a főiskolát, és utána kezdtem mentőtisztként. Akkor Magyarországon még nem létezett motoros mentés, 2005-ben volt az egyhónapos próbaüzem, amely hozta is a világon mindenhol mért statisztikát: a motor lényegesen gyorsabban ér a balesetek helyszínére, mint bármely más jármű. És ma már tudjuk, hogy egy súlyos sérült élete, illetve a gyógyulás esélye, időtartama azon múlik, hogy milyen hamar kap segítséget, és az első tíz percben mi történik vele. Nálunk 2006 óta üzemelnek mentőmotorok – én a kezdő csapatban már benne voltam. Dolgozik egy robogónk a belvárosban, és három motorunk: egy a Balatonnál, egy az M3-ason Gödöllőnél és egy az M5-ösön Újhartyánnál – harmincöten teljesítünk szolgálatot rajtuk, de csak szezonban; ősztől tavaszig visszaülünk a mentőautóba. Tavaly százhetvenhat életveszélyes állapotú embert láttunk el nyolcszázhatvanhét kivonulás során.

Gondolom, mindannyian imádnak motorozni civilben is.

Persze, ez csak így működik. Cserébe a motorozás élménye a munkánk része. Amikor dolgozunk, mi tényleg kihasználhatjuk az erőforrásainkat, legálisan mehetünk óriási sebességgel. De nagyon kell koncentrálni. Mentőautóban van időm azon gondolkodni, mit csináljak, ha a helyszínre érek. A motorosokat viszont kimondottan képezzük arra, hogy ha elfordították a kulcsot, csak a közlekedésre figyeljenek, ne gondoljanak semmire. Ha leszálltak, akkor indul a következő feladat. Láttam egy londoni mentőmotoros sisakkamerájával készített filmet. Alig tudtam követni, mert folyamatosan mozgott a feje: a kereszteződés előtt nyolcszor nézett körül. A precizitás is nagyon fontos, centire pontosan kell venni a kanyart, nincs rákorrigálás. Tíz centiken múlhat, elférünk-e, odaérünk-e, életben maradunk-e. Ez sokat kivesz az emberből, a tizenkét órás szolgálatban iszonyúan el lehet fáradni.

Kiket vesznek fel a Mentőmotoros Szolgálathoz? Milyen kritériumoknak kell megfelelni?

Nagyon magasak a követelmények. Felsőfokú végzettség, ötéves jártasság sürgősségi ellátásban, ezenfelül a saját szakmai képzéseink elvégzése. Később elvárás, hogy aki belép, két éven belül megszerezzen bizonyos képesítéseket, köztük a kárhelyparancsnoki végzettséget. Az is feltétel, hogy a jelentkező legalább öt éve 1000 köbcenti feletti motort vezessen. Ezután még el kell végeznie a számunkra kidolgozott motortechnikai képzést. Jobb években 8-10 ember jelentkezik, átlagosan egyet tudunk fölvenni. Ez azért van így, mert a mentőmotorral minden nagyon nehéz, csak egyvalami könnyű: meghalni. A közlekedési átlagsebességünk 180-220 km/óra körüli; lakott területen is, dugóban is. Egy kis hiba végzetes lehet. Ezért a világon egyedülálló képzési metódust állítottunk össze, amit mára több ország átvett. A csapat tagjai pedig minden tavasszal motortechnikai tréningen vesznek részt, hiszen télen kijövünk a napi gyakorlatból. Amikor elkezdtem ezt a munkát, sok éve motoroztam, mégis három év kellett, mire tényleg úgy vezettem, ahogy ma azt gondolom, kell. Sokkal megfontoltabb lettem, és még sokkal jobban figyelek.



A „kárhelyparancsnoki” képesítés mire jogosít?


Éppen tegnap használtam ezt a végzettségemet. Azoknál a tömeges baleseteknél, ahol egyszerre nagyszámú sérült van, ő irányítja a mentőegységeket. A sérülteket kell osztályozni, a mentőegységek számát, munkáját meghatározni. A tömegbaleseteknek az a sajátossága, hogy nem elsősorban az ellátáson, hanem a logisztikán múlik a túlélők aránya. Ehhez sok tanulás és hosszú évek rutinja kell, rengeteg kárhelyet, tömegesbaleset-helyszínt kell látni. És még ezek után sem lehet „jól” csinálni. Mindig tudok olyat, amit másnap, az előző napi tapasztalatommal, már másképp tennék.

