Amikor én még kissrác vagyok

Szerző: Novák Péter
Nagyon régen volt... Ugyan mi? Halljuk, ismerjük és tudjuk, kívülről. Daloljuk, énekeljük, és sikítani akarunk, szüntelen. Az Illés, korosztályoktól függetlenül a kollektív tudat része; világhálón, tévében, rádióban, CD-ken, DVD-ken, de még csillogó fekete lemezeken is. Novák Péter többek közt Aréna-beli koncertjük kapcsán beszélgetett az 50 éves Illés-együttes tagjaival 2014 decemberében.
És most élőben! Itt állnak Ők, elsőként érkezve a próbára; kezükben hangszerek, nyomják a vokált, vagy a dumát a mikrofonokba, amihez épp kedvük támad. Mert támad, és ismerős az izgalom, a feszültség, a lámpaláz egyaránt. A műfajról leszokni nem lehet - állapítom, és nyugszom meg egyszerre, ahogy a nagyon nagy generáció jeles ikonjai huszadszorra csapnak bele ugyanazon akkordokba, hisz igényes a teljesség felé vezető ismeretlen. Avagy csak természetes.

Fotó: Krisztics Barbara
50 évvel ezelőtti találkozásotok ma már kultúrtörténeti pillanat, a legenda része... Miként emlékeztek Ti az akkori motivációkra? Világmegváltás, vagy „csak” a rock and roll életérzés?

50 évvel ezelőtt egy 20 éves fiatalembert inkább a rock and roll életérzés ragadta magával, mint bármi más... Főleg egy olyan zárt országban, amelyben éltünk! De kisvártatva, már magyarul beszéltünk a beatzene nyelvén, el tudtuk mondani azt, ami itt, nekünk és a kortársainknak fontos volt. Ezt akár világmegváltásnak is nevezhetjük, de megváltásnak mindenképp a mindennapokat illetően.

Eggyel beljebb vagyok, már ami a térképet illeti, mert a léptéket tartani nehéz. Értem én, hogy nincs abban semmi különleges, mikor öt, alig felnőtt a hatvanas évek elején úgy dönt, hogy zenekart alapít, de az egy főre jutó kvalitás-muníció mellett elmenni nehéz. Szó nélkül lehetetlen. Merthogy a szavak és hangok helyi értékű, időben történő előadásából, még nem lesz egy nemzedék indulója. Azt ki is kell találni valakinek, hangozzék a végeredmény mégoly egyszerűnek. Ráadásul nem is az!

Vannak örök érvényű dalok, amik mindig minden helyzetben és korban plusz jelentést hordoznak, megint másokban nincs áthallás, vagy többletjelentés, mégis ugyanolyan népszerűek. Van recept, titok, szerzői eszköz, amitől slágerré válik egy dal?

Hogy mitől válik slágerré egy dal, akkor is, most is a reklám és marketing tevékenység határozza meg, nincsenek csodák. Persze a mi időnkben sokkal egyszerűbbnek tűnt minden; sokkal kevesebb reklámhordozó, és kevesebb zenekar volt a placcon, így nekünk is egyszerűbb volt az érvényesülés, mint manapság, bármelyik zenekarnak. Kétségtelen, hogy az újdonság ereje, a formai és a tartalmi üzenet százezreket vonzott, afféle aranykorrá nemesítve a Nagy Generáció emlékét, de a piaci törvényszerűségek alól Mi sem tudtuk kivonni magunkat. Mint ahogyan most sem... A sláger, amit sok helyen lehet hallani, ennyi.

Mondhatni egy illúzióval kevesebb az érvényre jutó gondolatok hatásfokát tekintve, de tán jobb is így. Kijózanító a realitás, illetve az, hogy ami a közönségnek varázslat, az a szerzőknek természetes, mint az oxigén. Ha ez elegendő ahhoz, hogy mások évtizedekig levegőhöz jussanak egy fullasztó rendszerben, már megérte!

Fotó: Országos Széchényi Könyvtár, Fényképtár - Szomszéd András
Milyen lelki, szellemi és persze fizikai felkészülést igényel egy mostani fellépés, hogy bírjátok a háromórás koncerteket? Veszprém, Győr, Debrecen, majd az Aréna színpada, nem kis kihívás! Vagy a rockzenészt keményebb kőből faragták?

Finoman szólva, ritkán lépünk fel. Az elmúlt 30 év eseményeit fél kezünkön meg tudjuk számolni. A néhány kivételes alkalom inspiráló fizikailag, lelkileg, szellemileg egyaránt. Leírhatatlan élmény a közönséggel való találkozás, a felénk áradó szeretet, hangozzék ez bármilyen közhelyesen is. Színpadon lenni kemény munka, de nem meló, ajándék! Persze mindenképp, minden alkalommal fel kell készülnünk, mert minden alkalom más. A decemberi Beatünnep sem egy hagyományos jubileumi koncertsorozat, inkább többgenerációs fesztivál, szóval próbálunk és próbálunk, remélve a legjobbakat!

