Hanga Zoltán: „Az emberek hamar eldöntik, kinek hisznek”

Szerző: Marosi Viktor
Természetfilmeken nőtt fel, Imádja az állatokat, és már egészen fiatalon önkéntesként dolgozott az Állatkertben. Arcát jól ismerjük a híradóból - azon kevesek közé tartozik, akik mindig jó hírt közölnek. Hanga Zoltánnal, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjével 2015 szeptemberében beszélgettünk az állatkertek társadalmi szerepéről, munkája szépségeiről és arról, vajon tényleg rossz-e az állatoknak bezárva élni?

Honnan ered az állatszereteted?

Mivel Lágymányoson nőttem fel egy gangos házban, korlátozottabbak voltak az állattartás lehetőségei. Viszont a dédszüleim még gazdálkodásból éltek, amíg el nem vették a földjeiket, és rájuk nem sütötték, hogy kulákok. Amikor elkezdtem én is állatokkal foglalkozni, kicsit úgy néztek rám a családban, mint a hagyomány folytatója, még ha nem is marhákat neveltem. David Attenborough-filmeken nőttem fel, szerettem figyelni az állatokat. Aztán amikor önkéntes gondozóként egyre többet jártam ide, azon kaptam magam, hogy komolyabb dolgokat is rám bíznak, s egyszer csak itt ragadtam.

Mi egy állatkert társadalmi szerepe?

Az állatkerteknek négy fő küldetésük van. Az egyik, hogy jól érezzük magunkat, erre azt mondjuk, hogy természetközeli rekreáció, hiszen léteznek úgynevezett urbanizációs ártalmak, mivel az ember eredetileg nem városi környezetre lett kitalálva. Ezeket az ártalmakat ilyen természetközeli élményekkel lehet kiheverni. Ráadásul ma már egyre kevesebb olyan program van, amit egy egész család együtt tud megélni. A természetvédelem szintén a feladataink közé tartozik. Vannak olyan fajok, melyek már csak az állatkertekben lelhetők fel, mert a kipusztulás fenyegeti őket - az ő visszatelepítésükben is szerepet kell vállalnunk. Végül a kutatás is fontos tényező, hiszen vannak olyan tudományos területek, melyeket csak az állatkertekben tudnak vizsgálni. Sok minden, amit az állatokról tudunk, az állatkerti kutatásoknak köszönhető. William Harvey például szintén ilyen kutatásokat végzett, amikor rájött a vérkeringés működésére.

Persze sok olyan kritika is éri az állatkertet, hogy „szegény állatok be vannak zárva”. Harminc évvel ezelőtt valóban előfordult, hogy egy tigris egy háromszor kettes ketrecbe volt bezárva. A bezárást is lehet jól és rosszul is csinálni. Érdemes megnézni, mi van az állatkertben és mi a vadonban. Azt gondoljuk, hogy a vadonban a szabadság érzésével boldogan elszökdécselnek az állatok, ellentétben azokkal a társaikkal, akik be vannak zárva. Az, hogy egy állat a biológiailag lehetséges leghosszabb életet leélje, és számos utódot hátrahagyva, öregen haljon meg, a legritkább esetben fordul elő. Még egy olyan vadonban is, ami érintetlen - de tudjuk, hogy az ember már mindenütt ott van, környezetet szennyez és vadászik. A mai állatkertekben olyan mesterséges életteret hoznak létre az állatoknak, amit azok elfogadnak. Nem vadászik rájuk senki, nem veszik el a táplálékukat, ha esetleg betegek lesznek, nagyobb eséllyel élik túl, hiszen az állatorvosok segítenek rajtuk. Régebben az ifjúsági filmekben toposz volt, hogy szabadítsuk ki a foglyul ejtett állatokat (pl. Szabadítsátok ki Willyt!). De ha ma megnézed a Madagaszkárt, mit látsz? Megszöknek a pingvinek, hogy majd mennek a vadonba, aztán állnak a hóviharban, és végignézik, ahogy a What a Wonderful World lágy zenéjére egymást zabálják föl az állatok.

A történelem során hogyan alakult ki az igény az állatkertekre?