Tegnap mi történt?

Én voltam szolgálatban az M5-ösön, amikor súlyos balesetről, három sérültről érkezett bejelentés; 4 km-re voltam, 3-4 perc alatt kiértem. Furgon csapódott a szalagkorlátnak, két életveszélyes, három súlyos és több könnyebb sérültet találtam, ketten sajnos már meghaltak. Az autópálya egyik oldalán tényleg három sérült volt, a bejelentő csak őket láthatta. Hatalmas kocsisor alakult ki, 2 km-t én is úgy lavíroztam. A következő orvosos egység 40 perc alatt ért ki – ennyivel gyorsabb ilyen helyzetben a mentőmotor. Nem jó ezt így kimondani, de lehet, hogy ha máshol történik a baleset, ahol nincs motor, a két életveszélyes sérültet elveszítjük.

Iszonyú súlya van a döntéseinek. Ezt hogy lehet elbírni?

Én mindig visszapörgetem, mi történt egy balesetnél, és a társaimmal is végigbeszélem, ha úgy érzem. Azt mondják, minden mentősnek (és minden orvosnak) van egy saját parcellája. Az a kérdés, kinek mekkora. Aki azt állítja, még soha nem hibázott nagyot, soha nem ölt meg senkit, az hazudik. Az a kérdés, ha ilyen történik, úgy teszek-e, mintha nem lennék hibás, vagy szembenézek vele, feldolgozom, tanulok belőle, és legközelebb hasznosítom a tudást. Én minden mozzanatot végigelemzek utólag. De azt is látni kell, hogy nekünk másodperceink vannak arra, hogy döntéseket hozzunk, és egyedül vagyunk rá, sokszor 30 fokban vagy hóban látva el a sérültet az aszfalton. Ez nem hasonlítható ahhoz, amikor egy team dönt ráérősen, légkondis irodában. Viszont cserébe nagy sikerélményeink is vannak. Nekem ez a sémám: mindig kritikusan értékelek, de mellé tudom tenni azt is, amit jól csináltam. Az a fontos, hogyan nézek reggelente tükörbe: megtettem-e minden tőlem telhetőt. Nem vagyunk tökéletes szuperhősök, csak emberek.

Hatalmas felelősséggel.

A mi döntéseinknek a következményei mások, ettől a felelősségérzetünk is nagyobb. És talán másképp látjuk az életet, pont, mert naponta találkozunk a sötét oldalával. Én úgy élek, hogy tudatában vagyok a halálnak, annak is, hogy talán ez az utolsó napom. Ezért minden percet értékelek, és a hétköznapi helyzeteket mélyebben élem át. Például, ahogy most jöttem ide, kiejtettem a pénzem. Egy idős hölgy szólt utánam. Megálltam vele fél percet beszélgetni, és jó érzéssel mentem tovább.

A mai fáradtságában benne van a tegnapi két halál?

Nem tudom. Minden haláleset megviseli az embert, a gyerekhalál még jobban. De aki ebben a szakmában dolgozik, az megtanulja ezeket feldolgozni. Aki nem, jobb, ha elmegy, belátja, hogy ez a munka nem való neki. Az intenzív osztályt meg én nem bírtam, megőrültem volna, ha ott maradok. Nekem kell a változatosság, az állandó döntéshelyzet, amiben nyilván benne van az adrenalinfüggőségem is; az extrém sportokhoz is ez vonz sokakat. Csak én igyekszem vele valami hasznosat kezdeni. Nekem nem is a halálesetek a legmegrázóbbak, hanem az emberi sorsok, amelyekbe belelátok egy pillanatra. Kivonulok egy gyereksérülthöz, és kiderül, hogy bántalmazták. Vagy gyógyszermérgezéshez megyek, és belecsöppenek egy szerelmi drámába. A halottak hozzátartozóival is nagyon nehéz találkozni. Minden sürgősségi terület rettentő megterhelő lelkileg. Nem véletlen, hogy a kiégés köztük jelentkezik leghamarabb. És gyorsan öl. Alkoholizmus, kábítószer, öngyilkosság formájában. A mi csapatunk más sürgősségi dolgozókhoz képest nagyon védett. Baráti kör is vagyunk, ismerjük egymást, egymás családját, pedig az ország különböző részein lakunk. Nálunk a fluktuáció minimális. 2007-től vagyok a Motoros Mentőszolgálat vezetője, csak öt ember ment el azóta. Van egy stabil gárdánk. A stresszkezelésben is igyekszünk segítséget adni a tagjainknak. Két éve vezettük be a pszichológussal történő stresszoldás-, problémakezelés-programunkat.

