„A sors jól bánt velem”

2015. 04. 30.
|
A gimnázium után lehetett volna orvos vagy fodrász is, végül mégis a Nemzet Színésze lett. Nevéhez mindenki köt valamilyen emlékezetes szerepet, hangját pedig még a legkisebbek is felismerik, hiszen ő szólalt meg a legendás Hókuszpókként. Számos színházi darabban és filmben is játszott, legutóbb a most futó Kossuthkifli című tévéfilmben, a szakma minden oldalát ismeri. Magával ragadóan mesél az életéről, nem csoda, hogy gyermekei is beleszerettek a színészetbe. Haumann Péterrel 2015 áprilisában beszélgettünk pályája fordulatairól, a fiatal művészek mai helyzetéről és a szerencse hatalmáról.
Vödric Demeterként a Kossuthkifliben
A budapesti Toldy Ferenc Gimnázium legfelső emeletén van egy öntől származó szignó a falon, amit a diákok azóta kabalából mindig megsimogatnak. Meghatározóak voltak a gimnáziumi élmények?

Igen, emlékszem rá, nagyon szerettem oda járni, és valami nyomot akartam hagyni, ugyanúgy, ahogy az ember gyerekként felvési a János-hegyi kilátó oldalába, hogy itt járt. A legemlékezetesebbek talán az ún. Kihívás Napjai voltak, amikor különböző területeken keltünk versenyre a mai napig erősnek számító Eötvös Gimnázium diákjaival. Én már akkor kísérleteztem a versmondással, és szép sikereket értem el a versenyeken.

A gimnázium elvégzése után orvos, színész vagy fodrász szeretett volna lenni. Miért éppen ez a három szakma érdekelte?

Ha belegondolunk, mindhárom szakma arról szól, hogy emberekkel kell foglalkozni – engem ez érdekelt. Egyébként a szüleim fodrászként dolgoztak, számtalanszor írtam a leckét a fodrászüzletben, és olyankor szerettem megfigyelni, hogyan engedik el magukat az emberek a szalonban, és mennyi rejtett dolog derül ki róluk. Azt hiszem, orvosként is jól teljesítettem volna, bár nem voltam annyira jó matematikából és fizikából, hogy felvegyenek. Apám mindig azt mondta, hogy álljak több lábon, mert nem lehet tudni, miből tudok majd megélni.

A szülei mit szóltak hozzá, hogy végül színész lett? Megnézték az előadásait?

Nem volt jellemző, anyám otthonülő típus volt, de az első nagy sikeremet, az Arturo Uit apám megnézte. Őt egyébként is jobban érdekelte a színházi életem, mert a fiatalkori vágya az volt, hogy színész legyen. Még színiiskolába is járt, de aztán anyagi okokból fel kellett vele hagynia.

Vagyis számára egy kicsit beteljesülés volt, hogy önből színész lett?

Az Arturo Ui sikere után elővett egy titokzatos ládát, amiben azoknak a régi színházi előadásoknak a plakátjait őrizte, amikben ő maga is játszott, kisebb szerepeket. Addig nem akarta nekem megmutatni, amíg egészen biztos nem lett abban, hogy vihetem még valamire színészként.

Végül is az orvoslásból is maradt valami, hiszen a jó színész gyógyítani is tud...

Ha jó pillanatban, jól szólnak egy emberhez, az valóban gyógyít. Például egyszer előadtam Szókratész védőbeszédét egy nevelőintézetben, ahova pedagógiai szándékkal hívták meg az előadást: kíváncsiak voltak, hogyan reagálnak rá ezek a „megátalkodottak”. Bárki szabadon kimehetett, de a negyven gyerekből csak ketten távoztak. Végig hatalmas figyelemben volt részem, utána pedig úgy gyűltek körém, mintha én lennék a Mikulás. Biztos vagyok benne, hogy akkor ott valami jó dolog történt velük. Nagy trófeának számít az én mesterségemben, hogy sikerült ezeket a fiatalokat megfogni az előadással. De ehhez nagyon fontos a hitelesség és a kisugárzás, mert a színész akkor is üzen valamit, ha meg sem szólal, csak áll a színpadon.