A vadállattartást nyugodtan nevezhetjük civilizációs jelenségnek, ugyanis az ókori Egyiptomban, Mezopotámiában már léteztek ilyen állattartó kertek. Volt, hogy ez az uralkodó gazdagságát szimbolizálta, de olykor háziasító szerepük volt. Az ókori Kínában létezett egy olyan kert, melyet az Ismeret előmozdításának kertjének neveztek el. Aztán ott voltak a gladiátorjátékok, amik miatt szintén tartottak vadállatokat. Ez ma már persze másfajta előjelet kap. Voltak olyan uralkodók is, akik erős intellektuális érdeklődést mutattak a vadállatok iránt. Például Lotaringiai Ferenc Károly német-római császár, akinek felesége, Mária Terézia viselte a királyi címet, így az aktív politika is az ő feladata volt, s a császárnak maradt ideje a hobbijára. Az első állatkertek tehát ilyen uralkodói gyűjteményekből alakultak ki. A pesti állatkertet már a polgárság hozta létre, 1866 óta működik.

Mit jelent egy állatkert szóvivőjének lenni?

Egyrészt tudnod kell a választ a kérdésekre. Ha valaki elvégez egy kommunikációs iskolát és holnaptól ő az állatkert szóvivője, akkor igen nehéz helyzetben van. Bizonyos kérdéseket, amiket feltesznek egy állatkerti szóvivőnek, érthetően, de szakmailag korrekten kell megválaszolni. Szerencsére ezekkel nekem nem volt problémám, mert azelőtt, az iskola mellett állatgondozóként dolgoztam itt. Vannak persze mások is, akik a legtöbb kérdésre tudnák a választ, de nem biztos, hogy jól reagálnának olyan stresszhelyzetekre, amik egy nyilvános szerepléssel járnak. A közérthetőség mellett fontos, hogy pozitív kicsengésű legyen egy nyilatkozat. Az állatkert egy közművelődési intézmény, de a legtöbb motiváció, amiért idelátogatnak az emberek, mégiscsak a kikapcsolódás.

Ha az Állatkert szóvivője egy közkedvelt figura, az segít a látogatottságon?

Nem hiszem, hogy ez önmagában elég. Ha a szóvivő csupa jó dologról beszélne, a látogató viszont az ellenkezőjét tapasztalná, nem lenne ilyen jó a látogatottság. A legjobb reklám az, ha eljön ide a látogató, jól érzi magát és ezt meséli el mindenkinek. Sokan azt gondolják, hogy elég, ha jól kommunikálunk. De azzal csak ideig-óráig lehet sikeresnek lenni. Tavaly egymillió-hetvenhétezer látogatónk volt. Én, mint szóvivő csak ennek a kiteljesedésében segíthetek. Nem rajtam múlik, de sokat hozzátehetek, hogy bizonyos dolgokat megtudjunk az élővilágról. Ez egy bizalmi kérdés, és az emberek hamar eldöntik, kinek hisznek.

Nemrég megjelent az interneten egy videó, amiben egy ember megöleli a vadonban élő oroszlánokat, és ezzel láthatóan az oroszlánnak sincs semmi baja. Ennek mennyi a realitása?

Azt az oroszlánt, amelyiket meg lehet simogatni, „oroszlán light”-nak hívom. Például a cirkuszi oroszlánok, amiket emberek neveltek fel. De az ördög azért ott sem alszik. Ha nem is ölik meg a gondozójukat, egy-egy karmolás mindig benne van a pakliban. Mi azt szeretjük, ha a vadállatok nem veszítenek a vadságukból. Elszakíthatnánk az anyjuktól a kisoroszlánokat és cuki, simogatható állatokat nevelhetnénk belőlük, csak ez se a kisoroszlánnak, se az anyjának nem lenne jó. Az oroszlán és az ember nem puszipajtások. Csak akkor nevelünk mesterségesen egy állatot, ha muszáj. Ráadásul az előbb említettük az állatkert szerepét a fajok visszatelepítése kapcsán - ha „oroszlán light”-ot vinnénk vissza a vadonba, nem sok eséllyel kezdene új életet.

Te látod, ha boldog egy állat?