Zenésztársaik a gyerekeik lehetnének, és mégis – mint minden, hosszútávon érvényes művészi produktumot – az ízlés közös nevezőre hozza az Illés dalok mostani, többgenerációs előadóit. Értékrendet, így mértékrendet követnek a fiatal hangszeresek, árnyékként követve az elődök játékát, vagy éppen fordítva egyet a megszokott hangzáson, azok látható örömére. Afféle népzene szól, urbánus folklór az átadás-átvétel metódusának ezredéves hagyományát követve.

Kikkel ünnepelhetünk együtt, milyen szempontok alapján hívtátok meg a fellépőket?

A Beatünnep a zenekar megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett koncert, de nem csak rólunk szól. Rajtunk igen, de a dalok többségén nem fogott az idő, ezt a fellépő énekesek és zenekarok igazolják! Örömmel adunk lehetőséget tehetséges, progresszív előadóknak, hogy Ők gondolják tovább a szerzeményeket. Hagyományos értelemben, tehát nem vendégek, inkább –ahogy a plakáton is jeleztük –követőink, és ez nekünk megtiszteltetés. Na, persze nekik is!

A zenekar, illetve a szerzők életét végigkísérte a tehetségkutatás, erről Szörényi Levente korábban is mesélt a Szimpatika magazinban. Sokat dolgoztatok pályakezdő énekesekkel a hatvanas években, majd az István, a király kapcsán az akkori rendszer perifériára kényszerített fiatal frontembereivel, a közelmúlt sikertörténete pedig a Társulat című televíziós szereplő válogatás... A mostani koncert mögött is van egy ilyen szándék?

Nos, a 60-ás években nem igazán kerestünk fiatalokat, hiszen magunk is azok voltunk, bár sok kortársunkkal dolgoztunk együtt, írtunk nekik dalokat. Nem voltunk, nem is vagyunk "hivatásos" tehetségkutatók, de a továbbiakban is megmaradt a nyitottság, immáron az utánunk, és az utánuk jövő nemzedékekre! Öröm jó hangú, elkötelezett előadókkal találkozni, produkcióinkhoz gyakran keressük a kapcsolatot velük.

Meg is találták, részben igazodva a piaci realitásokhoz, ugyanakkor fenntartva a progresszió élményét is. Fellépnek a talent-műsorok felfedezettjeinek tartósan nézőbarát előadói (Feke Pál, a Vastag testvérek, Tóth Gabi és Szabó Ádám), valamint a kortárs könnyűzene izgalmas műhelymunkásai (az Intim Torna Illegál, az Anna and the Barbies, a PASO, a Subscribe és az Ivan & The Parazol); mainstream és underground egy színpadon, lefedve a teljes spektrumot, nota bene tükrözve az Illés, napjainkig tartó széleskörű elfogadottságát. Az említett átadás-átvétel így a közönségre is érvényes; nagyszülők, szülők, és unokák lesznek gazdagabbak egy élménnyel, és tapasztalattal egymás kultúrafogyasztási szokásaikról, ígérik a szervezők. Marketingben tehát nincs hiány, de tetszik, nem tetszik, a publikumért folytatott versenyben sem!

Fotó: Országos Széchényi Könyvtár, Fényképtár - Szomszéd András

Miként szerveződik egy ilyen monstre koncert? Mikor állt össze a stáb, hogyan zajlik a próbafolyamat? A kulissza mindig is szakmátok része volt, a rajongók néha szívesebben álltak volna az öltözőkben, mint a színpad előtt!

Az egyik fele a "szárazanyag-tartalom"; adminisztratív szervezés, ez egy erre szakosodott produkciós iroda dolga. A másik fele szól rólunk, hogy milyen a "background", mi történik a színpad hátsó felében. Bár ezek is bővelkednek logisztikai elemekben; öt szólista, öt együttes, egy komplett szimfonikus zenekar lép színpadra, nem beszélve rólunk... És ott vannak a dalok! Kik, mikor, mit játszanak, mennyit bírunk? Mi és a közönség? Kihívásnak nem rossz, az biztos!

Manapság a vizuális elemek elengedhetetlenek a szuperkoncerteken, miközben az Illés dalok, mintha önmagukban is kiállnák az idő próbáját. Modern látványelemekre, vagy a kezdetek varázslatos pillanataira számítsunk, mikor a „sikítani akarok” többet jelentett mindennél?

A kérdésében ott a válasz; hála Istennek az Illés diszkográfia kiállta az idő próbáját, így nem gondoljuk, hogy lángoló szekéren kell landolnunk, vagy elszállnunk a végén... Természetesen egy vizuális alapú kultúrában Mi is használunk modern formai eszközöket, de magunkhoz mérten. Kibújni a bőrünkből felesleges.

