„Még mindig lázasan szeretem a színházat”

2015. 01. 31.
Szerző: Marosi Viktor
|
Az ország egyik legsokoldalúbb színésznője, aki számtalan filmben és darabban játszott, de ő kölcsönözte a felejthetetlen kisróka, Vuk hangját is. Eljátszhatta a világirodalom legnagyobb női szerepeit és még hetvenévesen is három darabot próbál egyszerre, a szünetekben pedig néha a Facebookra is felmegy. Pogány Judit 2015 januárjában mesélt kivételes pályájáról, élményeiről és fiával való kapcsolatáról is.
Fotó: Sárosi Zoltán (Centrál Színház)
Szeptemberben ünnepelte a hetvenedik születésnapját, ehhez képest igen aktív életet él még ma is, olykor két előadást játszik naponta. Hogy bírja?

Úgy, hogy nagyon kell szeretni a játékot. Jövőre lesz az ötvenéves évfordulója annak, hogy a színházba betettem a lábam: 1965. november 1-jén szerződtem le a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. Azt lehetne hinni, hogy már mindent meguntam és belefásultam, de ez nem igaz, mert ugyanolyan lázasan szeretem a színházat, ugyanolyan katarzisokat élek meg, mint a kezdetekben. Nem tagadom, hogy fáradt vagyok, jelenleg tizennégy produkcióban játszom, de már három újat elkezdtem próbálni.

Volt olyan pillanat az ötven év alatt, amikor azt érezte, hogy – ha csak kis időre is – abba akarja hagyni?

Volt, de ennek az volt az oka, hogy nagyon rendhagyó alkatú ember vagyok. Harmincéves is elmúltam, amikor még mindig gyakran néztek kislánynak. Harmincnyolc évesen játszottam Molnár Ferenc „Liliom”-jában Julikát, aki tizennyolc éves, és még negyven-ötven évesen is osztottak rám gyerekszerepeket. De ugyanakkor játszottam a „Tarelkin halála”-ban a házvezetőnőt, aki hetven és a halál közt van. Tehát a pályám kezdetén, meglepetésszerűen kiugró sikerek után jött két-három évad, amikor a gyerekes alkatom miatt nagyon kevés szerep volt nekem való, és attól féltem, hogy olyan ritkán kapok majd igazi terhelést, hogy nem fogom kibírni. Zsámbéki Gáborral hosszabb vitába is keveredtünk, mert abba akartam hagyni a pályát, és évad végén nem írtam alá a következő évi szerződést. Mondtam neki, értse meg, hogy olyan lázasan szeretem ezt a szakmát, hogy nem bírom ki azt az időszakot, amíg a háttérben türelemmel kell várnom. Ő még a nyári szünet alatt is a lakására rendelt egy-egy beszélgetésre, és az utolsó találkozásunk úgy ért véget, hogy zokogva aláírtam a szerződést. Nemcsak a pályán való elindulásom volt az ő érdeme – segédszínész koromban ő emelt ki a karból –, hanem amikor abba akartam hagyni a pályát, akkor is ő érte el, hogy maradjak.

„Soha nem voltam igazán szép, vagy jelentékeny személyiség, az alkatom nem mondható szerencsésnek” – ezt Ön mondta egy interjúban. Mégis a szerepei között ott volt Dulcinea a „Búsképű lovag”-ból, aki a szexi nő megtestesítője. Hogyan tudott vele azonosulni, ha közben nem tartotta magát szépnek?

Azt az előadást Malgot István rendezte. Egy egészen elrajzolt világot talált ki, és mi egy morzsányit sem hasonlítottunk önmagunkra a figurákban. Csak a fantáziámat kellett használnom. De játszottam a Tom Jones című zenés vígjátékban is Jenny Jones-t, aki szintén egy sugárzó nő. Ha nagyon erős a stílus, amiben jelen kell lennem, akkor nem az én saját civil figurám működik személy szerint. Az anyagaim csak mögötte vannak a karakternek, s hihetek magamról valami nagyon jót. Gond nélkül lángolok, nő vagyok, és ha szükség van rá, akkor bizony kurva. Nagyon bevállalós színésznő voltam mindig, szélsőséges fantáziával. Ha a külső eszközök megsegítenek, akkor már nincs gondom. Eljátszottam „A vágy villamosa”-ban Blanche-t is, aki igazán nem csúnya nő, de Ács János rendezésében inkább a lelki roncsolódást és az esendőséget kellett megmutatnom. Ezt pedig láthattam édesanyámon, aki tizenhat éves korában még szépségkirálynő is, később pedig erős, csodálatos asszony volt, de egy bizonyos életszakaszában alkoholista lett, aztán elmegyógyintézetbe került, ahol az akkor létező legerősebb sokkal kísérleteztek rajta.