Az emberek hajlamosak emberi fogalmakba behelyettesíteni, amit egy állatnál látnak. Például az elefántnak a nagy fejéhez képest kicsi, mélyen ülő szeme van, s erre a legtöbben azt mondják, hogy „jaj szegény elefánt biztos nagyon szomorú...”, holott ő csupán így néz ki. A legtöbb állaton egyébként lehet látni, mikor érzi jól magát, mennyire él a lehetőséggel, ha szaporodni kell, milyen az egészségi állapota. Egy marék lepkénél ezt nehezebb lemérni. De a legtöbb embert csak a cuki emlősök érdeklik, amik lehetőleg puhák és szőrösek. A „nemszeretem állatok” már kevésbé - ezt a kifejezést egyébként Schmidt Egon találta ki. Ilyenek a kígyók, a patkány, az összes rovar, a keselyű... A rajzfilmekben is ők a negatív figurák, pedig a keselyű például igen mókás jószág. Van egy olyan programunk, mellyel szeretnénk az embereket közelebb hozni ezekhez az állatokhoz, s ennek az egyik része, hogy be lehet menni a fakó keselyűkhöz. Ők igen nagyméretű, kampós csőrű madarak, és amikor finoman elkezdenek csipkelődni, sokan hátrálnak, ami neki csupán egy jó játék, a látogató viszont frászt kap.

Persze vannak olyan emberek, akik minket teljesen hülyének néznek. Amikor napvilágot látott, hogy az Állatkertbe koalák fognak érkezni, kaptunk egy látogatói levelet, mely arról szólt, hogy mi milyen tudatlanok vagyunk, hiszen a koalák csak az eukaliptusz levelét eszik meg, és mivel az itt nincs, éhen fognak halni. Föl sem merült benne, hogy ez nekünk is eszünkbe jutott, és keressük rá a megoldást. Ráadásul a munkatársaim voltak egy több száz órás tanfolyamon olyan állatkertben, ahol már régebb óta tartanak koalákat.

Ezeket a leveleket meg szoktad válaszolni?

Többnyire igen, de az én munkámhoz az is hozzátartozik, hogy sok-sok médiummal dolgozom ahhoz, hogy minél több embert elérjünk. Ha csak az utóbbi tíz évet nézzük, rengeteg változás történt ezen a területen. Az Állatkert Facebook-oldalát százhúszezren követik, ami nem kis szám. Rendszeresen töltünk fel saját tartalmakat, van Youtube-csatornánk...

Zenés Állatkerti Esték címmel koncerteket szerveztek. Ez hogyan összeegyeztethető az Állatkert eredeti funkciójával?

Az, hogy legyen zenei program egy állatkertben, nem új koncepció. Amikor a működés célját 1865-ben megfogalmazták, az utolsó pontban ez állt: „koronként zene hozzájárultával a közönségnek kellemes mulatóhelyet teremteni”. Sőt, az 1910-es években az Állatkertnek saját szimfonikus zenekara volt, majd a '20-as években a rádió innen sugározta az első koncertjét. Ahol most van a japánkert, ott a háború után szabadtéri színpad működött. Aztán ez a funkció évtizedekre leállt, majd a kilencvenes években a Fesztiválzenekarnak volt itt egy koncertje, amivel újjáéledt a hagyomány. A Zenés Állatkerti Esték már a tizennegyedik évadnál tart. Persze sokakban felmerül a kérdés, hogy a zenével nem zavarjuk-e az állatkert lakóit. Fontos a helyszínválasztás: vagy a főkapunál, vagy tópartnál szoktuk a koncerthelyszíneket kialakítani. Gyakori eset, hogy a koncertek előtt végigvonul egy páva a széksorok között, majd felül a krokodilház korlátjára, ahol már a többi páva is helyet foglalt * és kezdődhet az előadás. Aztán a számok közti szünetekbe a kacsák olykor belehápognak. Persze vannak olyan helyek, ahová nem ajánlott koncertet szervezni. Az sem mindegy, hogy milyen zenei műfajról beszélünk. A rock, vagy heavy metál nem simul annyira bele az állatkerti miliőbe.

Amikor meghívnak egy reggeli műsorba, hogy az újszülött pingvinekről beszélj, nem zavar, ha esetleg két politikus között kell megszólalnod?

Igyekszünk nem különbséget tenni különböző médiumok között, főleg politikailag nem. Minden médiumot emberek néznek, hallgatnak, olvasnak, és ha valamilyen közhasznú információt kell megosztanunk, szintén nem tehetünk különbséget.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!