Szókratész védőbeszéde
Később volt még része hasonló élményben?

Egyszer meghívtak a Széchenyi Akadémiára, hogy adjam elő ugyanezt a darabot. Izgatott voltam, hogy ennyi nagy tudású ember előtt kell fellépnem. De nem volt miért, mert a hallgatóság figyelmetlen volt, sokan el is bóbiskoltak, a nők a drága ékszereiket csörgették, és én ezt kudarcként éltem meg. Tíz nappal később Komlón bányászoknak adtam elő ugyanezt a darabot. Itt sem számítottam túl nagy figyelemre, de tévedtem. Sokkal érdeklődőbb volt a közönség, mint az Akadémián. Az előadás végén odajött hozzám egy férfi, beszélgettünk, és ő folyamatosan művész úrnak szólított. Én pedig elkezdtem bányász úrnak hívni, mire ő meghökkent: miért hívom úrnak? Azt mondtam, azért, mert van egy olyan érzésem, hogy az ő társadalmi hasznossága nagyobb, mint az enyém, hiszen az általa felhozott szénből be lehet fűteni az óvodában, a gépek működnek, a vonat elindul Nagykanizsára. Erre azt válaszolta, hogy ők itt mindannyian nagyon jól érezték magukat, és ha ma otthon sikerül megsimogatnia a feleségét, akkor higgyem el, hogy én is hasznos tagja vagyok a társadalomnak.

Régóta játssza ezt a darabot?

Kisebb-nagyobb megszakításokkal negyvennégy éve. Ez volt a 25. Színház nyitódarabja, Gyurkó László, a színház akkori igazgatója Dubrovnikban, egy piactéren látta ezt az előadást először. Megdöbbentette, hogy valaki hetven percen keresztül képes lekötni az egész piactér figyelmét. Azt mondta, ez lesz a 25. Színház első darabja... Annak a színháznak, aminek akkor még nem hogy helye, de pecsétje sem volt.

De hogyan került kapcsolatba az alakuló színházzal, és miért éppen ön kapta a szerepet?

Akkoriban a Pécsi Színházban játszottam, ami Illyés Gyula Tiszták című darabját szánta a dunántúli színházak fesztiváljára, Kaposvárra. De végül technikai okokból nem ez került a rendezvényre, hanem Brecht Arturo Ui című darabja, amiben én is játszottam. Ez olyan fordulópont volt, ami hatalmas változásokat hozott a szakmai életemben. Nagyon jó darab volt, amiben én is nagyon jól működtem. Pont ebben látott meg Gyurkó László, és kijelentette, hogy kellek neki. Mivel nem volt még bélyegzője, a szerződésemet krumpliból faragott pecséttel erősítette meg. De végül csak két évig voltam a társulat tagja, aztán eljöttem. Később Ádám Ottó ajánlott szerződést a Madáchba, de csak azzal a feltétellel, ha előtte eltöltök egy évet a József Attila Színházban is. Így is történt. Szóval ilyen dolgokon múlhat egy színész élete, sorsa. Ha akkor nem ez a darab kerül a fesztiválra, Gyurkó László sosem lát meg, nem szerződtet, és így tovább...

Hisz a szerencsében, a fátumban?

Persze, rengeteg szerencse kell. Nagyon sok tehetség kallódik a pályánkon, akikre még nem figyeltek fel. De emlékszem, a marxi filozófia azt tanította, hogy a szerencse egyszerűen csak a szükségszerű egyik megnyilvánulási formája. Azt hiszem, aki nagy hálót terít a világra, annak egyszer biztosan fennakad benne egy halacska.

Mit gondol, könnyebb dolga van manapság a fiatal színészeknek? Hisz a médiának köszönhetően könnyebben tudnak ismertté válni.