Egy ilyen tragédiát gyerekként hogyan tudott feldolgozni?

Ezt röviden nem tudom elmondani. Nagyon sok fájdalmat kellett megélnem. A nagyon boldog gyerekkor hirtelen nagyon kemény gyerekkorba csapott át. A kisvárosból aztán Budapestre kerültem, és egy rejtőzködő, sérült gyerekké váltam – akinek nappal a megfelelni vágyás volt fontos –, éjszakánként pedig álmodoztam, történeteket szőttem, nagyon keveset aludtam. Tehát párhuzamosan éltem a valóságban és a saját magam által kitalált titkos világban, így mindent túl tudtam élni.

És milyen felnőtté vált?

Érzékeny felnőtté. És ez nagyon sokat segített nekem a pályán.

Férjével, Koltai Róberttel '78-ban elszerződtek a budapesti Nemzeti Színházhoz, majd '80-ban, négy bemutató után visszatértek Kaposvárra. Minek volt köszönhető a gyors váltás?

Minisztériumi döntés volt, hogy Zsámbéki Gábort átszerződtették Budapestre a Nemzeti Színházba. Ő pedig azt mondta, hogy egyedül nem akar jönni, s kiválasztott öt színészt, valamint Ascher Tamás rendezőt, Litvai Nelli dramaturgot és Pauer Gyula képzőművészt, díszlettervezőt, akinek nagyon nagy szerepe volt abban, hogy a Csiky Gergely Színházat az ország legjobb színházai között emlegették. Az ő munkája nem csak képzőművészetileg volt kiemelkedő, nagyban kihatott az előadások mondanivalójára és a színészek játékára is. Olyan csodákat tett alánk, mögénk, fölénk, ami bennünket mindig inspirált, felemelt. A Nemzetiből két évad után aztán vágyakoztunk vissza Kaposvárra.

Fotó: Örkény Színház, Gordon Eszter
Ahol eljátszhatta a világirodalom legtöbb olyan szerepét, amire sok színésznő csak vágyakozik.

Igen és örökké felteszik nekem azt a kérdést, hogy mi volt a legkedvesebb szerepem. Megfulladnék, ha egyet kéne kiválasztanom.

És olyan szerep van, amit még el szeretne játszani?

Olyan van, ami kimaradt, például a Kurázsi mama, de azt már annyi színésznő eljátszotta, hogy nem is baj, hogy én nem. Gothár Péter rendezésében Lázár Kati volt Kurázsi Mama én pedig Néma Kata. És ez így nagyon jó volt.

Amikor először beszéltünk telefonon, két előadást emelt ki, amit jelenleg is játszanak: az egyik a Macskajáték, a másik pedig egy dokumentumdráma, a Pedig én jó anya voltam. Miért?

Örkény István „Macskajáték”-a érdekes módon korábban nem érdekelt. Tudtam, hogy egy csodálatos anyag, óriási színésznők játszották, de azt hittem, hogy ez a darab annyi, amennyit láttam belőle. De amikor Mácsai Pál felterjesztésére megkaptam a Kossuth-díjat, akkor Mácsai akart nekem keresni egy jutalomjátékot. Annak ellenére döntött a Macskajáték mellett, hogy korábban már kétszer rendezte. A dramaturgunk, Gáspár Ildikó az addig jól bevált szövegkönyvet félretette, és a kisregényt hűen követve elkészített egy új adaptációt. A főszereplő, Orbánné egy erős asszony, de közben esendő is, és a létező legmegalázóbb helyzeteket képes bevállalni.

Miért érezte közel magához ezt a szerepet?

Minden helyzeten felülkerekedik, csak amikor az öregkori szerelem veszélybe kerül, akkor megy a legmélyére, akkor képes megalázkodni.

