Bálint Gazda: „Új világ kezdetén állunk”

Szerző: Kalmár András
Kertészmérnökként végzett, de szakmai tevékenysége ennél jóval szélesebb skálán mozgott. Alkalmazták mezőgazdasági tanácsadóként, de volt országgyűlési képviselő is, tévés szereplései után pedig mindenki Bálint gazdája lett. Rendszeresen publikál, kertészeti magazinokat szerkesztett, kötetei több százezer példányban kelnek el, de szívén viseli a hajléktalanok sorsát is. Bálint Györggyel 2015 márciusában beszélgettünk a családi gazdaságok terjedéséről, a génmódosításról és arról is, hogy valóban szebb lesz-e a növény, ha énekelnek neki?

Az elmúlt öt-tíz évben sokan újra felfedezték maguknak a kertészkedést, hangsúlyt kaptak a bioélelmiszerek, az egészségmegőrzés. Minek köszönhető, hogy egyre többen termesztenek saját maguknak gyümölcsöt és nevelnek fűszernövényeket a kertjükben?

Ez nem új keletű dolog, a folyamat harminc-negyven évvel ezelőtt kezdődött. A „Szedd magad” mozgalommal indult el Ausztráliában, ahol a hatalmas szamócaültetvényeket a fogyasztók aratták le – ezt hívták PIO-nak angolul, vagyis „pick your own” módszernek, amellyel megtakaríthatóak a szedés költségei. Később elterjedt az egész világon, így hozzánk is eljutott, bár már itt is voltak ennek hagyományai, hiszen Magyarország alapvetően agrárállam. Európa közepén, kitűnő talaj- és éghajlati viszonyok között élünk, néhány okos beruházással Kánaán lehetne az országból. Egyébként a „saját termésnek” szimbolikus jelentése is van: egy évvel ezelőtt, amikor az Amerikai Egyesült Államok elnöke meglátogatta a pápát, olyan vetőmagokat ajándékozott neki, amelyeket ők a Fehér Ház kertjében termesztenek, főleg zöldségféléket és virágokat. Arra kérte a pápát, hogy a nyári rezidenciáján, Castel Gandolfoban vessék el ezeket, a terményeket pedig osszák el a szegények között. Gyönyörű gondolat, és a hívőkhöz is közelebb hozza az egyházat. Egyébként a világirodalomban számos helyen megjelenik az az elv, hogy egy talpalatnyi termőföld se maradjon megműveletlenül, és termelje meg mindenki a sajátját. Amikor az ember elér egy bizonyos életkort, általában nagyobb érdeklődéssel fordul a természet felé. Például a fiam – aki egyébként egyetemi tanár volt, igaz, ő is agrárterületen dolgozott – mellettem nőtt fel egy állami gazdaságban, és ott hozzá volt szokva ahhoz, hogy ipari méretekben folyik a gazdálkodás – őt nem érdekelte a kistermelés. Aztán amikor Budapest környékén építettek egy családi házat, kért tőlem pár paradicsompalántát, mert ő is szeretett volna egy kis veteményest. Szóval természetes dolog, hogy az emberek efelé fordulnak, és el lehet kezdeni ezt egy ablakba kihelyezett muskátlisládával is: például két muskátli közé egy bazsalikomtövet ültet az ember, így nemcsak szép virágai lesznek, hanem finom fűszernövénye is, amivel a paradicsomos krumplit vagy a salátát is jól lehet ízesíteni. Mint szakembert engem hosszú évek óta foglalkoztat ez a dolog, és meg is próbálok tenni valamit az ügy érdekében – talán nem is egészen eredménytelenül.

A jövő a kis családi gazdaságoké?

Szerencsénk van, mert a magyar természeti viszonyok nagyon sokféle növény megtermelését teszik lehetővé. Sokan vágnak bele a kiskertjükben valamilyen fűszernövény termelésébe, amit aztán értékesítenek a barátoknak, szomszédoknak, esetleg a piacokon. Ismerek olyan termelőt, aki megszervezte a környék kiskertjeiben a kapor termelését, amit aztán biciklivel kiszállított a közeli éttermek konyhájára. Ma már Mercedesszel jár. De ez egy kivételes sikertörténet. Csak hogy szélsőségeket mondjak: például, ha valakinek csak egy nagyon pici kertje van, de mégiscsak meg szeretne belőle élni, azt tanácsolnám neki, hogy szaporítson orchideát. Ehhez elég egy száz négyzetméteres üvegház, és ha valaki szakszerűen és ügyesen csinálja, kereshet is vele.

Azt gondoltam, a paradicsomot vagy a málnát hozza fel példaként. Miért éppen az orchideát említi?

