Szimpatika – Csodákat tesz a semmittevés

Hányszor gondolta vagy mondta ki hangosan az adventi időszakként emlegetett, hihetetlenül zsúfoltnak tűnő hetekben, hogy semmire sincs időm, semmit sem fogok befejezni, nem bírom ezt a rohanást? Ezt a mézeskalácsot még valahogy besűrítem a programba, ajándékból jó lenne valami kreatívat kitalálni, listát kellene írnom, jó lenne elmenni még edzésre a nagy zabálás előtt – senki és semmi nem tudta leállítani a fejében a folytonos zizegésre ösztönző gondolatokat. Valószínűleg év közben is rendesen pörgette a mókuskereket, de ebben a pár hétben úgy tűnhetett, mintha a sebességet a két-háromszorosára állították volna. Ha túlságosan elfoglaltnak érezte magát ahhoz, hogy ne csináljon semmit, most gondolja újra: a semmittevés ugyanis csak első látásra tűnik a produktivitás ellentétének, valójában egy nagyon is hatékony eszköz arra, hogy tényleg elintézzen dolgokat. Ha van az évnek olyan időszaka, amikor ezt tét nélkül kipróbálhatja, az épp a téli ünnepkör. Nem fogja megbánni - írja a vs.hu.



A nagyok is így csinálják

Kedvcsinálónak induljunk ki a Forbes egyik cikkének az érveiből: abból, hogy az emberi történelem számos olyan példát feljegyzett, amikor egy zseniális ötlet a semmiből (és a semmittevésből) bukkant elő. Az elmerülést egy kád vízben például nem nevezhetjük különösebben aktív munkának, Arkhimédesznek mégis ez kellett a Heuréka! pillanathoz és a felhajtóerő törvényének a meghatározásához. Isaac Newton a lincolnshire-i kertjében üldögélt (szintén nem tűnik egy tipikus zsúfolt munkanapnak), amikor igencsak fontos következtetésekre jutott a gravitációról. És ne feledkezzünk meg az emberiség egy másik nagy ajándékáról, a Yesterday című számról, amelynek a dallamát Paul McCartney álmában alkotta meg. Az olasz festő, Giorgio Vasari valahogy így foglalta össze a lényeget: „A zseniális emberek néha akkor érik el a legtöbbet, amikor a legkevesebbet dolgoznak”. Miért van mégis az, hogy az emberek még elektrosokkolnák is magukat, csak hogy elkerüljék a tétlenséget és az unalmat? Miért idegenkedünk ennyire a semmittevéstől?

Minden okunk megvan rá

A karácsonyt megelőző hajtástól függetlenül is eléggé valószínű, hogy a munkahelyén is erős késztetést érez arra, hogy folyamatosan elfoglaltnak tűnjön, mert minden jel arra mutat, hogy ezzel a felettesei kedvében járhat: elismerő pillantások, év végi bónuszok, a hónap dolgozója cím, a kollégák bosszankodása – rengeteg visszajelzés utal arra, hogy kifizetődő szünet nélkül dolgozni valamin. Nehezen tudjuk tehát elképzelni, hogy milyen nem elfoglaltnak lenni, és mintha nem is akarnánk nem annak tűnni. Minden okuk megvan rá, hiszen a mai nyugati kultúrában nehéz pozitív színben feltüntetni azt, hogy nincs semmi dolgunk, a semmittevés ugyanis azt jelenti, hogy felelőtlen semmirekellők vagyunk, akik elpazarolják az életüket (innen is köszöntjük a protestáns munkamorált).

De nemcsak mások, hanem saját magunk miatt is imádunk elfoglaltnak lenni, és ezt már a kémia diktálja. Amikor ugyanis olyan figyelemelterelő tevékenységekbe merülünk, mint az e-mailjek állandó ellenőrzése, akkor az agyunk dopamint szór szét a véráramban, ami olyan elégedettségérzetet és boldogságot vált ki belőlünk, ami miatt még nehezebb leállni azzal, hogy folyamatosan csináljunk valamit. Ebben a ködben azonban – figyelmeztet a szakemberek – könnyen elveszítjük a kapcsolatot nemcsak másokkal, hanem magunkkal is, és ekkor már akad egy kis gondunk, ha ugyanis nem engedélyezünk magunknak szüneteket, azt a kreativitásunk és a személyes fejlődésünk bánja. Ez az oka annak, hogy néhány vállalat kezdi legalább olyan fontosnak tartani munkavállalói kikapcsolódását, mint a produktív munkával eltöltött órákat. A munkavállalók pedig kezdik felismerni, hogy sokkal hatékonyabban tudnak haladni a munkával, ha sétálnak egyet a szabadban, vagy az asztalra feltett lábbal üldögélnek, mint ha az ebédidejüket is arra használnák, hogy dolgozzanak. Vagyis lelkiismeret-furdalás nélkül írja csak be a határidőnaplójába: nem csinálok semmit.

Egy túlpörgött társadalomban és a folyamatos munka erényét dicsőítő kultúrában szentségtörésnek tűnhet a semmittevés, de igazság szerint ez az egyik legjobb befektetés a saját fejlődésünkbe és jólétünkbe, és mint ilyen, igazán megéri, hogy időt szorítsunk neki, ha már az időnk nagy részét úgyis rohangálással töltjük. Nem kell megijedni, nincs szükség nagy áldozatokra. A semmittevés szakértői szerint nem életmódbeli, hanem inkább gondolkodásbeli változásra van szükség. A semmittevés már csak azért is nagyon fontos, mert értékes lehetőséget teremt a tudatalatti gondolkodás stimulálására, ami sokat segít az agyunknak az információk feldolgozásában. Ne lepődjünk meg, ha egy kiadós semmittevés után zseniális ötleteink támadnak, és eszünkbe jut a megoldás egy régóta kínzó problémára is.

Ha esetleg attól tart, hogy a semmittevés következményeként még az unalommal is számolnia kell, akkor nem sokat téved: a kettőnek valóban van köze egymáshoz. Érdemes azonban megbarátkoznia az unalmával is, ez ugyanis sokszor valami igazán átütő, izgalmas dolgot vezethet fel, mint amilyen a képzeletünk és a kreativitásunk – már amennyiben teret adunk neki. Egy, a Scientific American című tudományos folyóiratban megjelent cikk a legújabb tanulmányok alapján arra a következtetésre jutott, hogy több fontos mentális folyamathoz elengedhetetlen a semmittevés és a pihenés egyéb formája. Annak ellenére, hogy tudományos megalapozottsággal jelenthetjük ki, hogy a lustaság egészségi hasznát nem szabad alábecsülni, nem is olyan könnyű lustának lenni.

Hogy csináljuk? Mi az, ami belefér a semmittevésbe? Például a bámulás a semmibe (esetleg a felhők mozgásának a megfigyelése), vagy az elmerülés egy kád meleg vízben (opcionálisan gyertyafénynél). Nem fér bele viszont a levelek böngészése, a rádióhallgatás, sőt még mások társasága sem. Semmit tenni úgy igazán egyedül lehet, így még véletlenül sem esünk kísértésbe, hogy csevegjünk ahelyett, hogy egyszerűen csak csendben ülnénk. Az igazán hatékony semmittevés érdekében nemcsak a cselekvést kell száműznünk egy időre, hanem az emiatt érzett bűntudatot és szégyenérzetet is. Érdemes megfontolni annak a szokásnak a bevezetését is, hogy mindig legyen nálunk egy vékony verseskötet, és ne féljünk használni. És ami igazán fontos: semmittevés közben véletlenül se próbáljunk meg csinálni valamit.

Forrás: VS