Ezt Ön is megtenné?

Én nem. Ha azt érzem valakin, hogy nem szeret eléggé, akkor jobban esik egyedül lennem. Hiába éltünk együtt Koltai Róberttel harmincöt évig, kiderült, hogy ez nem az a kapcsolat volt, mint amit hittem róla. Akkor viszont jobb egyedül lenni.

Amikor elváltak, sokan aggódtak önökért, hiszen a köztudatban egy párként éltek. Ezek szerint ez felesleges volt?

Igen, mert nekem bevált az egyedüllét. Erősebb, önállóbb, határozottabb lettem.

Fotó: Országos Széchényi Könyvtár, Fényképtár - Pap Ferenc
Amikor a fiuk megszületett, korán visszatért a színpadra. Sosem érezte úgy, hogy kimaradt a gyermeke életének első szakaszából?

Az rossz érzés, amikor arra gondolok, hogy milyen sok estét voltam távol. De nem tudtam mit csinálni, hiszen akkor egy éve kaptam meg a „színész I.” minősítést, ami addig a főiskola elvégzése nélkül csak színészóriásoknak adatott meg. És ekkor lettem terhes, dönteni kellett, ráadásul már huszonnyolc éves voltam. Zsámbéki Gábor igazgató azt mondta, kell már nekünk az a gyerek, ő lesz a keresztapja. A szülés után először a „Hókirálynő”-ben a rabló kislányt osztották rám, mert ő csak a második felvonásban jelenik meg, s ez két szoptatás közé befért. Otthonról futva mentem a színházig, és az ügyelő akkor fújta le a szünetet, amikor a park sarkából intettem neki. Nagyon sokat játszottam, viszont velünk élt a nevelőanyám, Eta, aki már akkor is a családunkkal volt, amikor megszülettem. Kezdetben háztartási alkalmazottként, aztán családtaggá vált, majd az ölemben halt meg. Emlékszem, hajnalban rosszul lett, elszaladtam a családorvosért, de csak a felesége volt otthon, és ő azt mondta, hívjam az ügyeletet. Akkor egy nagyon öreg orvos bácsi jött ki, akinek szétesett a sztetoszkóp a kezében. Aztán mire felöltöztünk, hogy menjünk a kórházba, addigra Eta meghalt, de még el tudtam kapni, és együtt estünk le a földre. Az ő segítsége nélkül egy gyereket se tudtam volna bevállalni. Néha azzal vigasztalom magam, hogy más anya délután ötkor hazaér három szatyorral, és amíg elvégzi a háztartási munkát, a gyereket leülteti, hogy csinálja a leckét, vagy nézze a tévét – én viszont minden szabad percemben aktívan a fiammal voltam.

Jó a kapcsolatuk?

Nagyon jó, igen. De nem sértődöm meg, ha nem hív fel minden nap, így a kapcsolatunk nem is szokványos. Viszont tudom, ha bajban van, én vagyok az első, akinek szól. Örülök, hogy meg tudtam neki adni az önállóságot, hogy elkezdhesse élni a saját életét. Egyszer egy nagyon kedves színészkollégám a büfében felugrott a székről: „Úristen, nem hívtam fel anyámat!” Akkor megfogadtam, hogy én soha nem leszek olyan, aki elvárja ezt.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy Önnek a szakmai siker fontosabb, mint a közönségsiker. Ezt még ma is így érzi?

Az ember nem gondol minden nap az elismerésekre. De ha mégis visszaemlékszem, valóban azt tartottam értékesebbnek, hogy a szakma mindig jó helyre sorolt be és megbecsült. Ennek bizonyos lenyomatai a díjak. A kaposvári évek alatt a férjemnek például nagyobb volt a közönségsikere, hiszen rengeteg kabaréban, filmvígjátékban játszott. Míg én egyik drámai filmből a másikba estem, és csodálatos filmrendezőkkel dolgoztam együtt: Gothár Péterrel, Fehér Györggyel, Makk Károllyal, Tarr Bélával, Michael Haneke-vel...

Az igaz, hogy amikor Haneke megtudta, hogy Ön egy szigeten lakik (Szigetszentmiklóson), meg akarta látogatni?

