Az ígéret:

2014. 11. 16.
Szerző: Küttel Dávid
Idén januárban az újévi fogadalmak között elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Miért volt ez nekünk fontos? Amikor Györgyivel összeköltöztünk és megszületett első gyermekünk, akkor nem volt olyan a helyzet, hogy a vallásunk szerinti templomban összejöjjön egy szertartás, amivel Isten előtt is fogadalmat tehetünk.
Bence érkezése olyan hirtelen történt, hogy az egyéb körülmények szervezése (lakás, költözés, miegymás) elvette az időnket a szakrális hitelesítés elől. Aztán idén e magazin januári számában írtuk, hogy a nem mindennapi helyzet miatt keresünk egy olyan „földi helytartót”, aki valamely történelmi egyház szerint is szentesítené a kapcsolatunkat.

A sors úgy hozta, hogy nyáron találkoztunk a sukorói református tiszteletessel, aki olyan nyitottságot mutatott felénk, hogy feleségem és a gyerekek is szívesen jártak hozzá. Nem tisztem belemenni az egyházak szabályzataiba, de nekünk ez a találkozás családilag meghatározó volt. A nyárról már írtunk az augusztusi számban, ami már elérhető az interneten, de aki nem olvassa a magazint rendszeresen, annak röviden vázolnám a családi állapotunkat.

...szép szó,

Összesen hat gyermek életét terelgetem mint apa, és eleddig nem volt hivatalos házasság Györgyi és köztem. Kezdetben azt gondoltam, hogy miatta fontos ennek az „égi adminisztrációja”, de ahogy közeledett a dátum, nekem is egyre fontosabbá vált. Sőt!!! A kamasz gyerekeink – akiknek zsebpénzét én fedezem, akik az általam szeretett nő főztjét eszik, és az általa teremtett nyugodt hétvégéket, illetve szünidőt élvezik – voltak a legnagyobb támogatóink. Ők valami miatt úgy érezték, fontos nekik, hogy apa és anya nem véletlenül ébred egymás mellett immár 12 éve. Nem bántam meg a szervezést, mert valóban emelkedett pillanat, sőt inkább nap volt az életünkben.

...ha betartják,

Ráadásul arra gondoltam, hogy ezt mi egy munkanapon is „elkövethetjük”, mert úgysem érdekel senkit...
Nem így volt. Mindegyik élő családtagom és a legközelebbi barátaim is komolyan vették az e-mailes értesítőt. Így történt aztán, hogy 83-an jöttek el a kertbe, ahol főztem egy vadat...



...úgy jó!

A pörkölt elég volt, a család boldog volt, a gyerekek pedig játszották a rock and rollt. Ráadásul jól. Nagyon jól. A legidősebb fiam egy hónapig próbált velük, és az eredmény csodás lett. Aki hallotta, mind azt állítja, hogy hibátlan volt, aki meg nem hiszi, járjon utána!
Izgultam, hogy megeszik-e a rokonok a főztömet, izgultam, hogy igent mond-e Györgyi, és aggódtam a gitárhangolások miatt is. És persze mindenki megevett mindent, a gyerekek szuper koncertet adtak, minden gitár tisztán szólt, minden étel s ital elfogyott.
...és Györgyi igent mondott, így továbbra is írunk a lapban Apa- és Anyaszemmel.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!