Tanulok élni

Szerző: Küttel Dávid
Az életem gyökeresen megváltozott. Ez egy nagyon közhelyes mondat így leírva, de tényleg megváltozott. És nem csak a lakcímkártyám lett vadonatúj, hanem egy csomó – látszólag apró – részlete az életemnek.

Vonattal járok dolgozni. Na, bumm. Azok, akik hozzám hasonlóan vasúton jutnak el a munkahelyükre, ezen nem csodálkoznak, de akik 10-20 éve nem vonatoztak, azok úgy néznek rám, mint valami furcsa lényre. Pedig negyvenhat kilométert utazom minden reggel és este egy légkondicionált vagonban, ami fél óránként jár reggeltől este 11-ig és a menetidő 30 perc!

A költözés óta megcsináltuk a konyhabútort, összeraktunk egy elég nagy gardróbot, felszereltem a fürdőkbe az összes törülközőtartót, az előszobába pedig 8x2 láb összes lábbelijének tárolására alkalmas cipőtároló rendszert.  Tudom, ez a tisztelt olvasónak elsőre bagatellnek tűnik, de egy ekkora családban ez nem átlagos tároló felületet jelent, ezáltal ez sokkal több polc és sokkal több csavar becsavarását jelentette. Nem végeztem pontos számításokat, de több ezret hajtottunk be a fiúkkal. Az elmúlt időszakban lett egy új barátom, akinek a márkáját ugyan nem írhatom le, de foglalkozását tekintve akkus csavarhúzó. Soha nem örültem ennyire még szerszámnak, de talán találmánynak sem.

Az életminőségem viszont egy új dimenzióba lépett, persze pozitív irányban. Van egy saját, 150 cm széles, 60 cm mély és 2 méter magas szekrényem, amibe csak és kizárólag én pakolok. Fiókokkal, akasztós résszel az ingeknek, kispolcokkal és övtartóval… leírhatatlan érzés. Reggel félhomályban is megtalálok mindent és nem felemás zokniban megyek dolgozni! Akinek van felesége és minimum egy lánya és évek óta csak nekik van külön szekrényük, apa cuccainak pedig egy-egy fiók, illetve egy polcrész jut csak itt-ott a lakás különböző pontjain, az megérti, miért emeltem ezt ki.

És még nincs vége! Túl a privát szekrényen, egy tucatnyi újdonság köszöntött be az életembe. Megvettem életem első kukáját, amivel hazaérve nagyobb sikert arattam a 7 éves fiamnál, mint bármilyen játékkal valaha. Minden hétfőn közösen húzzuk ki a ház elé és miután kiürítették, közösen toljuk vissza a kertbe. Beruháztam egy talicskára, amit a szomszédom is megcsodált, de a legfontosabb, hogy vettem egy sövénynyírót. Na, az maga a csoda! Minden férfinak kell egy sövénynyíró, mert így teljes az ember élete. Persze az első alkalommal tönkretettem majdnem egy bokrot, de szerencsére a fent említett Jani bácsi megmentette szerencsétlen növényt.

Szóval tanulok élni és egyre jobban megy. Azt állítják a gyerekek, hogy többet vagyok otthon, pedig ugyanannyit dolgozom, mint eddig, csak amikor otthon vagyok, akkor valóban vagyok.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!