Kínos beszélgetések a szexről

Szerző: Dogossy Katalin
Hat és fél éves unokám feltette apjának a nagy kérdést: „Hogy kerültem én a mama hasába?” A kérdésből látható, hogy a gyerek pszichoszexuális fejlődése rendben halad. A tudós gyermeklélektan szerint éppen ennyi idősen, éppen ezt kell egy gyereknek kérdezni. Az apja kivágta magát. „Én tettelek oda” – mondta. A gyerek egy kicsit gondolkodott, majd őszinte csodálkozással tovább kérdezett: „De hát minek, ha úgyis kivettetek?"
Büszkék vagyunk a gyerekre, hogy milyen logikusan gondolkodik. A saját információs szintjén állva teljesen igaza van. Ő ugyanis mit sem tud a méhen belüli kilenc hónap történéseiről. Az egész ügynek az eleje meg a vége izgatja. Helyesebben: eddig a vége, vagyis a születés foglalkoztatta. Most azonban már az eleje is. Végül is igaza van. Tényleg ez a kettő a legérdekesebb.

Eljött hát a gyerek szexuális felvilágosításának ideje. Gondos nagymamaként azonnal megvettem „A sehány éves kislány” című, okos kis könyvecskét, ahol gyerekek számára érthetően, sok rajzzal és kevés szöveggel elmagyarázzák a fiúk és lányok közötti különbséget, valamint a baba méhen belüli fejlődését és világrajövetelét. A szöveg így kezdődik: „Volt egyszer egy fiatalember meg egy fiatal lány. Szerették egymást és szerettek volna együtt élni, ezért összeházasodtak. Ők az én papám és mamám.” (A rajzon gyönyörű, karcsú, fiatal lány látható, hófehér menyasszonyi ruhában, amint egy elegáns fiatalember átöleli.) „Szerették volna, ha gyerekük is van”– megy tovább a szöveg. Majd egy kandalló előtt kuporgó lány rajza alatt: „A mamám egy szép napon ráeszmélt, hogy jól elrejtve ott hordoz engem a hasikójában.”
– Jó – mondta Eszter kicsit ingerülten –, értem, de hogyan került oda? Hát ez az! Éreztem, hogy szorul a hurok. Valamit mondanom kell a gyereknek.



Rendszerint úgy szokott az lenni, hogy amikor a szexuális felvilágosításról esik szó a családban, a felnőttek szeretik a feladatot egymásra hárítani, és titkon bíznak benne, hogy a gyerek valahonnan, könyvből, iskolából, filmekből, idősebb testvértől vagy baráttól már tudomást szerzett a dolgokról. S ez rendszerint igaz is. A baj csak az, hogy az innen–onnan felcsipegetett információk hiányosak, meglehetősen zavarosak. Nem véletlenül, hiszen az egész témát valamiféle furcsa titkolózás övezi. Én például a mai napig jól emlékszem, hogy másodikos kisiskolásként, a napköziben próbáltunk a dologra rájönni, és képtelenebbnél képtelenebb feltételezésekbe bocsátkozván, hónapokig tárgyaltunk az ügyről, de nem jutottunk megnyugtató eredményre. Ez nem volt jó.

Úgy döntöttem tehát, hogy kínos vagy sem, a felnőtt kötelessége a gyermeki fejben rendet csinálni. Minden életkorban az érettségnek megfelelő szavakkal, őszintén. Így tanultam. Végigolvastam hát Eszternek a könyvet, mely a gyerek méhen belüli fejlődéséről és megszületéséről szól. Elnézően végighallgatta, de egy csöppet sem érdekelte. Pontosabban: nem ez érdekelte.

Lelkem mélyén tisztában voltam vele. Végül is, elmúlt hatéves. Pontosan tudja, hogy a nemek között különbség van. Látja, hogy a fiúk máshogyan pisilnek, mint a lányok. Túl a miért-korszakon, belelépett a hogyannal kezdődő kérdések korszakába. Az óvodáskor végének tipikus kérdéseit már feltette. S mi válaszoltunk is rá. „Hogyan születik a kisbaba?” „A mama hasából bújik elő.” „Hogy került a kisbaba a mama hasába?” „A papa rakta bele, ezért a kisbaba a papa és a mama közös gyereke.” Az óvodás ritkán kérdez ennél többet.

Csakhogy, eljött a papás-mamás játékok kora, mint rendesen, úgy hatéves kor körül.
Mit mond erről a fejlődéslélektan? A gyereket ekkor egyre inkább érdeklik a dolgok valódi okai és összefüggései. Nyugodt időszak, amikor elsősorban nem saját énje, nem saját érzései, gondolatai foglalkoztatják, hanem a körülötte lévő világ, amelybe a fiúk és lányok közötti különbség is beletartozik. Ez a szexuális játékok kora, melyek nem a nemi vágyból, sokkal inkább kíváncsiságból keletkeznek. Az ilyen korú gyereket nem erotikus ösztöne hajtja, viselkedése nem eltorzult, hanem természetes. Ha két kisfiú egymás fütyijét nézegeti, az nem azt jelenti, hogy ferde hajlamúak. Ha egy kislány egy kisfiú előtt lehúzza a bugyiját, nem azt, hogy rossz életű lesz. A gyerekpszichológusok minden lehetséges helyen felhívják a szülők, nagyszülők figyelmét, hogy ha efféle játékon kapják kisiskoláskorú gyerekeiket, nehogy megbüntessék őket. Ez ellenben jó alkalom arra, hogy megkérdezzük, mire kíváncsiak. Ebben a korban alapozhatjuk meg azt az őszinte viszonyt, amelyben a nemiséggel kapcsolatos kérdéseikkel később is hozzánk fordulhatnak.
Szóval, gondoltam, itt a lehetőség, hogy megalapozzam az őszinte viszonyt.

De hogyan kell azt csinálni?

Egyébként itt szoktak a szakemberek szólni a gyerekkori önkielégítésről is. Sok kisiskolás-, sőt óvodáskorú gyerek rájön arra, hogy nemi szervének dörzsölgetése kellemes érzést okoz. Ebben semmi kóros nincs. Sőt, sok mindent megtanul a testéről ilyenkor, aminek később, az örömet adó szexuális életben, hasznát veszi. Ezért, ha ilyesmin kapjuk gyerekünket, semmiképpen sem szabad megtiltanunk. De valamit mégiscsak mondani kell. Nos, tanácsolják a szakemberek, elég annyit mondanunk, hogy tudjuk, ez kellemes érzést okoz, mégis arra kérjük, ne csinálja mások előtt.

Szóval, még mindig ott tartottunk, hogy hogyan kerül a baba a mama hasába? S én még mindig igyekeztem elterelni a beszélgetést a lényegről. Amikor a papa és a mama megszerették egymást, magyaráztam, elhatározták, hogy együtt fognak élni. Ez egy különleges érzés. Úgy hívják, hogy szerelem. A felnőtt szerelmesek nagyon szeretnek egymáshoz bújni, ilyenkor icipici magok kerülnek anya testébe, ahol várja őket egy másik mag. A két mag találkozásából lesz a baba.

– Milyen mag?
– Anya-mag meg apa-mag.
– Abból lesz a gyerek-mag?
– Pontosan.
– Jó, de hogy megy be a papa-mag?

Nem tehettem mást, megmondtam.

– Ott, ahol pisil?
– Ott.
– Pfuj! – jött a válasz.

S ezzel a dolog végére értünk. Eszter a témát azonnal levette a napirendről. S már ment is tovább játszani.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!