Nemrég megnéztem Boris Vian Tajtékos napok című darabját a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán, és meg kellett állapítanom, hogy a mostani fiatalok játéka nagyon színvonalas, és többet tudnak, mint amit mi tudtunk annak idején. Sok a lehetőség, de épp az a baj, hogy a televízióból ömlik minden, nehéz kitűnni. Régen kevesebb tévéfilmet forgattak, de azokat gondosan előkészítették. A rendező tervei alapján, színházszerűen adtuk elő a történetet, előtte pedig három hétig próbáltunk kamerák nélkül. Ma már egyszerűen nem mutatják meg a nagy tehetségeket a világnak, és nem törődnek az ifjúsággal, legfeljebb egy-két öreg cserkész tanít néhány gyereket. Ahogyan azzal sem törődnek, hogy a színházi előadásokat közvetítse a televízió – ilyen már nincs, mert nem lehet közben reklámot leadni, csak terheli a műsoridőt, nem hoz hasznot. Nem kívánom vissza a régi időket, de tény, hogy ezen a téren sokkal gondosabban jártak el, mint manapság.

Régen a technológia miatt is nagyobb előkészítést kívánt egy-egy forgatás, de vajon miért készültek jobb minőségű, jelentősebb filmek annak idején, olyanok, amiknek a mondatait a mai napig idézzük?

Azért manapság is készülnek jó filmek, időnként nagyot kaszálnak a magyar alkotások a nemzetközi bemutatókon. De nincs elegendő pénz a filmgyártásra. Ha egy film nem éri el a 120-130 ezres nézőszámot, akkor nem tudja önmagát kifizetni, és aki belefektette a pénzét, el is veszti. De talán most elindult valami változás a házi filmgyártás mechanizmusában... Történjen már valami velünk, ne csak a gyenge minőségű amerikai filmeket nézzük! Ezért is örülök, hogy elkészült a Kossuthkifli című tévéfilm, amit márciusban mutattak be. Egy film értékét pedig nem lehet tisztán azon lemérni, hogy mekkora anyagi hasznot hoz.

„A mi osztályunk" című darabban
Erről eszembe jutott Bereményi Géza Turné című filmje, ami tulajdonképpen egy hakni története. Mennyire valós az a kép, amit ez a film a színészek életéről mutat?

Annyira valós, hogy az alaptörténet velem esett meg, ezt később Schütz Ila férje, Török Tamás mesélte el Bereményinek. Persze hála istennek nem halállal végződött, hiszen akkor most nem beszélgetnénk. Egy forró nyári napon haknizni indultunk – de nagyon komolyan vettük! Tudtuk, hogy el kell adnunk magunkat, hogy a következő évben is visszahívjanak, ezért nem engedtünk magunknak egy percnyi lazulást sem. Négy előadásunk volt aznap, de a harmadik helyszínen, Nagyszénáson elfogyott minden ivóvizünk és üdítőnk. Én viszont majd’ meghaltam a hőségben, ezért ittam egy csapból, ami már ki tudja, mióta nem volt kinyitva. Fél óra múlva meg is lett a következménye: olyan tüneteket produkáltam, mint akinek infarktusa van. Balázsovits Lajos száguldott velem a következő előadás helyszínére, Gyulára, ahol este tíz helyett végül negyed egykor kezdtünk, de a közönség kivárta, míg jobban lettem.

Volt olyasmi az életében, amit mindig is szeretett volna megcsinálni, de valahogy nem jött össze?

A sors jól bánt velem, a szerepek maguktól találtak meg. Nem is volt soha hiányérzetem, de ez nem meglepő, hiszen amíg akár csak egy kis szerepet is kell megoldani, addig az leköti az ember figyelmét. Amikor az utóbbi időben már nem játszottam annyi darabban, mint régen, elkezdtem „házalni” olyan előadásokkal, mint például a Hosszú út az éjszakába, a Haláltánc vagy a Naplemente előtt. Aztán egy alkalommal megcsináltam a XX. századi drámairodalom egyik legjobb darabját, Az ügynök halálát Miskolcon. Nem tudom, kirobbanó előadás volt-e, de az biztos, hogy jól sikerült este volt.