Igen, de el kellett magyaráznom neki, hogy ez nem egy „olyan” sziget; elhagyott gyártelepek mellett kell elmenni, és kifejezetten csúnya vidék. Nem hívtam meg, mert szerintem botrány lett volna belőle. Egyszer taxival mentem haza a kispesti lakótelepi lakásunkba, és amikor megálltunk a ház előtt, a taxis elcsodálkozott: „Maguk itt laknak? Azt hittem, legalább a Rózsadombon...” Annyi tévéjátékban és filmben szerepeltünk a férjemmel, hogy mindenki azt hitte, valami budai villában élünk.

Továbbra sem vágyik rá?

Nem. Nekem a jólét – még ha kényelmet is hoz az életembe – rossz érzés, mert azonnal eszembe jutnak azok, akiknek szinte semmijük sincs. Annyi nyomorúságot látok a világban, hogy egyáltalán nem esne jól, ha egy budai villában élnék. Szoronganék. Egyébként az állatok is azért költöznek be hozzám, mert nem tudok úgy megenni két falatot, hogy ne adjak annak is, aki oda ül elém és nézi, hogy eszem.

Végigolvasva a rendezők névsorát, akikkel dolgozott, jórészt újító és avantgárd rendezőket találunk. Szerencsésnek érezte magát emiatt?

Igen! Sehol nem járhattam volna be azt az utat, amit Kaposváron. Ha nem ott kezdem el a pályát azokkal a rendezőkkel, azokkal a színészekkel, azzal az ízlésvilággal, akkor belőlem soha nem lett volna színész. Kivételes pályát mondhatok magaménak, és hogy az öregkorom nem a fölöslegesség érzésével telik, óriási szerencse! Mint ahogy az is, hogy Mácsai Pál az Örkény Színházba hívott, és egy ilyen csodálatos társulat tagjaként dolgozhatok – ugyanis magamtól soha nem jelentkeztem sehová. Minden évad elején van egy Örkénykert nevű programunk, amikor szélsőséges műfajokban szórakoztatjuk a közönséget, s a napot egy esztrád műsorral zárjuk, melyben az egész társulat szerepel. Amikor elénekeltem a magam számát, Mácsai Pál nem engedett le a színpadról. Bejelentette, hogy közeledik a hetvenedik születésnapom, és tudják, hogy óriási bohócgyűjteményem van, de talán élő bohóc még nincs közte. Ekkor elkezdett egy bohócfigura felmászni a színpadra: Gálffi Laci volt az. Szorult a szívem, mert nem bírtam ki az örömöt. Aztán rendeztek egy bulit is a születésnapom estéjén a színházban, ahová Babarczy Lászlótól kezdve Zsámbéki Gáboron át óriások jöttek el a múltamból, és így olyan ajándékot kaptam, amit nehéz lesz valaha is túlszárnyalni.

Tegnap este a Vihart játszották, és a végén feltűnt, hogy szinte elszalad a taps elől. Miért alakult így, hogy ennyire szemérmes?

Kaposváron neveltek így bennünket. Ott soha nem voltunk sztárolva, akármekkorát is játszottunk, mindig gyors taps, és már mentünk is a helyünkre. Amikor véletlenül elkezdenek jobban tapsolni, vagy ujjongani, pucolok vissza.

'88-ban az Eldorádó című filmben az a Tóth Barnabás játszotta az unokáját, akinek kisjátékfilmje, az Újratervezés a közelmúltban szép sikereket ért el. Milyen érzés volt, amikor megkereste önt a főszereppel?

Azt éreztem, hogy négykézláb is elmennék, hogy eljátszhassam. Tóth Barna találta ki a történetet, a szereposztást, ő írta a szövegkönyvet és vágta a tervezettnél még rövidebbre, keményebbre a felvett anyagot. Éppen három napja Újpalotán játszottam a Pedig én jó anya voltam című dokumentumdrámát, és eljött megnézni. Mivel a végén nem tudtunk személyesen beszélni, egy gyönyörű sms-t kaptam tőle. Nagyon jól esett. Nehéz helyzetben vannak ma a filmrendezők, kevesen jutnak munkához, és azt se tudom, hogy a köztes időben miből élnek. Van olyan színészkollégám, akinek hat-nyolc előadása van egy hónapban. Hogy lehet így élni egy ereje teljében lévő színésznek?! Amikor annyi mindent szeretnének kifejezni a világból...

