Szimpatika – ... bazsarózsát ültettem

Idén, jelentem odáig vagyok! Minden héten más virágzó ágak kerülnek a vázába, és minden héten újabb növények kerülnek elő az autóm csomagtartójából, hogy alakuljon a gondosan eltervezett színes-illatos kertünk. Egyszerűen muszáj ültetnem, hiszen az utcánk megkapta a falu legvirágosabb utcája címet és szeretném kiérdemelni a kerámikus házszámot, amit drága szomszédasszonyom őrzött, és adta át, mikor beköltöztünk.

Nem könnyű a kert kialakítása, mert a ház mellett nem sok nap éri a növényeimet. Tavaly nyáron felszámoltuk a tüskés-tövises sövényt, így lett beültetendő csupasz terület bőven. Szerencsére Apa és a  fiúk tényleg szép virágágyásokat csináltak, úgyhogy most már rendezett a kert ezen része és lehet ültetni bőven. Már gyönyörűek a tavalyi hortenziák, bújik ki az árnyliliom, fut a meténg és a borostyán, zöldellenek a jezsámenbokrok az új helyükön, virágzik a gyöngyvirágcserje, a gyöngyvessző. Nemsokára a kedvenc bazsarózsáim is kinyílnak, a fűszernövényeim láthatóan szeretik a helyüket, a levendulák újratelepítése is sikeresnek tűnik, úgyhogy boldog vagyok és óvatosan a „következő szintre” merészkedek, azaz veteményest próbálok nevelgetni a gyerekekkel.

Hetekig csak néztem az új magaságyásaimat, aztán nagy izgalommal borsó, retek és salátamagokat vetettünk bele és megterveztük hova kerülnek a paradicsom, paprika és cukkini palánták, hova tudna felfutni a zöldbab és ellenőriztük, hogy a málna „ültetvény” nem takarja-e el a napot a veteményes elől. Az öntözés még igényel némi tervezést, úgyhogy itt az új feladat Apának, mehet búvárszivattyúkat nézni és nem kell engem győzködnie, hogy erre a gépre is feltétlenül szükség van egy kertes házban…

Arról, hogyan élte meg Apa a nagy kertészkedést, itt mesél!