A rendezők gyakran osztottak önre komikus szerepeket, de a felsorolt darabok mind drámák vagy tragédiák. Másnak gondolják az emberek, mint amilyen valójában a személyisége, vagy van egyfajta kettősség önben?

Nem, egyszerűen csak ugyanaz a feladat minden esetben. Mindegyik műfajt komolyan kell venni, a színésznek tudnia kell, hogyan építsen fel egy jelenetet úgy, hogy minden pontosan a helyére kerüljön. Nem számít, hogy egy kabaréjelenet csattanójáról vagy a drámai folyamat végkifejletéről van-e szó, a színész ugyanazokon a folyamatokon megy keresztül. De ha kihagyja ezeket a lépéseket, ne számítson nagy érdeklődésre a közönség részéről. Egy színész tehetsége ott dől el igazán, hogy ezt a folyamatot hogyan járja végig.

Mennyi energiát emészt fel az olyan hihetetlen mennyiségű szöveg megtanulása, mint amilyen Szókratész védőbeszéde?

Nekem már nem kell annyira sok szöveget megjegyeznem. Vannak olyan fiatal színészek, akik egyszerre tíz-tizenkét darabban játszanak, ezt a kérdést nekik kellene feltenni. Maga a szövegtanulás egyébként egy elkerülhetetlen, kínzó, pocsék dolog. Egyedül, éjszaka szoktam tanulni, mert sajnálom rá az időt napközben. De így is 10-15 perc, mire megteremtem azt a békét a lelkemben, hogy most nem szabad semmi mással foglalkozni, csak koncentrálni a szövegre. A felületes tanulás nem sokat ér. Legszívesebben elmondanám minden gyereknek, hogy sokkal hamarabb a lecke végére ér, és meg is tanulja az anyagot, ha megteremti magának azt a helyzetet, hogy minden mást kizár: nincs se ablakon kinézés, se vízivás. Nincs mese, a szöveget meg kell tanulni, és csak így nem lesz szenvedés a tanulás.

Apropó, gyerekek: mennyire örült, hogy a három gyermeke közül ketten, Petra és Máté beleszerettek a színészetbe?

Ha épp nem volt, aki vigyázzon rájuk, gyakran bevittem őket magammal a próbákra, sok időt töltöttek a színházban. Mátéval egyébként nagyon sok közös, számomra kedves emlékem van: egyszer úgy alakult, hogy nekem az Operettszínházban volt előadásom, ő pedig megkapta Gavroche szerepét a Nyomorultakban. A Broadway két oldalán játszottunk, és mivel a két előadás közel egy időben ért véget, utána együtt mentünk haza. Ez hihetetlenül jó érzéssel töltött el. Megkérdeztem tőle, ahogy mentünk hazafelé az Erzsébet hídon, hogy még este tizenegykor is színész akar-e lenni? Ő pedig azt válaszolta, hogy persze, különben hogy látná a kivilágított Gellért-szobrot és a vízesést? Egy másik alkalommal, amikor még csak kilenc éves volt, megbeszéltük, hogy az előadása után átjön hozzám, és együtt megyünk haza. De nem jött, én pedig nem tudtam hol van. Átmentem érte a másik színházba, de amikor az öltözőben sem találtam, kétségbe estem. Végül a színpadon találtam meg. Ült középen és nézte, ahogy bontják a díszletet. Mikor finoman megkérdeztem tőle, miért nézi az üres színpadot, azt válaszolta: nincs csodálatosabb, mint az üres tér – abban mindent lehet. Ekkor már láttam, hogy itt nagy a baj...

Fotó: Szász Marcell
Hogyan szokott kikapcsolódni, feltöltődni?