Fotó: Örkény Színház, Gordon Eszter
A Pedig én jó anya voltam című dokumentumdrámát a Csillag Börtönben is előadta. Miért érezte fontosnak, hogy büntetés-végrehajtási intézetekbe is eljusson ez az előadás?

Ezt az anyagot egy kétszeres gyerekgyilkosságért elítélt ember anyjának az interjúiból szerkesztette Vajda István. Úgy éreztem, hogy ha ez az anyag eljut egy büntetés-végrehajtási intézetbe, az elítélteknek nemcsak azzal az érzéssel kell találkozniuk, amit a bűncselekmény előtt, közben vagy után éreztek, hanem azzal is, amit a hozzátartozóik, tehát a kint rekedtek megéltek. Akiknek talán még nehezebb. Azt is szerettem volna elérni, hogy a többszörösen hátrányos helyzetű vidékekre is eljusson ez az előadás, ahol magasabb a bűnözési statisztika. Hiszek abban, hogy a színház képes megtanítani a helyes értékrendre. Az előadás után beszélgettünk az elítéltekkel, s egyikük elmondta, hogy nagyon haragudott rám, és szeretett volna kimenni az előadásról, mert rosszul érezte magát. Azt válaszoltam neki, hogy akkor ez az anyag elérte a célját, mert én pont azt szerettem volna, hogy fájjon nekik. Rengeteg levelet is kaptam, és volt olyan elítélt, aki párhuzamot vont az általam játszott Molnárné és a saját anyja között – az anyja javára. De akadt, aki megírta, hogy olyan ajándékot kaptak tőlem, amit sohasem fognak elfelejteni. Mindannyiunk számára érezhető haszna volt annak a délutánnak, amit ott a börtönben együtt töltöttünk.

Még a beszélgetésünk elején mondta, hogy mivel rengeteget játszik, sokszor nehéz az egyeztetés két színház között. Mikor jön el az a pont, amikor képes lesz nemet mondani?

Az, hogy anyagi javak miatt mondjak valamire igent, már régóta nem történik meg. Amikor Kaposvárról eljöttem, több színházba is hívtak, és akkor is tudtam nemet mondani. Televíziós meghívásoknál is csak a számomra is fontos és értékes helyzetekben teszek eleget.

Megnéztem, hogy fenn van-e a Facebook-on, és megtaláltam. De azt is láttam, hogy idén regisztrált. Úgy volt vele, ha eddig nem, akkor most hetvenévesen kipróbálja?

Nem én regisztráltam magam! Én egész életemben nagyon keveset aludtam, mert mindig volt mit csinálnom. Tehát ha nekem jön egy ilyen lehetőség, hogy az interneten rákattanok valamire, akkor én már meg is fogok halni, mert egy olyan életmód jön létre, amiben az egészségre nem marad idő. Nagyon sokáig megvédtem magam ezektől a dolgoktól. De azt is tudtam, hogy lemaradok a többiekhez képest, akik mindent tudnak a világról. Életem egyik legszorosabb barátsága Molnár Piroskához köt, aki kijelentette, hogy elege van abból, hogy egy emailt sem tud velem váltani, és a hetvenedik születésnapomra előre kaptam tőle egy tabletet ajándékba. Ha pedig ilyen ajándékot kapok egy számomra ennyire fontos embertől, akkor azt el kell kezdeni használni. Így keveredtem bele ebbe a helyzetbe. Nemrégiben egyik este már kilenc előtt vége lett az előadásnak, ehhez képest itt ültem az öltözőben, és fél 12-kor kényszerítettem rá magam arra, hogy kikapcsoljam a tabletet. Kegyetlen dolog ez a turkálás az interneten. De ami az egésznek a csattanója, hogy Molnár Piroskával a legelső üdvözlő üzeneten kívül, a mai napig egyetlen emailt sem váltottunk, mert vagy személyesen, vagy telefonon beszélünk egymással.

Szóljon hozzá!

Decemberi AKCIÓ

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

* A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát!

** Étrend-kiegészítő, nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.

Hírlevél feliratkozás

Felhasználási feltételek, adatkezelés »

Aktuális magazinunk

Magazin címlap Megjelent a Szimpatika magazin 2016. decemberi száma!