A paradicsomhoz, uborkához, málnához legalább 500 négyzetméteres terület kell, ennél kisebb mennyiséget termelve nem lehet belőle megélni. Az orchideának csekély a tenyészterületigénye, és van is rá kereslet. Visszatérve az előző kérdésre: a zöldségekre, gyümölcsökre, gabonafélékre nagyobb mennyiségben van szükség, mint amennyi a kis gazdaságokban megtermelhető, és ez valóban a nagyüzemek feladata – jellemzően olyan növényekről van szó, amelyekhez kevés emberi munkaerő szükséges. A baj az, hogy a nagyüzemek leszűkítették a választékot: az összes szántóterületünk hetven százalékán csak búzát, kukoricát, napraforgót és repcét termelnek. Ezekkel a növényekkel viszont nem lehet a talaj termékenységét fenntartani, lehetetlenné teszik a vetésforgó alkalmazását, és a talaj termékenysége nem korlátlan! Pedig már a Bibliában is megjelenik, hogy a talajt hét­évenként egyszer hagyni kell pihenni.

De miért éppen ezeket a növényeket termelik ilyen nagy mennyiségben? Ezekre van a legnagyobb szükség?

Mert a felsorolt négy növény kereskedelme és termelése a leggazdaságosabb, kizárólag ezeket a tényezőket figyelembe véve alakították ki a monokultúrát, ez azonban nem fenntartható dolog, és hosszú távon katasztrófához vezet. Ha egy intézmény egyszer megvizsgáltatná, hogyan alakult a termőföld humusztartalma az utóbbi 40-50 évben Magyarországon, szörnyűséges adatok látnának napvilágot: ez az érték ugyanis rendkívüli mértékben csökkent. A talaj tápanyagtartalmát viszonylag könnyen lehet pótolni műtrágyával, talajműveléssel, öntözéssel és más egyéb agrotechnikai módszerekkel, de a humusztartalmat visszapótolni nagyon nehéz, és hosszú időt igénybe vevő folyamat.

Miért annyira fontos a humusz?

A humusz olyan a talaj számára, mint az állatoknak vagy az embereknek a vér, tehát az élet alapja. A humusz a szerves anyagok rendkívül bonyolult összessége, amely lehetővé teszi az olyan alapvető folyamatokat, mint például azt, hogy a növények egyáltalán vizet, nedvességet és tápanyagokat legyenek képesek felvenni, beépíteni a saját testükbe, majd termést hozzanak létre. De ezzel sajnos nagyon keveset foglalkozunk, mert egyelőre meg lehet oldani a dolgot műtrágyával és növényvédő szerekkel.

Ön egyébként mit gondol a műtrágyáról? Valóban árt a természetnek? Csak az lehet igazán bio, ami nem érintkezik mesterséges anyaggal?

A talaj termőképességét fenn lehet tartani műtrágyák segítségével is, sőt, műtrágyák nélkül is, ha vetésforgót alkalmazunk. A magyar gazdák már ötszáz éve tudják, hogy ha lucernát és lóherét termelnek a szarvasmarhák takarmányozására, azok annyi nitrogént gyűjtenek össze a gyökereiken keresztül, amennyit ha beszántanak a földbe és elbomlik, az a következő évben a termés minőségét és mennyiségét is nagyon kedvezően befolyásolja. Ezzel törekszünk leginkább a környezeti, társadalmi és kulturális fenntarthatóságra. De ha nem ez történik, és a búza után vöröshere helyett kukoricát termelnek, az egyszerűen a talaj kizsákmányolása. Meg vagyok róla győződve, hogy a természet és a társadalom, a közgazdaság törvényszerűségei párhuzamosak egymással, és itt is érvényes: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.



Ön vidéken született, az édesapja birtokos volt, de azért nem törvényszerű, hogy valaki ezt a szakmát válassza felnőttként is. Hiszen akár menekülhetett is volna a vidéki élet elől, vagy lehetett volna például állatorvos.

Nekem minden felmenőm a föld megművelésével foglalkozott, és engem már három-négy éves koromban apám kézen fogott, kivitt a búzatáblára és megmutatta, hogy milyen a kalász szerkezete, hogy helyezkednek el benne a magok, és mikor lehet learatni a búzát ahhoz, hogy a legjobb lisztet lehessen belőle csinálni. Ez genetikusan fixált tulajdonság, ami más társadalmi rétegekben, például orvoscsaládokban is gyakori. Nálunk is ez a helyzet: kertészmérnök vagyok, a fiam és az unokám pedig ugyanazon az egyetemen végzett, ahova én jártam. Szóval benne van a génjeinkben, szinte az életünk lényege a természettel való kapcsolat és az aktív lehetőség, hogy tegyünk valamit azért, hogy az emberek jobban éljenek.

Igaz a legenda, hogy szebb lesz és gyorsabban nő a növény, ha énekelnek neki és megsimogatják néha?