Régebben sokat bicikliztem, de most már van egy kis baj a térdemmel, és nem esik jól hegynek felfelé tekerni. Szeretem az erdőt járni, erre egy alibim is van: negyven éve vadászom. Ma már csak ürügyként viszem magammal a fegyvert, békén hagyom az életet, de az ember teljesen másként jár az erdőben, ha valamilyen céllal van ott. Jobban figyel, más a szaglása, a hallása, mintha csak úgy sétálna. Persze gyakran kirándulunk az unokáimmal is, főleg, ha Balatonon vagyunk: Palóznak környéke, a Koloska-völgy és Füred sosem maradhat ki.

Az unokák megismerik a hangját, amikor a Hupikék törpikéket nézik?

Persze, a nagyobbik unokám, Rozi már tudja. Bella, aki még csak három éves, először nem értette, hogy lehet, hogy a hangom a dobozból szól, lehetett látni az arcán, hogy gyanakszik. De most már magától értetődő a dolog, és egyre többször követelik a mesét. A televízió is újra adja, ez pedig azért jó a magamfajta idősödő színésznek, mert az ilyen filmek még ébren tartják a nevét.

Bodrogi Gyulát gyakran felismerték a gyerekek Süsüként. Önnel előfordult hasonló eset?

Sokszor látom a gyerekeken, hogy beazonosítanak hang alapján. Egyszer a Vígszínház előtt elsétált egy apuka a kisfiával, aki megismert. Oda akart jönni hozzám, de az apuka rászólt és továbbhúzta. Mikor megfordultam, a kisfiú még mindig teljesen elvarázsolva nézett, én meg ezen elnevettem magam. Megkérdeztem tőle, szeretne-e pár mondatot hallani Hókuszpóktól. Akkor már az apuka se húzta tovább, én pedig elmondtam neki azt a versikét, amit én költöttem a meséhez, de eredetileg nincs benne. Felemelő érzés volt látni azt a mosolyt és boldogságot a kisfiú arcán.

Miben láthatja mostanában a közönség?

Most épp a már említett Kossuthkifli című hatrészes sorozatban, amit Rudolf Péter rendezett. Folyamatosan jelen vagyok benne, mert én alakítom Vödric Demetert, a Kossuthkiflit kitaláló cukrászmestert. A történet az 1848-49-es forradalom alatt játszódik, a cukrász lányát megszöktetik, ő pedig a keresésére indul. Miközben fenn egy szent ügyért folyik a harc, azért az alsóbb rétegekben nem áll meg az élet. Valójában az egész egy road movie, amiben sok speciális effektet használtak, ezért nagyon látványos.

Színházi bemutató is várható áprilisban?

A Katona József Színházban április 25-26-án mutatjuk be a Faust első és második részét, új fordításban, Schilling Árpád rendezésében. Faustot Máté Gábor, Mephistot Kulka János alakítja, én pedig egy ellenzéki képviselőt játszom benne. Nagy az izgalom, mert olyan a szöveg, amit ha olvas az ember, gyakran megáll, hogy átgondolja az előző két sort. Ha megfejti őket, az nagy boldogság, de vajon mit csinál majd a néző, aki nem hallgathatja vissza újra? Szóval komoly feladat ezt úgy megjeleníteni, hogy érthetővé váljon és az értelmezése is megfelelő legyen, de biztos vagyok benne, hogy Schilling Árpád kihozza belőle a maximumot.

Szóljon hozzá!

Júniusi AKCIÓ

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

* A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát!

** Étrend-kiegészítő, nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.

Hírlevél feliratkozás

Felhasználási feltételek, adatkezelés »

Aktuális magazinunk

Magazin címlap Megjelent a Szimpatika magazin 2017. júniusi száma!

Ingyenes magazinunkat kérje gyógyszerészétől a Szimpatika emblémával ellátott gyógyszertárakban! A korábbi számokat ide kattintva érheti el

Legutóbbi hozzászólások

Érelmeszesedés elleni vakcina. Pro és kontra

A szív- és érrendszeri betegségek még mindig a vezető halálokok közé tartoznak. Egy magyar kutató érelmeszesedés elleni vakcináját ...
milan
2017. 06. 27. 23:46
Megbízható hitel ajánlat !!! Itt van egy lehetőség a pénzügyi problémákkal küszködők és azok számára, akik Pénzügyi ...

