Szimpatika – Összefüggés a porckopás és a túlsúly között

Az arthrosis, vagyis az ízületi kopás a leggyakoribb mozgásszervi megbetegedés a világon, amely az ízület összes alkotóelemének folyamatosan súlyosbodó károsodásával, egyre növekvő fájdalommal és mozgási nehézségekkel jár. Az ízületi kopás nem egyszerűen a porc elöregedésének következménye, hanem az ízületi porc mennyiségének és minőségének károsodása, ami az ízületi funkció romlását és instabilitását eredményezi, már fiatalabb korban is.

A porckopás az egész ízület betegsége, nemcsak a porcé, mivel az ízületek alkotásában résztvevő csontokat, szalagokat és ízületi tokokat is érinti. Egyik legfontosabb kockázati tényezője a megnövekedett testsúly.

Ma a világon mintegy 135 millió ember szenved ízületi porckopásban. A fejlett országokban a munkaképtelenség, a rokkantság és az életminőség-romlás egyik vezető okaként szerepel, a nők körében a negyedik, a férfiaknál pedig a nyolcadik legjelentősebb egészségkárosító tényező.

Hazánkban a felnőtt lakosság mintegy 30%-át érinti a porckopás. Magyarországon a szív- és érrendszeri problémákat követően a leggyakoribb betegség, ami a munkaképesség csökkenésében a harmadik leggyakoribb okként szerepel. A mozgásszervi problémák (köztük a porckopás és az egyéb ízületi problémák) a munkából való kiesés közel ötödéért (18%) felelősek.

Becslések szerint 2020-ra világszerte megkétszereződik majd az ízületi kopások száma, amelynek fő okaként a civilizációs ártalmak említhetőek.

Szomorú tény, de az Európai Unióban Magyarország vezeti az elhízottsági listát.  Hazánkban a felnőttek 40%-a túlsúlyos, minden 4. felnőtt (25%) pedig elhízott.

Világszinten a gyermekkori elhízás is egyre gyakoribb: 2008-as adatok szerint 12 millió elhízott vagy túlsúlyos gyermek van, és évente 400 ezerrel nő a túlsúlyosak száma. Ráadásul bizonyított tény, hogy az elhízott gyerekek 77%-a elhízott felnőtt is lesz, ugyanis ha az elhízás már gyermekkorban megkezdődik, akkor nem csak a zsírsejtek mérete, hanem a száma is megnő.

Ezért kiemelten fontos, hogy a helyes mennyiségű és minőségű táplálkozást már gyermekkorban megalapozzuk. A mozgás örömét szintén gyermekkorban tudjuk kialakítani, ebben szülőként elsődleges szerepünk van.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) évekkel ezelőtt betegséggé nyilvánította az elhízást, és a második leggyakoribb rizikótényezőnek tekinti a dohányzást követően. Amikor felnőttkori testsúlynövekedésről beszélünk, elsősorban a zsírszövet tömegének változását értjük alatta. Az ilyenkor megjelenő többletzsír nem csak a bőr alatt, hanem a belső szervekben és az erek falán is lerakódik. Ez a zsír, a súlyfelesleg extra terhet ró az ízületeinkre, hiszen úgymond állandóan „cipelnünk” kell, mint egy nehéz bőröndöt. A testsúly növekedésével különösen a gerinc, a medence és a lábak terhelődnek, a medence előredől, az ágyéki csigolyák görbülete erőteljesebbé válik. Mindezek következtében egyoldalú terhelések, izomfeszülések alakulhatnak ki, amelyek felgyorsíthatják a kopásos megbetegedéseket.

A térd a legtöbbet terhelt ízületünk. A kopás első tünete a mindennapos mozgás elején (például reggelente az ágyból kikelve), és a terhelésre (például: futás, guggolás, térdelés) jelentkező fájdalom.  A térdízületi porckopás fő okaként szintén a túlsúly említhető, mivel a láb kisízületi kopásának hátterében leggyakrabban a lábboltozatok (hosszanti és haránt) süllyedése áll, amely túlsúly esetén igen gyakori.

Minden egyes lépésnél testsúlyunk 1-1,5-szerese nehezedik a talpunkra, míg futásnál ez még ennél is több: testsúlyunk 3-4-szerese. Ha egy átlagos nap során ilyen terhelésnek vannak kitéve az ízületeink, milyen lehet a hatása annak, ha túlsúllyal is küzdünk? Megdöbbentő, de már 5 kg súlyfelesleg 36%-kal megnöveli a térdízületi kopás gyakoriságát.

Nem kell azonban kétségbe esnünk! A kiváltó okok korai kezelésével, az optimális testsúly visszanyerésével és megőrzésével, valamint rendszeres testmozgással megelőzhetjük ízületeink kopásos elváltozását, vagy csökkenthetjük állapotuk további romlását.

Ahogy az a fentiekből kiderült, ízületi kopás kialakulásához vezethet a túlsúly, de azt már kevesen tudják, hogy a mozgáshiány okozta alulterhelés is. Habár az ízületi kopás minden stádiumában jótékony hatású az életkornak és edzettségnek megfelelő izomaktivitás, a Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társaságának tavalyi kutatása rámutatott, hogy Magyarországon a városi lakosság csupán egynegyede (24%) sportol rendszeresen. Pedig a kitartóan, heti három alkalommal végzett, legalább harminc perces, nem megerőltető mozgás jelentős javuláshoz vezet.

Válasszunk a fizikai állapotunknak megfelelő sportolási formát. Ha szükséges, forduljunk gyógytornászhoz. Emellett mindig tartsuk szem előtt, hogy a diétával elért testsúlycsökkenést csak akkor lehet megtartani, ha fizikailag is aktívak maradunk. A fittség betegség elleni védő hatása bizonyított.

Forrás: Ízületőr.hu