A hazugság gyorsabban terjed a valóságnál

A konspirációelméletek korát éljük, ám míg azt bárki szabadon hiheti mások sérelme nélkül, hogy az amerikaiak nem jártak a Holdon, a Földet álruhás gyíkemberek uralják, az utasszállító repülőgépek pedig vegyszerekkel permeteznek bennünket odafentről, addig a védőoltás-ellenes megmozdulások túlmennek a puszta ostobaságon, hiszen konkrétan veszélyeztetnek másokat is azok, akik ellenállnak a kötelező oltásnak. Ferenci Tamás biostatisztikussal, az oltási témakör elismert szakértőjével beszélgettünk.

Létezik-e valamilyen adat arról, mennyivel csökkent az átoltottság az utóbbi években az oltásellenes nézetek terjedése következtében, illetve hogy ennek milyen hatása lehet?

Korábban is előfordult már olyan, hogy visszaesett az átoltottság valamely oltásból, tipikusan konkrét – jellemzően alaptalan – botrányok kapcsán, például a ’70-es és ’80-as években Nyugat-Európában, illetve Japánban a szamárköhögés elleni oltás, vagy a ’90-es évek második felében, a 2000-es évek elején Angliában az MMR-oltás esetében. Ezek igen elszomorító példák, hiszen a grafikonok mögött gyermekek megbetegedései, szenvedése, fájdalma, rosszabb esetben maradandó megnyomorodása áll. De létezett ellenállási hullám a kötelező védőoltások első bevezetésekor is, hiszen akkor még nem tudták az emberek, működik-e ez az egész, illetve milyen mellékhatásokkal jár. Aztán ahogy egyre inkább világossá vált mindenki számára, hogy az elképzelés biztonságosan működik, és érdemes oltatni, úgy tűnt el ez az ellenállás. A XX. század második felében viszont újfajta bizalmatlanság jelent meg, mivel eltűntek az emlékek a szóban forgó betegségek okozta pusztításokról. Ma már az egyik jelentős ok a megkérdőjelezők részéről épp az, hogy nem tudják, milyen volt a védőoltások nélküli világ, és tankönyvi, nemlétező betegségeknek tekintik például a diftériát vagy a járványos gyermekbénulást. Sajnos a betegségeket ez nem érdekli, de talán jobb lenne nem megvárni, amíg tragédia ébreszti rá az embereket arra, hogy a fentivel szemben mi a valóság. Statisztika egyébként arról van, aki nyíltan megtagadja a védőoltást, hiszen ezt hatósági eljárás követi. Aki ezt titokban teszi, arról értelemszerűen nincs pontos kimutatás, de egyéni benyomásom szerint ez szinte elhanyagolható. Összességében azt mondhatom, Magyarországon kiváló, legkevesebb 97-98 százalékos az átoltottság a legtöbb kötelező védőoltásból, és a maradék 2-3 százalék sem mind olyan, aki megtagadja az oltást.

Hanem?

Nem lehet mindenkit beoltani, és ez a védőoltás-ellenességtől teljesen független. Bizonyos oltások csak adott életkorban adhatók be, korábban nem, és olyan emberek is vannak, akik terhesség, betegség vagy épp gyógyszerszedés miatt nem olthatók. Tehát az érintetteknél ez nem egyéni „hepp”, mert olvasták a Facebookon, hogy a védőoltás a gyógyszeripari lobbi átverése, hanem konkrét orvosi okból maradt el náluk az oltás. Viszont őket is meg tudjuk védeni, ha a többiek elég nagy arányban átoltottak, hiszen így nem kell járványoktól tartanunk – ez az úgynevezett nyájimmunitás. Az oltást megtagadók aránya tehát szerencsére még ennél a 2-3 százaléknál is kisebb.

Ezt megnyugtató hallani, mert az internetes kommentek alapján nem így tűnik.

Idővel rájöttem, hogy e hozzászólások nagyobbik része egy rendkívül aktív, de igen kis létszámú védőoltás-ellenes körtől érkezik. Ami érthető is, hiszen senki sem fog tucatjával kommentelni arról, hogy beoltották a gyerekét, és nem történt vele semmi… Tehát az internetes kép egyáltalán nem reprezentatív. Én is látok rengeteg ostobaságot, de – szerencsére – nem ez tükrözi az ország általános helyzetét.

Akkor miért tudnak mégis kanyarójárványok kitörni például az Egyesült Államokban?

Azért, mert nagyon jellemző, hogy az oltást megtagadók nem egyenletesen oszlanak meg az országon belül, hanem térben koncentrálódnak, például bizonyos iskolákban. Egyébként nem is kell Amerikáig elmenni, a kanyaró Ausztriában, Németországban, Svájcban is komoly járványokat okoz. Franciaországban pár éve 15 ezren betegedtek meg egy járványban, hat halálozással. Csak a nagyságrendek végett: nálunk ugyanabban az évben két megbetegedést regisztráltak…

Mivel lehet meggyőzni azokat, akiknek ez nem elég?