Palya Bea: Csak azt szabad csinálni, ami igaz és őszinte

Hogyan segít a félelmek legyőzésében a zene? Mit jelent egy népdal egy kamasznak? Miért fontos mozgásban tartani az életünket? Ezekeről, ...
Gyönös Károly
2017. 06. 26. 14:49
Nagyon birom a Palya Beát. Igazi nagy sztárnak fogja magát kinőni.

A fülzúgás okai és kezelése

A fülzúgás vagy a fülcsengés sokak életét megkeseríti, mivel visszatérő vagy szűnni nem akaró formában jelentkezik. Csendes ...
milan chris
2017. 06. 25. 21:51
Megbízható hitel ajánlat !!! Itt van egy lehetőség a pénzügyi problémákkal küszködők és azok számára, akik Pénzügyi ...

Apaszemmel: Kölcsön-gyerek

Amikor ezt a családi rovatot elkezdtük, az volt a laptulajdonosok kérése, hogy írjunk a mindennapjainkról. Legtöbbször így is teszünk, és ...
MARTHA MARQUEZ
2017. 06. 24. 00:08
Hello, kölcsönt keres? Ön a megfelelő helyen van. Képesek vagyunk arra, hogy kölcsönöket nyújtsunk vállalkozásának kibővítéséhez, ...

A nyugalom és az egyenletes súlycsökkenés szere

Keleten évszázadokig a zöld teát használták nyugtató, testsúlyszabályozó és gyógyhatása miatt, ugyanis levelében megtalálható egy ...
Jenei Istvánné
2017. 06. 14. 20:00
Kipróbáltam az L-theanint, nagyon jó hatású az alvásomra.

Mikor és hogyan érdemes inhalálni?

Ismét itt a tél, a gyakori alsó és felső légúti megbetegedések időszaka. Szakértőnk, Dr. Hidvégi Edit PhD gyermek- és felnőtt ...
Sövegjártó Gábor
2017. 06. 10. 18:46
az inhalátort természetesen lehet használni a copd re söt ajánlatos én berudál cseppet használok és általába segit

Gyakran elsírod magad? Megmondjuk, miért.

Életünk része a sírás és a nevetés. Az emberek között vannak sírósabbak, vannak nevetősebbek, így hát alighanem egyéniség kérdése ...
balicsaba
2017. 06. 05. 06:48
Balicsaba vagyok szegedröl,van egy kis problémám amivel önökhöz fordulok, van amikor birom egy pár napig rendesen, van amikor esténként rám ...

Eper – a tavasz kincse

A tavasz és a közelgő nyár első igazi jele, hogy megjelenik a piacokon a friss, illatos eper. Nemcsak nagyon finom, de az egészségünkre is ...
Manka
2017. 05. 23. 10:39
Remélem nem tette tönkre a termést az időjárás.. "szedd magad" földön szoktunk pár kilót szedni, lekvárnak, dzsemnek. Ha vacak a termés, ...

Felfázás vagy valami egészen más?

Nők millióinak okoz napi szinten komoly problémákat a felfázás – legalábbis így nevezzük közkeletű elnevezéssel azokat a tipikus ...
Mr. T.
2017. 05. 22. 21:35
Tőzegáfonya kapszula. Páromnak bejött régóta rendszeresen alkalmazza, amikor kell. Elvileg nem engedi a hólyag és a húgycső falán ...

A kalcium-magnézium egyensúly hatása az egészségre

Szervezetünk a kalciumot megfelelő mennyiségű magnézium hiányában nem képes optimálisan felhasználni. A magnézium és a kalcium az érem ...
Kori
2017. 05. 21. 11:11
Nem értem ha még százalékosan se írják le, hogy kb mi a helyes akkor minek ez a cikk ? :/