Szimpatika – Ez minket tényleg nem érint?

Arról jutott ez most eszembe, mert közgyűlés volt minálunk a házban. Kiderült, hogy az egyik földben lévő régi cső kilyukadt, és jó sok víz elszivárgott. Ezen a közgyűlésen sokat beszéltünk a ház vízgazdálkodásáról, mely költségink tetemes részét teszi ki. Hogyan lehetne spórolni? Javasoltam az esővízgyűjtő tartály felállítását az ereszcsatornák alá, hogy a kertet ezzel tudjuk locsolni. Kiderült, hogy a szivattyú, mely az esővizet a locsolás céljára kipumpálná, drágább, mint a víz, amit elhasználunk.

S ekkor megint felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem támogatja az efféle próbálkozásokat az állam. A válasz ugyanaz volt. Nem érdeke.

Gyerekkoromban - ezt a fiatalok el sem hiszik ma már - a tejet üvegben árulták, vagy kannába mérték, a bevásárláshoz kosarat vittek a boltba, az emberek vizet ittak, csak úgy a csapból. Kevés volt még a semmire sem használható, éghetetlen műanyag. A gyerekeket jó időben az összegyűjtött esővízben fürdették, mert az jobban tisztított, mint a szappan. Nyáron a kút volt a frizsider, télen hatalmas dunna a fűtés.  Persze nem a környezettudatosság volt az oka, hanem a szegénység. Mégse kellene talán az egészet úgy ahogy van, elfelejteni.

Egyszer a Nobel-békedíjas klímakutató, Ürge - Vorsatz Diána azt mondta nekem, hogy Közép-Európa közel kétfokos melegedést él át az iparosodás előtti értékhez képest. Ez túl gyors változás. Ezen belül hazánk különösen rossz helyzetben van, ugyanis hegyek veszik körbe, ezért az élővilág, mely a globális felmelegedés miatt folyamatosan észak felé vonul, nem tud vándorolni. Kipusztul, s ezzel csökken a Kárpát-medence biológiai sokfélesége. Akkor megkérdeztem tőle, tehet-e valamit ez ellen az egyszerű halandó.

Nagyon sokat - válaszolta. A legtöbbet!  Az éghajlatváltozást csak lokálisan lehet megállítani. A legfontosabb, hogy kevesebb vizet és energiát használjunk. Ennek az útja Magyarországon nemcsak a megújuló energia, hanem ma már vannak olyan építészeti technológiák, amelyekkel passzív házat lehet építeni. A tökéletes nyílászárók, a minimum 20 centis szigetelés, a megfelelő tetőszigetelés, és a hőhidak megszüntetése oda vezethet, hogy a ház fűtésigényét 90 százalékkal lehet csökkenteni. A mosakodáskor elhasznált vizet például wc-öblítéskor lehet újrahasznosítani.

A XXI. század egyik legnagyobb megoldandó problémája ugyanis az állandó vízszennyezés és a fenyegető vízhiány, vagyis a tiszta víz megszerzése. Nagyon valószínű, hogy egyre több regionális, s néhány évtized múlva akár globális háború törhet ki a víz birtoklásáért, amely akkorra már drágább lesz, mint az arany. A globális vízkészleteknek ugyanis alig 3,5 %-a édesvíz, de ennek jelentős része jég formájában a sarkvidékeken, valamint felszín alatti vizekben található. Ma még elég. De meddig?

A legtöbb ember, én magam is, amikor a klímaváltozás fenyegető következményeiről hallok, azt gondolom, ez a jövő.  Holott ez nem az.

Ma a világban évente 5-8 millió ember hal meg és közel 250 millió kap valamilyen betegséget szennyezett, fertőzött víz fogyasztása következtében. Ha ezt hallja, megvonja a vállát az európai, hiszen ez csak Afrikában és Ázsiában történik meg, nálunk nem. Kína súlyos vízellátási gondokkal küzd, a Pekingben élő emberek fogyasztása egyre kevésbé megoldott. Kiemelten veszélyeztetett országok a Közel-Keleten és Észak-Afrikában találhatók, de Ausztráliának is sürgős válaszokat kell adnia a vízhiány okozta problémákra.

Hogy ez minket nem érint? Hiszen bár földünknek egyre több embert kell eltartania, de nekünk ezzel éppen ellenkezőleg, a népességfogyás a problémánk. Lehet, hogy Szenegálban és Mauritániában több száz halottat követelt már a küzdelem a Szenegál folyóért, vagy hogy a Niger folyó, a Csád-tó, illetve a Viktória-tó vizéért különböző afrikai államok között állandó a konfliktus. De minket ez nem érint!

Biztosan nem?

Én az hiszem, hogy az efféle gondolkodás következményei beláthatatlanok. Nem mondhatjuk, hogy ami nekünk jár, az nem illeti meg a többieket. Afrika, Ázsia, Dél-Amerika lakói sem akarnak éhezni, szennyezett vizet inni, banális betegségekbe belehalni, sok munkával semmire sem jutni. Ha nem osztjuk meg a javainkat, nem vigyázunk közös földünkre, vízkészleteinkre, nem osztozunk más földrészek lakóinak a problémáiban, még az is lehet, hogy megbosszulják ezt.

Tessék csak a menekültválságra és a terrorizmusra gondolni.