Régóta izgat ez a kérdés, de valószínűleg sosem fogok rájönni a válaszra. Ismerve a növények morfológiáját, felépítését tudjuk, hogy a növények nem érezhetnek úgy, mint az ember vagy a kutya, mert nincs idegrendszerük. De az biztos, hogy valamilyen módon ők is éreznek, ha nem is olyan közvetlenül, mint mi. Vannak, akiknek a gondoskodását a növények jobban meghálálják, őket hívják „zöldujjú” embereknek. Például képesek egy apró hajtásból gyönyörű citrombokrot nevelni, pedig ez egy nagyon nehéz és kevés sikert ígérő vállalkozás. Nekem is sok ilyen ismerősöm van, akik ráéreznek a növény igényeire. Ha ezt ki tudja elégíteni az ember, a növény biztosan meghálálja, hogy gondoskodnak róla. Az pedig hatalmas boldogság!

Van kedvenc növénye?

Mindig az a kedvenc növényem, amellyel éppen foglalkozom. De mindig van valami, ami különösen érdekel. Hosszú ideig nagyon kedveltem a fuksziákat – ez egy régi, kertekben és ablakládában termelt dísznövény. Falun nőttem fel, ott mindig ezt nevelték az asszonyok az ablakokban. Nagyon könnyen szaporíthatóak, könnyen lehet keresztezni, nemesíteni őket, változatosak, érdekesek. Mikor fiatalember voltam, mindig úgy láttam, hogy a fukszia virága olyan, mint egy szép menyecske: a színes felsőszoknyája alatt van egy fehér alsószoknyája. A nőkhöz hasonlóan vannak titkai is: egyszer egy amerikai fukszianemesítő azt mondta, ha díjat szeretnék kapni, állítsak elő sárga fuksziát – ugyanis a sárga festékanyag hiányzik a növény génskálájából. Sohasem sikerült, szóval azért vannak határok. Most egyébként épp egy olyan növény érdekel nagyon, amelyet az amerikai és az angol szakirodalom áfonyának nevezett el, de semmi köze nincs a valódi áfonyához. Gooseberry a neve, és Amerikában gyakran készítenek belőle szörpöt, lekvárt, de frissen is kellemes íze van. Az az igazi érdekessége, hogy ennek a növénynek egy őse nálunk gyakori gyomnövény, úgy hívják, hogy fekete ebszőlő, amiről a magyar irodalom úgy tartja, hogy a bogyói kellemetlen gyomorpanaszokat okoznak. Ebből nemesítették ki Amerikában ezt a fogyasztható változatot. Könnyen termeszthető, idén már a mi kis kertünkben is volt egy pár bokor belőle. Gyakran járok előadásokat tartani, ilyenkor szétosztok néhány magot, és megkérek mindenkit, hogy ha megtermett a növény, majd küldjenek egy e-mailt arról, hogy ízlett.

Nem túl veszélyes a tengerentúlról behozott növényekkel kísérletezni, amik aztán túlzottan elszaporodhatnak? Gyakran hallunk a behurcolt növények okozta problémákról, parlagfű, akác, sorolhatnám. Aztán itt van ugye a génmódosítás... Lehet ezt okosan csinálni?

Természetesen szakértelem kell hozzá. Új világ kezdetén vagyunk ebben a tekintetben is. A génmódosítás egyébként egy óriási találmány, Darwin óta nem volt ilyen nagy jelentőségű élettani felfedezés. Hihetetlenül gyorsan terjed, a szakirodalom szerint jelenleg körülbelül kétszázmillió hektár területen termelnek génmódosított növényeket, leginkább szóját, földimogyorót és gyapotot. A gyapotnál például még engem is meglepett az az újítás, hogy egyetlen gén módosításával ki lehet választani a kívánt színt. Tehát a megrendelő egyszerűen megmondhatja a termelőnek, milyen színű gyapotot akar, és ezzel az utólagos festést is megspórolja, ráadásul nem is fog megkopni a ruha színe.

Mindenki a káros hatásokról beszél. Mik a génmódosítás veszélyei?

Sokat beszélünk erről, de valójában mindenki csak találgatja, milyen kockázatai vannak a génmódosításnak. Nyilvánvaló, hogy ha egy fogyasztásra szánt növény génállományába mérgező anyagot ültetnek be, az nagyon veszélyes lehet. De az emberek nem bolondok, inkább igyekeznek minél jobbá tenni a növényeket ennek segítségével, például úgy, hogy olyan gént állítanak elő, amely megóvja a növényt a kártevőktől. Magyarország azon kevés országok közé tartozik, ahol a génmódosított növények vetését tiltja a törvény. Néhány év múlva valószínűleg itt is rájönnek majd arra, hogy külföldön azért tudják olcsóbban adni például a kukoricát a termelők, mert génmódosított növények, és könnyebb belőlük nagy mennyiséget nehezebb körülmények között is megtermelni.