A saját útja mi a stresszkezelésben?

Szeretek lelassulni, a gödi kertemben kertészkedni, barkácsolni, horgászni – mindez jól kompenzálja a rohanó életmódomat. A munkahelyi problémákat nem szabad hazavinni, azt mondják. De mindenki hazaviszi. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy életem párja velem egy területen mozog, és belelát a szakmai életembe is. Ő könyvelő, de jár mentőzni, és dolgozik az alapítványunknál. Nagyon harmonikus a kapcsolatunk, és van három gyönyörű gyerekünk. Én nem lennék teljes ember se a munkám, se a családom nélkül. Szerencsére a motoros csapatunk szinte minden tagja stabil családban él, ami különösen fontos a sürgősségi szakmákban – a baráti háttérrel együtt. A kiégéstől is véd. Ezért az őszi továbbképzéseink kimondottan családosak. Jó, ha a családok megismerik egymást, a feleségek is tudnak beszélgetni. Fontos, hogy a valódi, megtartó emberi kapcsolatok erősödjenek.

A motoros mentés kimondottan férfi műfaj?

Nem mondanám. Évekig volt egy robogós lányunk, és én nagyon várom az első motoros lányt. Nem gondolom, hogy egy sokgyerekes családanyának lángoló autóroncsokba kellene bemászni, de ha valakinek ez az élete döntése, azt tiszteletben kell tartani.

A mentőmotorosok milyen gyakran szenvednek balesetet?

A magyar statisztika világszínvonalúan alacsony. Ezért is vették át pl. Londonban a mi képzési metódusainkat. Addig náluk száz kiszállásra harminchét baleset jutott, holott harminc éve mentőmotoroznak, és sokkal több motort használnak. Azóta náluk is jelentősen javult a helyzet. Nálunk az elmúlt kilenc évben tizenegyezernél több kivonulásra jutott öt baleset. Ez nagyon markánsan mutatja, hogy jó a rendszer, amit kidolgoztunk. A mieink a világ legjobban felszerelt mentőmotorjai. Egyedül a hollandok közelítik meg. Ez részben a mentési rendszerek különbözőségéből következik. Sok országban nem orvosok, hanem ápolók ülnek a motorokon, ennek megfelelő beavatkozási jogkörrel. Mára a világ összes mentőmotoros szervezetének a magyar az etalonja. Egyrészt, mert a külföldi tapasztalatokból tanulva hoztuk létre a saját rendszerünket, másrészt, mert kénytelenek voltunk kreativitással ellensúlyozni az anyagi források szűkösségét. Mi a saját munkafeltételeinken dolgozunk, folyamatosan. Sokat számít, hogy szakmai műhelyként is működünk. Minden motoron egy ember dolgozik egy nap, folyamatos a kommunikáció, a kontroll. A mentések protokollját is mi alakítottuk ki, teszteltük az évek során, ezeket szintén elkezdték átvenni tőlünk más országok. Emellett fontos szakmai munka folyik külső orvosok bevonásával. Így készült el tavaly a nemzetközi elismerést hozó felnőtt-újraélesztési protokollunk, melynek eljárásai külön-külön megtalálhatók itt-ott, de így együtt, felfűzve még senki nem használta a világon.

A személyes sikereiről van virtuális listája? Hogy hány életet mentett meg?

Nincsen. De máig emlékszem, milyen volt a padló mintája életem első sikeres újraélesztésénél. Főleg mozdulatok, mosolyok, tekintetek maradnak meg egy-egy esetből… Azt sem felejtem el soha, amikor egy újraélesztett betegem három hónap múlva rám köszönt a boltban.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!