Vitathatatlan. Mint ahogyan az is, hogy státusz ide, nimbusz oda, nem egy hagyományos koncertélmény, sokadszorra lerágott csont az invitálás tárgya! Száz fő mozog a színpadon a technikai személyzettel együtt egy háromszintes színpadon a Papp László Sportarénában, és a három vidéki helyszín kiállítása sem kínál kevésbé színvonalas tartalmat. Az érdeklődés hatalmas, ezt az itthoni eseményeket megelőző fellépés is bizonyította: Kolozsvárott a Magyar napok alkalmából több tízezer ember előtt játszottak a Szörényi testvérek és Bródy János.

Fotó: Országos Széchényi Könyvtár, Fényképtár - Csabafi Attila
Az említett nagy generációból az Illés volt az egyetlen, ahol sosem voltak tagcserék, ’65-től megszűnésig ugyanabban a felállásban játszottak. A sors mégis közbeszólt, így elkerülhetetlenül felmerül, miként lesz teljes az élmény, tragikus hirtelenséggel elhunyt társaitok hiányában? Hogyan emlékeztek Illés Lajosra és Pásztory Zoltánra a Beatünnepen?

Ne feledjük, a zenekar aktív időszaka rövid, mindössze 8 év volt. Persze a munka és a sikerekkel járó feszültségek vetületében pont olyan sok, mint amilyen kevés a közel egy évtized, s hogy kibírtuk együtt, az önmagában is eredmény. A kölcsönös tisztelet, és nem utolsó sorban a szüntelenül frissülő rajongótábor rendkívüli energiákkal táplálta együttesünket, és ez ma sincs másképp. Mint családtagokat, úgy veszítettük el Illés Lajost és Pásztory Zoltánt, ehhez méltóan emlékezünk rájuk a jubileumi koncerten is.

Tagadhatatlan a már most körvonalazódó szellemi örökség, így kihagyhatatlan a jó tanácsokat, tapasztalatokat firtató zárókérdés, bár lehet, hogy a rockzenészt tényleg más kőből faragták... Van üzenet a palackban?

Az életmű az üzenet. Nekünk is, hisz vagy százötven, közismert dalból válogathatunk a koncertre!

A teljesség igénye... Szükség van mítoszokra, és az azt ünneplő kultikus pillanatokra. A rockzene ilyen, modern mitológia, művelői pedig újkori hőseink, bár ez ellen pont a Beatünnep főszereplői tiltakoznának a legjobban, kik a dalok szerzőkön, előadókon túlmutató időtlenségét választották a jubileum témájának. Igazuk van, a dicsőség mindent visz, és hoz! Nézem az állítólagos "öregurakat", kezükben villanygitárokkal, és nemhogy az urak, még az öreg sem jut eszembe. "Állni látszék az idő, bár a szekér szalad."

Ezek a fiatalok - a filmhez dalokat is írt az Illés (Fotó: Országos Széchényi Könyvtár, Fényképtár - Szomszéd András)
A legendás Illés (1965 - 1973)

1965 elejére az Illés-együttes lépéshátrányba került megfelelő felszerelés és klub, valamint állandó zenészek nélkül a többi beatzenekarhoz képest. Illés Lajos úgy döntött, hogy meghívja Szörényi Leventét az együttesbe állandó tagként, aki azonban csak úgy vállalta a tagságot, ha testvérét is felveszi az együttes. Illés ebbe beleegyezett, így 1965 januárjában a két Szörényi csatlakozott az együtteshez (a zenekar ekkori felállása még mindig nem végleges: Illés Lajos, Illés Károly, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bródy János és Körmendy János), a repertoárt jelentősen felfrissítették, Beatles, Kinks, The Animals, Pretty Things számokat játszottak. Sikerült egy állandó klubot is szerezniük, a Kőbányai Törekvés Klubban, majd az Eötvös utcai Vasas klubban léptek fel rendszeresen, valamint sikerült az akkor híres Syconor helyére bekerülniük a Boschba vasárnaponként, szombati naponként pedig már újra a Várban zenélhettek. Újra felkerültek a popzene élvonalához.
Szörényi Levente Bródy Jánossal azon gondolkodott, hogy saját számokat írnak, bár még Szörényi Levente első számát, az „Alvajáró”-t (szövegírója: Hajnal István) a Sanzonbizottság többszöri átalakítás után sem engedélyezte, de a Hungarotonnál elkészíthettek több kislemezt is, köztük saját – ekkor még csak instrumentális – számokkal (A Protonok tánca (Illés L.) – Séta az arany húrokon (Szörényi L.) – Little baby (Shannon–Bennet) – Bucket seats (Routers) kislemezt, a Summertime (Gershwin) – A magányos (Szörényi L.), valamint a Johnny guitar (Young–Lee) – Üzenet Eddynek (Szörényi L.) számokat tartalmazó kislemezeket).

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!