Úgy gondolom, mindenkinek örülnie kell, ha mód van rá, hogy a gyermekeinket biztonsággal meg tudjuk védeni egy betegséggel szemben. A kötelező jelleg már bonyolultabb kérdés. Csak megfelelően és folyamatosan megindokolt, felülvizsgált esetben lehet és szabad kötelezővé tenni egy egészségügyi technológiát. Néha ennek is helye van, de akkor is óvatosan kell alkalmazni, mert ellenérzéseket is kelt. Ennek sok oka van: az orvostudománnyal szembeni általános bizalomvesztés éppúgy ezek közé tartozik, mint az, hogy zsigerből elutasítjuk, ha az állam valamit ránk kényszerít. Véleményem szerint elsősorban arra kell apellálni, hogy meggyőzzük az embereket: ezek az oltások hasznosak. A ma Magyarországon kötelező oltások létjogosultságát a védőoltás-ellenesek kivételével nem nagyon szokták vitatni. Talán csak két kivétel említhető. Az egyik a BCG – itt sem arról van szó, hogy a gyermekkori TBC nem súlyos, hanem hogy örvendetesen javul a helyzet a szociális és higiéniai állapotok terén, így egyre kisebb a gyerekek kockázata. Ez az oltás akár már néhány éven belül is elhagyható. A másik a pneumococcus elleni védőoltás, utóbbi kapcsán én magam sem tudom, jó ötlet volt-e kötelezővé tenni. Az internet ilyen szempontból kétélű fegyver: soha korábban nem volt még mód arra, hogy ennyire hatékonyan, gyorsan, illusztrálva, szívhezszólóan lehessen marhaságokat terjeszteni, mint manapság. De az érem másik oldala, hogy a valós információkhoz való hozzáférés sem volt soha ennyire egyszerű. Tulajdonképpen minden, ami innentől történik, pszichológia: a hazugságok, riogatások tízszer gyorsabban terjednek a valós információknál. Az ijesztő, érzelmeinket felkavaró dolgokat végiggondolatlanul, ellenőrzés nélkül küldözgetjük tovább, hiszen a valóság leírása sokszor unalmas, bonyolult és persze hosszú, nem veszi fel a versenyt a rémhírekkel. Noha emiatt versenyhátrányban vagyunk, én hiszem, hogy így is meg kell próbálni elérhetővé tenni a valós információkat, méghozzá érthető formában, ezzel tudunk a gyermekek egészségéért tenni.

„A védoltás-ellenességgel feltétlenül foglalkozni kell, de szó sincs arról, hogy az oltások iránti általános bizalom megingott volna, az emberek többsége minden további nélkül elfogadja ezek hasznosságát”, mondja érdeklődésünkre dr. Mészner Zsófia védőoltási szaktanácsadó. „Az oltásellenesek esetében egy hangját hangosan hallató kisebbségről van szó. Ez világjelenség, amely a Magyarországhoz hasonló volt szocialista országokban még speciális színezetet is kap, hiszen itt életkorhoz kötött kötelező oltási rend érvényesül, és az emberek egy része automatikusan lázad minden ellen, ami kötelező. Abba sajnos közben nem gondolnak bele, hogy egy oltatlan gyermekréteg a többiekre is veszélyt jelent… A védőoltások valamennyire a saját sikereik áldozatai: a mai fiatalok szemei elől eltűnnek azok a betegségek, amelyektől a mi szüleink még rettegve féltettek bennünket. Ugyanakkor nem látom tragikusnak a helyzetet. A megfelelő ismeretek átadásával lehet és kell is harcolni a tévhitek terjedése ellen.”

Mészner Zsófia hozzáteszi: a kutatások szerint az emberek 75-80 százaléka elfogadja a védőoltások rendszerét, 10-15 százalék pedig enyhén kételkedik és több információt szeretne, de meggyőzhető. Mindössze 2-3 százalékra tehető keménymag az, amely szinte vallásos hittel ellenzi az oltásokat, és nem is nagyon lehet lebeszélni erről. Különösebb tendenciák azonban nem figyelhetők meg egyik irányban sem. „Amióta ezzel a kérdéssel foglalkozom, mindig létezett mindhárom tábor, csak manapság több nyilvánosságot kapnak ezek a dolgok, mint régen, hiszen az interneten szabadon, kontroll nélkül terjednek az információk. Amikor pedig történik valami, az emberek többsége félreteszi a kétségeit: az egyik fesztiválon például egy nap alatt meghalt egy fiatal lány agyhártyagyulladásban, ami védőoltással simán megelőzhető lett volna, és ezután egyből tömeges védőoltási szándékot tapasztaltunk.”

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!