Mi a lényegi különbség a génmódosítás és a nemesítés között?

A génmódosítás a nemesítés legkorszerűbb formája. A növénynemesítés valójában nem egy ősi foglalkozás, legfeljebb annyiban, hogy az őseink valószínűleg már több ezer évvel ezelőtt kiválogatták a legjobb minőségű növényeket, és azoknak a magját vetették el, tehát egy ún. pozitív szelekciót alkalmaztak. Kétszáz évvel ezelőtt Gregor Mendel volt az első, aki két különböző borsófajta keresztezésével egy új fajtát állított elő. Darwin aztán az összes élőlényre kiterjesztette ennek a jelentőségét, aminek az lett a végeredménye, hogy az ember a majomtól származik. Emiatt aztán rengeteg támadásban volt része, sőt, ezek a viták még ma is lezáratlanok, hiszen van, aki szerint istentelen dolog azt állítani, hogy az ember az állattól származik. De én azt gondolom, a génmódosítással meg kell barátkozni, és együtt kell vele élni. Nyilvánvalóan vannak kockázatai, de nem lesz belőle semmi gond, egyszerűen csak hozzáértéssel kell csinálni. Minden emberi tevékenységnek csak akkor van értelme, ha kellő szaktudással párosul.

A mondás szerint: aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Ez Önre fokozottan igaz, hiszen szociálisan nagyon érzékeny, például sokat tett a hajléktalanokért...

Még kisgyerek voltam, amikor az első világháború befejezése után láttam, hogy anyám a népkonyhában segédkezett, és a hadirokkantaknak, árváknak, özvegyeknek ebédet főzött... tehát a szüleim neveltek így. Már nyugdíjas voltam, amikor megkerestek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetői, akik Tarnabodon felvásároltak 25 elhagyott házat, felújították őket, és főleg budapesti nagycsaládos hajléktalanokat telepítettek oda. Arra kértek, segítsek megtanítani az embereknek, hogyan integrálódjanak a falusi környezetbe, hogyan termeljenek takarmányt a háziállatok számára, és miképpen lássák el magukat. Szerencsére eredményesnek bizonyult a program, ma már öt községben foglalkoznak az emberekkel. Ezért a munkámért kapott emléklap kinn van a falamon is, büszke vagyok rá, de a munka nagyon nehezen indult. Emlékszem, az első évben vetőburgonyát osztottunk szét, amivel az lett volna a cél, hogy márciusban elültessék és júliusban a tízszeresét nyerjék ki belőle az emberek. De sokan hazavitték és megfőzték a gyerekeiknek. Nem volt egyszerű megmagyarázni az éhes embereknek, hogy várják meg a termést. De nagy örömmel végeztem, és csinálom most is ezt a karitatív munkát.

Márciusban éled a természet. Ilyenkor a legideálisabb elkezdeni a kerti munkálatokat?

A március olyan, mint a fejlődő embrió a méhben. Aki márciusban megteremti mindazokat az életfeltételeket, amelyek a gyors, erős és egészséges ütemű fejlődéshez szükségesek, az jár a legjobban, az tud eredményesen egy igazi, új életet létrehozni. Ekkor vetjük el a legtöbb zöldségféle magját, ilyenkor kezdjük felnevelni a melegigényes zöldségpalántákat, például a paprikát, a paradicsomot. A gyümölcsfák már szépen virágoznak, de közben védekeznünk kell a korai kártevők ellen is, ezzel megalapozhatjuk a jó gyümölcstermést. Ha valaki ilyenkor szakszerűen metszi meg a szőlőtőkéket, jó minőségű csemegeszőlőt termelhet, amelyből később finom bor lehet – ami ugyancsak nem utolsó dolog, hiszen megszépíti az ember életét. Az egynyári virágok magjának elvetésére is ez a legalkalmasabb időszak, a palántákat pedig kiültethetjük az ablakba, a kertbe, ezzel a környezetünk is megszépül. Nekem például nagyon hiányzik télen, hogy nincs ott az ablakban a virágosláda, és kopár minden. Fontos, hogy kellemesebbé tegyük a környezetünket a növényekkel. Egyébként a gyógyszerészeknek nagy szerepük van a virágkultúra elterjesztésében: a patikák az egyenletes hőmérsékletükkel ideális környezetet biztosítottak a növényeknek. Ezért mindenki szívesen ment be a patikába, mert nemcsak gyógyszert kapott, hanem szép virágokat is. Ez a legfontosabb: vegyük körbe magunkat szép növényekkel, mert ettől a kedvünk is jobb lesz!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!