Ingyenes magazinunkat kérje gyógyszerészétől a Szimpatika emblémával ellátott gyógyszertárakban! A korábbi számokat ide kattintva érheti el

Legutóbbi hozzászólások

A jó szex alapjai: mi kell a nőnek, és mi a férfinak?

A szeretkezés evolúciós és történelmi szempontból elsődlegesen a fajfenntartást szolgálta, de az embereknél ennél sokkal összetettebb ...
emiliánó
tegnap 15:02
Lapos Elemér te teljesen beteg vagy agyilag!Valószínű,hogy csak magadra gondolsz ezért csak csináld magad örökké!!! Orvoshoz sem érdemes ...

Ajakhasadék - nem a világ vége

Kutatók arra keresték a választ, az a jobb, ha tudjuk előre mi vár a kicsire, vagy ha csak szülés után szembesülünk vele?
Tamás
2016. 12. 03. 15:42
Én is így születtem 33 évvel ezelőtt, és én 8 műtéten vagyok túl, sajnos engem ez miatt ki is közösítettek, de végigjártam az élet ...

Gyerekesítés

Egy személygépkocsi vásárlásakor sok szempont alapján döntünk. Milyen a fogyasztása, a teljesítménye, az útfekvése, tetszetős-e a ...
Laca
2016. 12. 02. 19:25
Ez csak duma.

A gyömbér 10 gyógyhatása

A gyömbér egy természetes gyógynövény, amelyet fűszerként világszerte használnak. Több egészségügyi kutatás is bizonyítja, hogy a ...
Saca
2016. 12. 02. 19:22
Olyan mint a mosószer.

„Nem az ő hibájuk...”

Rengeteget hallani gyermekvédelemről, új és új koncepciókról. Azokról kevesebbet, akik naponta ott vannak a vártán, a gyerekek mellett, ...
jola
2016. 11. 28. 14:55
TANÁR, ÚR MINDEN, ELISMERÉSEM, ÖNNEK, ÖNÖKNEK,vANNAK, SOKAN, HÁL ISTENNEK, ÖNHÖZ HASÓNLÓ EMBEREK.

Sok a vashiányos kisbaba

Az egyéves gyerekek fele vas- és D-vitamin-hiányos, ami komoly egészségügyi problémákhoz vezethet – derül ki a 0-3 évesek táplálását ...
jola
2016. 11. 28. 14:49
Szerintem, a bébi ételeket, megfelelő szakemberek, állítják, össze.Ki zártz dolognak, tartom, hogy nem, figyelnek, a vitamin ...

A fülzúgás okai és kezelése

A fülzúgás vagy a fülcsengés sokak életét megkeseríti, mivel visszatérő vagy szűnni nem akaró formában jelentkezik. Csendes ...
Andi
2016. 11. 27. 22:23
Betahistint én is szedem már két hete még eddig semmi de orvos azt mondta 3-4 hónap mire javulás lehet

Online urológus

Az online rendelések hasznáról, hátulütőiről, és a magyar férfiakat érintő problémákról kérdeztük Dr. Kulcsár Dánielt, a soproni ...
zoltán
2016. 11. 24. 00:51
jonapot 32 éves férfi vagyok életemben soha nem volt ijen problémám kiütések jőtek ki a combom kőzt és nem mulik már lassan egy honapja ...

Érelmeszesedés elleni vakcina. Pro és kontra

A szív- és érrendszeri betegségek még mindig a vezető halálokok közé tartoznak. Egy magyar kutató érelmeszesedés elleni vakcináját ...
D Vitamin
2016. 11. 22. 18:56
Én megértem azokat az elkeseredett betegeket, akik mindent, így ezt a vakcinát is megpróbálják. Néha még a "placebohatás" is segíthet. ...

A túlsúly posztatarák kialkulásához vezethet

Az elhízás jelentősen növeli a prosztatarák kialakulásának esélyét és számottevően rontja a már meglévő betegség prognózisát. A ...
D Vitamin
2016. 11. 22. 18:18
A kerékpározásos megállapítással csak részben értek egyet, hiszen túlzásba vitele hererákot okozhat. Én pl. ha bringázok, nem az ülés ...