Tanulok élni
Vonattal járok dolgozni. Na, bumm. Azok, akik hozzám hasonlóan vasúton jutnak el a munkahelyükre, ezen nem csodálkoznak, de akik 10-20 éve nem vonatoztak, azok úgy néznek rám, mint valami furcsa lényre. Pedig negyvenhat kilométert utazom minden reggel és este egy légkondicionált vagonban, ami fél óránként jár reggeltől este 11-ig és a menetidő 30 perc!
A költözés óta megcsináltuk a konyhabútort, összeraktunk egy elég nagy gardróbot, felszereltem a fürdőkbe az összes törülközőtartót, az előszobába pedig 8x2 láb összes lábbelijének tárolására alkalmas cipőtároló rendszert. Tudom, ez a tisztelt olvasónak elsőre bagatellnek tűnik, de egy ekkora családban ez nem átlagos tároló felületet jelent, ezáltal ez sokkal több polc és sokkal több csavar becsavarását jelentette. Nem végeztem pontos számításokat, de több ezret hajtottunk be a fiúkkal. Az elmúlt időszakban lett egy új barátom, akinek a márkáját ugyan nem írhatom le, de foglalkozását tekintve akkus csavarhúzó. Soha nem örültem ennyire még szerszámnak, de talán találmánynak sem.
Az életminőségem viszont egy új dimenzióba lépett, persze pozitív irányban. Van egy saját, 150 cm széles, 60 cm mély és 2 méter magas szekrényem, amibe csak és kizárólag én pakolok. Fiókokkal, akasztós résszel az ingeknek, kispolcokkal és övtartóval… leírhatatlan érzés. Reggel félhomályban is megtalálok mindent és nem felemás zokniban megyek dolgozni! Akinek van felesége és minimum egy lánya és évek óta csak nekik van külön szekrényük, apa cuccainak pedig egy-egy fiók, illetve egy polcrész jut csak itt-ott a lakás különböző pontjain, az megérti, miért emeltem ezt ki.
És még nincs vége! Túl a privát szekrényen, egy tucatnyi újdonság köszöntött be az életembe. Megvettem életem első kukáját, amivel hazaérve nagyobb sikert arattam a 7 éves fiamnál, mint bármilyen játékkal valaha. Minden hétfőn közösen húzzuk ki a ház elé és miután kiürítették, közösen toljuk vissza a kertbe. Beruháztam egy talicskára, amit a szomszédom is megcsodált, de a legfontosabb, hogy vettem egy sövénynyírót. Na, az maga a csoda! Minden férfinak kell egy sövénynyíró, mert így teljes az ember élete. Persze az első alkalommal tönkretettem majdnem egy bokrot, de szerencsére a fent említett Jani bácsi megmentette szerencsétlen növényt.
Szóval tanulok élni és egyre jobban megy. Azt állítják a gyerekek, hogy többet vagyok otthon, pedig ugyanannyit dolgozom, mint eddig, csak amikor otthon vagyok, akkor valóban vagyok.A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Virtuális valóság technika segíti a gyermeksebészek munkáját
- Nőként kisebb eséllyel kapunk segítséget?
- A bőrfiatalítás aranyszabálya az életkornak megfelelő arcápoló
- Van-e összefüggés a pikkelysömörös tünetek és az étrendünk között?
- A tapintás segíti az önfelismerést
- Mit súg a bőrünk? - Bőrtünetek melyek cukorbetegségről árulkodnak
- A gerincproblémák minden korosztályt érintenek
- Nem a korral jár - Szívelégtelenség gyerekeknél
- Amit a D-vitaminról eddig tudunk
- Civilizációs betegség lett a kusza fogazat
- Miért fontos a gyermekközpontú válás?
- Természetes nyugtatók - nem csak szorongásra
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!